Szeptember & október • 2022

Amikor az ember lánya azt hinné, hogy ennél több rossz már úgysem történhet az idén, na akkor jön az élet, és jól megszorongat. A szeptember életem legnehezebbik hónapja volt, rendesen vetekszik az áprilissal, viszont az október valamennyire kárpótolt a sok sírásért. Az otthon melegére és a családom támaszára sosem volt ekkora szükségem, mint az utóbbi hetekben... És bár úgy terveztem, hogy rendszeresebben írok majd, sem erőm, sem energiám, sem kedvem nem volt hozzá. Úgyhogy ez most egy kicsit rendhagyó zárás, de ez is én vagyok - ez is rólam szól. 

Könyvek és olvasás 

A szeptember egészen jól indult olvasásügyileg, összesen négy könyvvel végeztem. Ugyan a harmadik Harry Potter kötet átcsúszott október elejére, de abban a pár napban valóságos gyógyír volt ebben az otthonosan ismerős világban barangolni. A csalogány, amit még júniusban zsákmányoltam a Könyvhéten, nem váratott sokat magára: két délután merültem el a gyönyörű illusztrációk és az édesbús örmény népmesék világába. El is döntöttem, hogy fogok még válogatni a kiadó kínálatából, mert ez a válogatás teljes mértékben elvarázsolt. A Nala, a mentett cica egy csodás utazás története egy skót fickó, Dean tollából, aki világkörüli biciklis útján botlik bele újdonsült társába. Ezzel kezdetét veszi egy őszinte, megható és igaz barátság krónikája, amit azóta az Instagramon is követek. 

Hála a Könyvfesztiválnak, nem távoztam üres kézzel:

• Velem jött Az elveszett erdő, a Skót tündérmesék, és a Büszkeség és balítélet ifjúsági átirata - utóbbin picit vacilláltam, de a kedves eladónő egy pillanat alatt eloszlatta az utolsó kétely-morzsákat is, 
• amihez nem sokkal később csatlakozott a Barátom, az oktopusz, illetve a gyönyörűséges Nyúl Péter mesekönyv - utóbbi kettőt a Lírán rendeltem elő. 

Öröm volt visszacsöppenni a Funiculi Funicula kávézó mindennapjaiba, ahol az időutazás már-már mindennapos cselekednek számít. Bár a történetek ezúttal picit elmaradtak az első rész színvonalától, mégsem tudom igazán lepontozni. Egyedül a csúnya elütésekért és hibákért haragszom egy kicsit, ezt egy rendesebb szerkesztő alaposabban kigyomlálhatta volna. Ezután egy viszonylag friss regényre, a Mimi kávézójára esett a választásom. Igazából semmi extra; csak egy özvegyasszony, egy fiatal tanárnő és egy lelkes kávézótulajdonos élete fonódik össze Mimi, a hófehér cica miatt. Pont annyira könnyed és szerethető, amilyennek lennie kell - engem tökéletesen kikapcsolt esténként.

Már a hazafelé tartó repülőúton intettem búcsút Harryéknek, hogy aztán belevessem magam az egyik friss szerzeményem, a Büszkeség és balítélet ifjúsági átiratába. Engem kilóra megvettek vele, cseppet sem vált a kárára ez a kis "leporolás"! A Kalaposok ezzel szemben nagyon kiábrándító élmény volt, egyedül a borítóját tudom érdemben értékelni, mert a történet egy fabatkát sem ér. A Sári nyuszi és a gyógyító szeretet talán a legjobbkor talált meg, bevallom, a végét egy picit megkönnyeztem. :') Végül Kalas Györgyi újabb gasztrokulturális mesekönyvével zártam az októbert, ami az első részhez hasonlóan ugyanúgy levett a lábamról. Minden sorát imádtam! 

Filmek és sorozatok

Alapvetően két sorozat szőtte át az ősz első hónapját: A Gyűrűk Ura: A Hatalom Gyűrűi, illetve A besúgó. Előbbit hétről hétre követtük, utóbbit naponta beosztogatva. A GYU-t érintő első kritikák megjelenésekor még érzékeltem a lelkesedést, ám ez hétről hétre csökkent. Pedig a látványvilág elsőosztályú, és szerintem a casting is abszolút rendben volt, sőt, a szinkronról szintén elismerően nyilatkozhatok! Én nem vagyok keményvonalas Tolkien rajongó, a könyveket sem olvastam, csak a Hobbitot, mégsem érzem akkora szembeköpésnek, mint ahogy többen beállítják. Úgyhogy részemről kíváncsian várom a folytatást. 

A besúgó ehhez képest egy olyan korszakról mesél, amikor a szüleim voltak fiatalok. Nyilván az alapvető dolgokkal tisztában voltam, de akadtak nagyon érdekes és kijózanító rácsodálkozások is. Egy-egy rész annyira felcsigázott, hogy alig győztem kivárni a következő epizódot, ilyen szempontból nagyon okosan tettük, hogy nem daráltuk le egyszerre. Volt ideje egy picit leülepedni a látottaknak. Patkós Márton elsőosztályú volt, korábban nem találkoztam vele, ahogy a főszereplő Gerit játszó Váradi Gergellyel sem. Mindenképp megtekintésre ajánlott!

Filmek tekintetében sorra kerítettük még a Jurassic World trilógia utolsó darabját - nem egy hatalmas opusz, viszont elég izgi; a legutóbbi Q-ügyosztály filmet, a Hajtóvadászatot - egyszerűen borzalmas, követelem vissza a régi szereplőket!, és még a Jók és a rosszak iskolája adaptációja is belefért - utóbbi kellemesen meglepett, sokkal rosszabbra számítottam. 

▿▾▿

Nagyon vártam az őszt - vágytam az aranyló napsugarakra, a talpam alatt ropogó levelekre, a dércsípte reggelekre... Vártam a kedvenc évszakomat. Talán sorsszerű, hogy ahogy a fák elhullajtják az utolsó leveleiket, valami végérvényesen véget ér...

Szeptember végén elveszítettem az én drága cicusomat, Lizit.

Többször is írtam már róla, sőt, aki követ az Instagramon, láthatta is, mert rendszeresen osztottam meg képeket. Egyáltalán nem gondoltam rá, hogy augusztusban fogom látni utoljára ereje teljében - úgy, ahogy mindig is emlékezni szeretnék rá. Mielőtt visszautaztam volna Svédországba, az utolsó előtti estén bejött hozzám. Nem volt ez szokatlan, számtalanszor aludt már velem, de akkor valamit megérezhetett abból, hogy hamarosan megint elmegyek. Így a szokásához híven bekucorodott mellém, egészen szorosan. Sosem felejtem el, ahogy végtelen nyugalommal és odaadó ragaszkodással feküdt a karomon, én pedig tiszta szívemből átöleltem, és így aludtunk egy darabig... ♡

Különös dolog a gyász, alattomosan támadja le az embert. Vannak napok, amikor egészen jól funkcionálok, de nem tagadom, vannak napok, amikor a szívembe és a lelkembe gyűrűzik a fájdalom; az az űr, amit Lizusi hagyott maga után. A mai napig érzem, amikor otthon vagyok; amikor zenét hallgatunk, filmet nézünk vagy csak beszélgetünk. Ő mindig ott volt, részese volt a családi eseményeknek. 14 hosszú, boldog évet élt le velünk - három hónapos korától egészen az utolsó napjáig. Ahogy Anyukám fogalmazott: "nagy idők tanúja ő"... ♡

(Képek forrása: 1, 2, 3 + saját)