Bármennyire is szeretném függetleníteni magam egy szép borítótól, sokszor nem megy. Mondjuk ki: igen, előfordul, hogy egy megkapó külső jobban felkelti az érdeklődésem, mint maga az író személye vagy a történet fülszövege. Nem is mindig olyan egyszerű, tekintve, hogy a kiadók is egyre szebb és igényesebb külsőkkel rukkolnak elő - hát ember legyen a talpán, aki képes ellenállni!
Manapság pláne dívik, hogy egy népszerű író, netán sorozat új köntösben látja meg a napvilágot. Sőt, most már egyes trilógiák egyenesen omnibusz kiadást kapnak, amit személy szerint nem tartok annyira praktikusnak, mivel számomra igenis mérvadó a kötet súlya. Elvégre nem mindegy, hogy egy féltéglával kell egyensúlyoznom az ágyban, vagy pedig egy jóval barátságosabb méretű könyv simul a kezembe. Ezért is preferálom a Kindle-t ilyen esetekben - sokkal kényelmesebb egy bizonyos oldalszám felett. Persze, a régi, vászonkötéses kiadásoknak is megvan a maga bája és az illata... Én is szeretek az antikváriumokban kincsek után kutatni, ennek ellenére úgy gondolom, a mostani borítókkal kevés régi kiadvány tudja felvenni a versenyt. Épp ezért én kimondottan örülök, hogy ennyi változat közül válogathatok, ha betévedek egy könyvesboltba.
Amikor Vecsei H. Miki és az általa megalapított Sztalker Csoport 2018 áprilisában előállt a Pokettel, én is egyből belelkesültem. Tetszett az egyszerű, minimalista design, a kis gumírozott könyvjelző, na meg ugye a tálalás: hát mekkora buli egy könyvautomatából vásárolni! Mégis, először csak 2019 januárjában vásároltam meg az első zsebkönyv méretű kiadásomat, méghozzá a Kis herceget. Elsősorban a színes illusztrációk miatt esett rá a választásom, és utólag is azt mondom, hogy most sem döntenék másképp. Bár az olvasás nem kimondottan egyszerű a törpe betűk miatt, ezt is meg lehet szokni egy kis idő elteltével. Azóta bővült a gyűjteményem további két darabbal: az egyik egy novellagyűjtemény, a 100 szóban Budapest 2019-es kiadása, a másik pedig az Esznek-e a halottak epertortát?, ami az ifjúsági szekció egyik közkedvelt címe.
Az igazság az, hogy ugyan az ötletet nagyon szeretem, és elképesztően nagyra tartom az olvasás népszerűsítését, úgy érzem, nekem most ennyi Poket épp elég. Persze azt sem tartom kizártnak, hogy ezt az állításomat felülbírálom, ha olyan könyv jelenik meg a kínálatban, ami különösen felkelti az érdeklődésem, de egyelőre nem tervezem bővíteni a kollekciót.
Noha a saját könyvtáramban egy sincs, a páromnak előszeretettel válogatok a Helikonos kiadványok közül. Eddig egy Salman Rushdie-t, valamint egy Örkény válogatást adtam ajándékba neki, és őszintén kijelenthetem, hogy mindkettőnek nagy sikere volt. A Poketekkel ellentétben ezek a kiadások sokkal szembarátabb verzióban készültek, ráadásul az áruk is igen kedvező. Külön kiemelném a zseniális borítókat: egészen különleges hangulatot kölcsönöznek az írásoknak, félreismerhetetlenül jelzik, hogy melyik sorozatról van szó. Azonnal ki lehet szúrni őket, annyira egységes a megjelenésük. Immár átlépték a 100. címet is, ami egyértelműen azt mutatja, hogy maga a koncepció elég népszerű, és még mindig van létjogosultsága a könyvpiacon.
Ez egy viszonylag friss kezdeményezés - csupán idén nyáron indult útjára. Ahogy a honlapukon is fogalmaznak, nem feltétlen a klasszikusok jelennek meg náluk, sokkal inkább "a nyelvileg és gondolatilag szintúgy izgalmas és szórakoztató, a világról szellemesen és figyelemre méltóan nyilatkozó, lebilincselő olvasmányokat, amelyek a világ tőlünk távol eső részein is kivívták az olvasók elismerését. Nemegyszer pedig olyan irodalmi kincseket mutat fel, amelyek a maguk idejében milliókat ajándékoztak meg az olvasás élményével." A kinézete is csodás ezekkel a szépséges, színes borítókkal, és az apró piktogramokkal a borító szélén.
Amire felkaptam a fejem, az Kathryn Stockett Segítség c. könyve, ami rám anno óriási hatással volt, és a megjelenése óta, mondhatni, beszerezhetetlennek számít. De a címek között akad még Bridget Jones naplója, Üvöltő szelek, vagy épp Karen Blixen kultikus műve, a Távol Afrikától. Utóbbira fenem is a fogam, szerintem be fogom majd szerezni ebben a kiadásban.
＃Újrakiadások
Kezdjük azokkal, melyek teljesen és menthetetlenül elrabolták a szívem. Először is a XXI. Század Kiadó két életműsorozata: Ernest Hemingway-é, valamint Paul Auster-é. Mindkettő fantasztikus és figyelemfelkeltő a maga letisztult külsejével. Biztos vagyok benne, hogy aki gyűjti őket, a könyvespolca ékének tartja - tegyük hozzá, abszolút méltán. A Jaffa Kiadó Szabó Magda gyűjteménye ugyancsak elismerésre méltó, ugyanakkor a tipográfia és maga a kiadás nem vett le maradéktalanul a lábamról. A magam részéről az Európa Kiadó változatára szavazok, méghozzá a modernebbre - ezek a borítók valahogy jobban megfogtak.
George Orwell disztópiája, az Állatfarm, úgy tűnik sosem megy ki a divatból: az idén három kiadó is újranyomta, sőt, még egy kétnyelvű változat is kiadásra került. Az sem ritka, hogy egyes művekből képregény-feldolgozás készül, példának okáért az előbb említett szerző tollából az 1984, de említhetném még az Anna Frank naplóját, esetleg Camus-tól Az idegent. Vannak viszont egészen elrettentő újranyomások; legutóbb az Anne sorozat nyitánya, az Anne otthonra talál került a kritikák kereszttüzébe az egészen borzalmas külseje miatt. Fogalmam sincs, hány kézen futott át a projekt, mire valaki kimondta a végső igent, azonban innen is üzenem: sajnos ez ritka pocsék lett!
De hogy valami bíztatóbbal zárjam soraimat: a Park Kiadó munkatársait örök hálám fogja üldözni az Attenborough kötetekért! Valahányszor felütök egyet, mindig boldogság tölti el a szívem, hogy ezek a fantasztikus történetek ilyen meseszép köntösben születhettek újjá. Hasonlóan elégedett vagyok a Kisasszonyokkal is - nemrégiben jelent meg a sorozat utolsó, negyedik kötete, és ugyan az eredeti, angol borítót vették át, mégsem mehetek el szó nélkül mellette. Itt az élő példa, hogy lehet ezt ízlésesen is csinálni! És ha már az omnibuszokkal kezdtem, eszembe jutott a csodaszép Nyúl Péter, amit a vaskossága ellenére is imádtam. Elképesztően boldoggá tesz a tudat, hogy az összes Beatrix Potter mese ott figyel a polcomon egyetlen, gyönyörű, masszív kiadásba csomagolva. Van, ahol még ez sem lehet akadály - hát, a csintalan nyuszi története pont ilyen. :)
A Helikon Zsebkönyvekről szinte ugyanezt írtam - annyira egyediek :)
VálaszTörlésOh tényleg a 21. Század életműkiadásai is szép és fontos pontjai a témának, ill. a Szabó Magda-kötetek (bár nekem nem tetszik mindegyik).
Az Anne-sorozatot sajnálom, de még mindig nem láttam élőben - remélem a következő kötetek már jobbak lesznek, az Anne az élet iskolájában már egy fokkal szebb ;)
Igen, a Helikonos Zsebkönyvek tényleg nagyon különlegesek. :) A Szabó Magdás sorozatból nekem sem tetszik mindegyik, ezt írtam is, viszont a 21. Század Kiadó nagyon kitett magáért! Mindkettő olyan szép. :)
TörlésÉn sem láttam még élőben, de ez a hullalány-effekt annyira nem győzött meg. :/ Sokkal szebb is lehetett volna. :(
Bizony nehéz ellenállni néha a szép új kiadásoknak olyan klasszikusok esetén, amik már ott ácsorognak a polcon. :)
VálaszTörlésAz omnibus kiadások nekem sem kedvenceim, akkor már legyen inkább díszdobozos verzió.
Amikor bejött a Poket, én is nagyon fellelkesültem az ötlettől, de azt mondjuk már az elején tudtam, hogy biztos nem leszek nagy gyűjtő, nem kell minden cím. De őszintén szólva azt hittem több engem érdeklő cím is lesz majd, de sajnos nem sok villanyozott fel. Néhányat megvettem, van ami még olvasásra vár, és vannak amik tetszettek: A kis herceg, Édes Anna, Esznek-e a halottak... :) A verseskötetek annyira nem vonzanak, a 100 szóban Budaepesteket inkább kölcsönkértem, annyira nem tartom megtartásra érdemesnek őket, és az ifjúsági címek sem mind érdekelnek. A betűk, a szedés szerencsére változtak az elejéhez képest. A bolhabetűket én sem szeretem.
A Helikonok tényleg jók, bár én az ő gyűjtésükre sem éreztem indíttatást még. Az Eszter hagyatéka van meg közülük. Örkényt jó, hogy említetted, na őt lehet vennék mégis a sorozatból. :))
A Jaffás Szabó Magdákat elkezdtem venni, de nem bánom azt se, ha nem lesz egységes - vannak amik nagyon régi kiadásban vannak meg. És az Európásak is szépek tényleg.
Huhhh, ez az Anne otthonra talál nagyon borzasztó lett. :O Tényleg nehéz elképzelni, hogy EZ az, ami kijött a végén legjobb ötletként, és valaki / mindenki?? rábólintott. Ááá.
Fura, nekem még egy díszdobozos könyvem sincs, pedig hát akad a piacon néhány, ami jól nézne ki a polcon... De bevallom, csak ezért, hogy dísznek tartogassam, nem hiszem, hogy beszerezném. :)
TörlésA Poketeknél én sem ugrom rá minden címre, de pl. akadnak érdekes kötetek, pl. a Bebábozódva verseskötetet szívesen elolvasnám egyszer, és valami azt súgja, hogy a mostanában megjelenő Frida Kahlo naplója is elég népszerű lesz. :) Szerencsére igen, sok mindent változtattak, és hallgattak az olvasókra, de alapvetően azt hiszem, inkább az olvasás népszerűsítésén volt és lesz is a tényleges hangsúly.
A Helikon-féle Örkény kötet nagyon igényes, azt mindenképp ajánlom! :)
Ha valaki mostanában szeretné beszerezni SZM életművét, elég nagy a választék, úgyhogy szerintem sokan vannak így ezzel, hogy kibékülnek egy vegyes gyűjteménnyel is. :)
Az Anne ezen kiadása egyszerűen elrettentő... Azóta láttam élőben, hát úgy sem valami csábító. Soha nem szerezném be ilyen formában a polcomra, az tuti!
Nekünk is csak két díszdobozos kiadás van, de persze nem "dísznek", csak épp úgy kényelmesebb volt egyben beszerezni. És végülis doboz is csak egy tartóka neki a polcon. :D
TörlésValóban, a Poket elsődleges célja az olvasásnépszerűsítés marad. Meg hát baromi jó, hogy ilyen automatás verzióban csinálták meg, az is felfigyel rá, akit nem annyira érdekelnek a könyvek. :)
Végülis igen, igazad van. :D Nekem egyébként azok tetszenek főleg, amiknek a gerince is kiad egy képet, mint a Menny és Pokol trilógia, vagy a Roxfort kastélyt ábrázoló Harry Potterek. :)
TörlésAz automatát én is nagyon szeretem, ez is ad neki egy pluszt, ez biztos! Emlékszem, még "gerilla akció" is volt a különböző metróvonalokon, szóval figyelemből nem volt hiány. És azt gondolom, egész sokan kaptak rá az olvasásra a Poketeknek hála, mert viszonylag menőnek számít. :)