Ha a karantén egyszer véget ér... avagy az otthoni bakancslistám

Mostanában sokat ötletelek üres perceimben, hogy miről írnék szívesen - így ugrott be ez a téma is. Az elmúlt egy év alatt sok-sok hazautunk esett kútba, és egyre többször kapom magam azon, hogy arra gondolok, mit csinálnék, ha egyszer végre hazajutok. Azóta történtek apróbb változások a szeretett szülővárosomban, amit szívesen felfedeznék a saját szememmel is, de ami a legjobban hiányzik a családomon felül, az a Duna közelsége. Nagyon szeretek a jólismert korzón végigsétálni, beszippantani a víz illatát, és gyönyörködni a napsárgára festett házikókban. 

＃1 Fényképezni a Canonnal

Amióta megvan az új fényképezőgépünk, nagyjából azóta vágyom rá, hogy végre otthon is készíthessek vele néhány képet. Egyrészt szeretném bejárni a kedvenc útvonalamat, felkeresni azokat a helyeket, melyeket gyerekkorom óta jól ismerek, másrészt olyan dolgokra fókuszálni, melyek mellett az ember hajlamos elhaladni anélkül, hogy észrevenné őket. Ilyen szempontból a költözés megtanított arra, hogy mindig picit friss szemmel nézzek a városra, mintha csak egy turista lennék, nem pedig tősgyökeres ottlakó. Ezen felül az unokatesómnak is megígértem, hogy lövök róla pár felvételt - a koncepció már megvan, és nagyon izgalmasnak ígérkezik! 

＃2 Betérni a leghangulatosabb könyvesboltba

Közvetlenül az Angelato cukrászda mellett (ahol isteni olasz-jellegű fagyik és sütik vannak - melegen ajánlom mindenkinek!) található az a kuckós könyvesbolt, ami a nagymamám személyes kedvence - és nem mellesleg nekem is. Eleinte kizárólag gyerekkönyveket árusítottak, de az utóbbi időben felnőtt olvasnivalóval is bővült a kínálat. Én leginkább képeslapokat szoktam venni, mert elképesztően cukikat készítenek, de most kimondottan vágyom rá, hogy bemenjek, elbogarásszak a polcokon, és kiválasszak valamit, amit különösen megfog akkor. Nincs konkrét tervem, kifejezetten impulzus vásárlásnak tervezem. Egyébként a kedvenc volt gyerekkönyvtárosom, Bori néni is itt dolgozik, és mivel egy kisvárosban nőttem fel, mindig nagyon örülök, ha ismerős emberekkel találkozom. Ez pedig igen gyakran előfordul, tekintve, hogy huszonöt év nem múlik el nyomtalanul. :)

＃3 Kipróbálni a csomagolásmentes boltot

Elképesztően boldog vagyok, hogy most már nálunk is található egy, és alig várom, hogy feltérképezzem a felhozatalt! Az Instagramon osztotta meg az egyik ismerősöm, és hát majd' kiugrottam a bőrömből örömömben! Végre nem kell bevonatozni Budapestre, ami hatalmas előny, továbbá a posztok alapján rendkívül szimpatikusnak tűnnek a tulajdonosok is. És még a nevük is tetszik: Zab és Bab. Különben az eddigi visszajelzések alapján elég népszerű hely, amin cseppet sem csodálkozom. Sok kisgyerekes család, és fiatal költözött ki az utóbbi időben, és a piac mellett ez egy szuper alternatíva a környezettudatos bevásárlásra.

＃4 Piacozni egy jót 

Hát igen, ez nagy bánatom azóta is, hogy Svédországban, legalábbis a mi részünkön, nem gyökeresedett meg annyira a piac. Érdekes módon délen sokkal több kisebb farm és gårdsbutik sorakozik az utak mellett - legalábbis Tareq műsorából egyértelműen ezt szűrtem le. Na de, cserébe otthon kedvemre kipiacozhatom magam, a gazdapiacról nem is beszélve! Az utóbbi hetente csak egyszer nyílik meg, ellenben csupa helybéli termelő gyűlik össze, míg a hagyományos piac egy napot leszámítva folyamatosan látogatható. Az egyik kedvencem egyébként a sajtos ember boltja, aki elképesztően jó sajtkrémeket készít (a medvehagymás, awww), illetve az adalékmentes túrórudija is abszolút megér egy kóstolást! 

＃5 Felmászni a DOM tetejére

Egészen hihetetlen, de sosem jártam a szépséges templomunk tetején, pedig Anyukámnak hála, még kapcsolatom is van hozzá. A legjobb persze naplementében lenne, viszont ha mégsem úgy jön ki a lépés, akkor sem dőlök a kardomba. Madártávlatból látni a Dunát, és az ismerős házikókat kétségkívül a bakancslistám élén áll, úgyhogy azt hiszem, ezt az idén feltétlenül meg fogom ejteni!

(Képek forrása: 1, 2, 3)