Elérkezett 2021 első Témázós bejegyzése is, hurrá! Utoljára október végén írtam e berkeken belül, ami nem mostanában történt, így most újult lelkesedéssel vetem bele magam, és osztom meg a gondolataimat, érzéseimet egy-egy felvetés kapcsán. Igazából ezt a témát boncolgattam már egyszer, régen, úgy 4 évvel ezelőtt, csakhogy összevetve a mostani olvasmánylistámmal, időszerű némi frissítés. Ennyi év távlatából visszatekintve én is változtam - ráadásul nem is keveset! Azóta sokkal bátrabban tallózok a különféle műfajok és szerzők között, és igyekszem új kedvencekkel bővíteni a palettát.
＃1 Viszlát, és kösz a halakat!
Aki elsőként eszembe jut, az egyértelműen Fredrik Backman. A sors különös fintora, hogy Az ember, akit Ovénak hívnak írója szinte azonnal a szívem csücskébe került, ahonnan aztán villámgyorsan katapultált A nagymamám azt üzeni bocs c. regényével. Sokszor kacsintgattam már felé, hogy adjak neki egy második esélyt, de valahányszor eljátszom a gondolattal, minduntalan arra jutok, hogy felesleges. Úgy vélem, ő tipikusan olyan szerző, aki megszokott, jól bevált sémákkal játszik, és szinte mindegyik könyvében ugyanazokat a kliséket durrogtatja el. Kiválóan tud hatni az érzelmekre, de amíg ezt az Ovéban kifejezetten értékeltem, úgy menekültem a nagymamás sztorijától, amit a hátam közepére sem kívántam utána. Még a kötettől is megszabadultam, amilyen gyorsan csak tudtam. Nagy szívfájdalmam ez, mégsem tudok túllépni ezen a fiaskón...
Hasonlóan jártam Sarah Dessennel, aki sokáig a legszeretettebb YA szerzőmnek számított. Belőle egyszerűen kiszerettem - nincs semmilyen más indok arra, hogy miért nem olvasok tőle. Valószínűleg abban az életszakaszomban különösen nagy hatással volt rám, de most, hiába vár rám egy olvasatlan kötete, egy cseppet sem vágyakozom utána. Az ő ideje lejárt, nincs mit szépíteni. Ugyanígy említhetném Darren Shant is, akinek cirkuszos sorozatát úgy cipeltem haza a könyvtárból, mint a cukrot. Az érettségi szünetben kaptam rá, és mivel eléggé eteti magát, kettesével-hármasával kölcsönöztem, amikor épp bent találtam egy-egy szabad példányt a polcon. Lényegében egy hónap alatt kivégeztem mind a tizenkét részt, azonban egyáltalán nem visz rá a lélek, hogy bármikor újraolvassam. Akkor és ott tökéletes szórakozás volt, ideális agykikapcsoló, de semmi több.
Sophie Kinsella népszerű, Boltkóros sorozatára 16-17 évesen találtam rá, és az akkor megjelentek közül az összeset kiolvastam - sőt, még más, önálló műveket is. Pár évre rá, huszonévesként, viszont idegesített a stílusa, és borzasztóan kiábrándítónak tartottam a se füle, se farka cselekményt. Arra jutottam, hogy ez a műfaj csakis akkor fogyasztható számomra, ha van húzóereje - legyen az egy szimpatikus főhős, egy vonzó helyszín, vagy egy remek mellékszereplő.
Az a helyzet, hogy a 2015-ös évem jórészt csak a skandináv írókról szólt, azon belül is Stieg Larsson Millenium trilógiájáról, amit a patyolatlelkem dacára is baromira élveztem. Okos, csavaros és borzasztóan összetett mindhárom kötet, tele olyan társadalmi problémákkal, melyeket nem véletlenül szeretnek a szőnyeg alá söpörni... Sajnos a korai, igen rejtélyes halála miatt nem tudta befejezni a sorozatot, így egy másik svéd fiatalemberre, David Lagercrantzra bízták a folytatást. Eleinte egész ügyesnek tűnt, a negyedik rész (Ami nem öl meg) kimondottan kellemes meglepetésül szolgált, viszont azután látványosan zuhant a színvonal. Az ötödik (Mint az árnyék) ezzel szemben csúfos bukás, a hatodik, egyben befejező kötettel (A lány, aki kétszer élt) pedig meg sem mertem próbálkozni. Csakis az motiválna, hogy befejezzem a sorozatot és kiderítsem, hogyan is ér véget Lisbeth története, viszont a csalódás még mindig keserű szájízt hagy bennem. Lassan két éve tologatom magam előtt, és gyanítom, ez nemigen fog változni.
＃2 Stílusbakik
Amikor az ember fiatal és tapasztalatlan (írom ezt 28 évesen), hajlamos olyan dolgokat is megtenni a jó benyomás érdekében, amikre egyébként nem lenne feltétlenül szükség. Ennek következtében ugrottam fejest bizonyos műfajok tengerébe, melyek láthatóan nem passzoltak hozzám, mégis fűtött a bizonyítási vágy, na meg a kíváncsiság.
- zombi: lássuk be, ez egy igazi vakvágány volt. Fel se kellett volna szállnom erre a vonatra, de hát utólag könnyű ezt mondani, ugye. Becsületesen megpróbálkoztam vele, nem is egy könyvvel, ám egyből nyilvánvalóvá vált, hogy nem nekem írták őket. Meg is hagyom azoknak, akik élvezik - én inkább maradok a saját kedvenceimnél.
- sci-fi: ez egész jól sült el, főleg annak tükrében, hogy eleinte egyáltalán nem tartottam kompatibilisnek az ízlésemmel. Az olvasmánylistámban kereken harminc ilyen címkével rendelkező iromány található, bár ennek többsége inkább ifjúsági jellegű, könnyedebb kategória. Nem hiszem, hogy egyszer visszatérek hozzá, meghagyom szép emléknek - ellenben komfortzóna-tágításnak simán felfogható.
- erotikus: már taglaltam egy korábbi posztban, hogy ez a stílus mennyire nem fekszik nekem. Őszintén megvallom, ezeket a részeket rendszerint átfutom, nem tulajdonítok neki különösebb jelentőséget, sőt, jobb szeretem figyelmen kívül hagyni. Ennek ellenére most eléggé kíváncsi lettem a Bridgerton családra, ami viszont köztudottan masszívan tele van efféle jelenetekkel... Valószínűleg egyelőre az első részt kerítem sorra, és ha elfogadhatónak tartom, akkor hajlandó vagyok folytatni. Meglátjuk, mindenesetre a sorozat elég jó kedvcsinálónak bizonyult!
＃3 Tanulság
Úgy vettem észre, hogy az évek múlásával egyre inkább kiismerem magam, és lövöm be jól az irányt. A vakvágányok éppúgy a fejlődés részei, mint a sikeres állomások: semmi pénzért nem cserélném el őket. Igenis szükség volt rájuk, hogy még kiforrottabb legyek, hogy még többet tudjak meg önmagamról, és egyúttal tágítsam a világnézetemet.
Továbbra is azt gondolom, hogy az olvasás az egyik legizgalmasabb önismereti próba, ami minden szempontból hatással van ránk - mind mentálisan, mind érzelmileg. Ezen az úton mindig lesznek olyanok, akik egy életre velünk maradnak, de olyanok is, akik csupán egy szakaszon kísérnek végig, és fogják a kezünket. A változás elengedhetelen a személyiségünkre nézve, hiszen valamennyi könyv hozzánk tesz valamit. Kizárólag rajtunk áll, hogy ebből mi az, amit magunkba plántálunk - és ami akár, idővel, az egyéniségünk részévé is válhat.
Backman nálam is ilyen élmény volt, annyi különbséggel, hogy engem már az Ove könyve se győzött meg. Annyira láthatóak azok a sikerfaktor-elemek, amelyekkel telepakolja a regényeit, hogy nem lehetett rajta meglepődni, bár én inkább mégis a hangulatlanságára emlékszem vissza. Olyan steril volt az egész. Gondolkodtam azon a medvés könyvén... majd egyszer talán.
VálaszTörlésA sci-fit azért javaslom, rengeteg féle alfaja van! Hard-scifit nem olvasok, de azért volt egy pár olyan mű, ami aztán életem egyik legjobb olvasmánya lett, pedig magam sem vagyok nagy sci-fis :)
A Bridgerton engem is érdekel :D Pedig az erotikust én se bírom annyira, de majd meglátjuk, itt mennyire lesz életidegen :D
Szerintem a legtöbb svéd - sőt, kiterjeszthetem akár egész Skandináviára - regényre jellemző ez a sterilség, szikárság. Eleve ilyenek az emberek, nem csoda, hogy az irodalmukban is ez köszön vissza. :) Ettől függetlenül én az Ovét kimondottan szerettem, még saját példányként is a polcomon tudhatom, de valamiért nem akaródzik ezen változtatni. Én ezen az újon vacillálok, hátha az jobban behúz magával.
TörlésKöszi, jó ezt olvasni! :) Egyelőre most nem érzek rá nagy késztetést, de hátha később javul majd a helyzet. ;) Na, a Bridgerton nagyon felcsigázott, mert a sorozatot baromira élveztem, úgyhogy szerintem az első résznek neki fogok ugrani hamarosan. :)
Hangulatlanság, milyen jó kis lefestő szó! :) Érdekes, azért sterilnek nem találtam az Ovét, de értem mire gondolsz, meg ahogy Sister is írja, ez ilyen picit skandi jellemző.
TörlésSzerintem nekem a Bridgertonból lehet, hogy elég lesz a sorozat is. :)
Kíváncsi leszek, neked hogy fog tetszeni a sorozat! :)
TörlésSister: Lehet, akkor valóban ezt éreztem csak az Ove könyvnél.
TörlésPupilla: Köszi :D Bridgertonról majd írj :)
Lehet, hogy kicsit lírai hangulatban vagyok, de úgy megfogott a cím, "a változás állandósága", nagyon jó! ♥
VálaszTörlésSzegény Backman, hogy neked is pont ő jutott elsőként az eszedbe! :) Pedig a nagymamás könyvet annyian szeretik, tök érdekesek ezek a dolgok, hogy kinél mi indítja be a "katapultot"... Nekem se jött be annyira a nagymama, de aztán voltak nagyobb csalódások is tőle. Ove marad csak. :)
Larssont én nem mertem folytatni - még? - Lagercrantz tolmácsolásában, de lehet, hogy egyszer belevágok. Nagyon kár, hogy nem tudta ő maga befejezni, folytatni a sorozatot. :(
Nagyon tetszik az utolsó pont, és hogy egyre jobban be tudod lőni, mihez nyúlj, mi fog tetszeni. :)
Ismerd meg önmagad könyves kiadásban. :D
Köszönöm, igyekeztem! :) Biztos bennem is ez a líraiság munkálkodott, miközben írtam a posztot. :)
TörlésIgen, láttam, hogy nálad is ő szerepel az elsők között! Fura, hogy mennyire el voltam ragadtatva az Ove után, és milyen nagy csalódás lett a vége. Mindenesetre a mogorva öregember története megmarad szép emléknek, ahogy mondod. :)
Én is nagyon sajnálom, mert azért Lagercrantznak nem sikerült igazán a nyomdokaiba lépni. Félek, senki sem fogja megközelíteni azt a szintet, amit Larsson tartott, ő annyira egybefogta az összes szálat és minden szereplőt. Lehet, adok egy esélyt a befejező kötetnek az év folyamán, de az is lehet, hogy még várok vele - meglátjuk, lesz-e rá hangulatom.
Köszi! :) Most már elég kevés mellényúlásom van, tényleg egyre magabiztosabbnak érzem magam. Teljesen, önismeret rulez! :D
Neee :D Pupi után Heloise posztját olvastam, utána a tiédet - Backman tarol.
VálaszTörlésNagyon szépen megfogalmaztad, hogy mit is jelent az olvasás sokunknak! :)
Úgy tűnik, Backman kiszámíthatósága nem csak nekem szúrt szemet. ;)
TörlésKöszönöm, örülök, hogy így látod! :)
Lagercrantz által írt negyedik részt én is megvettem, de ahogy PuPi, én se tudtam még belekezdeni. Engem visszatart továbbra is, hogy nem Larsson írta, és ezen mégse tudok túllépni (pedig azt hittem, tudok, azért is vettem meg :D )
VálaszTörlésÉn az egyik könyvtárazásom alkalmával anno beleolvasgattam egy Julia Quinnbe, de nekem nem nagyon jött be a stílusa :( (az erotikus könyvek vagy az erotikus részek engem se tudnak vonzani egyébként egy könyvben, pont így vagyok vele, mint te! És olyan jó, hogy benned ebben - is - rokonlélekre találtam, mindig kicsit kívülállónak éreztem magam, hogy így állok ezekhez a dolgokhoz, de tényleg olyan szinten hidegen hagy engem ez egy fikcióban, hogy elmondani nem tudom.) Mindenesetre kíváncsian várom, hogy fog tetszeni a Bridgerton majd! A sorozatot elkezdtem nézni (első részig jutottam :D ) , de aztán jött a Dawson és engem az most jelenleg teljesen elvitt :D
Pedig a negyedik rész egész jó, nagyon visz magával, és izgalmas a cselekmény is. :) Azt mindenképp ajánlom, független attól, hogy először fura lesz nem Larsson "hangját" viszonthallani. ;)
TörlésOjj, hát ez nem hangzik valami bíztatóan. :/ Mindenesetre nem várok túl sokat tőle, csak könnyed kikapcsolódásnak szánom, és szerintem annak eleget fog tenni. Vagy legalábbis remélem. :) Ó, Héloise drága, mi nagyon sok pontban hasonlóan látjuk a világot! :* Tutira rokonlelkek vagyunk, ez már bizonyított tény! :)
A sorozat szerintem nagyon jó lett, nekem tetszett a cast, irtó jók a zenék, a ruhák meseszépek, és úgy az egész egyszerre modern és formabontó. De abszolút megértem, ha felültél a nosztalgiavonatra! :) (Számomra ezt kvázi a Glee testesíti meg - gimis koromban azt néztem, és még a BA-s éveim elején is fogta a kezem. <3)
Kinsella úgy látom hasonló érzéseket váltott ki belőlünk, örülök, hogy nem az én készülékemben van a hiba vele kapcsolatban.
VálaszTörlésNagyon hasonlóan vélekedünk a témáról, leginkább, ami a konzekvenciát illeti. :)
Abszolút nem vagy egyedül! :) Én a Mézeshetekkel próbálkoztam így, de annyira nem csúszott, hogy pár oldal után félbe is hagytam. Akkor jöttem rá, hogy már nem az igazi, és Kinsella ideje lejárt.
TörlésÉn is úgy vettem észre, a végkicsengés elég hasonlóra sikerült. :)
A Bridgerton nekem egyáltalán nem maradt meg könyvben annyira erotikusként, szerintem ezeket a részeket inkább a Netflix nagyította fel. :) De majd most elolvasom a negyedik részt és kíváncsi leszek, jól emlékszem-e.
VálaszTörlésKinsellától én két könyvet olvastam, de nem hagytak bennem maradandó nyomot. Backamntól nekem csak Ove volt meg, a Hétköznapi szorongásokon még gondolkodom, hogy azt talán elolvasom, a többi valahogy nem hozott lázba.
Stieg Larssontól csak A tetovált lányt olvastam, viszont úgy döntöttem, idén szeretném elolvasni a trilógiát, viszont amiket nem ő írt folytatásokat, azokat nem fogom. Nekem ennek három része lesz és kész. :)
Na, ez jó hír, köszi! :) Egyre kíváncsibb vagyok, hogy könyvben milyen lesz majd, a sorozat nagyon meghozta hozzá a kedvem.
TörlésKinsella tipikusan olyan szerző, aki csak egy bizonyos korosztályban élvezhető, de afelett már kevésbé. A Hétköznapi szorongásokon gondolkodtam én is, majd meglátom, adok-e neki esélyt. Egyelőre mások szerepelnek a listámon. :)
Jaj, hát a Larsson-féle trilógia iszonyú jó! Még a negyedik rész aránylag jó folytatás lett, viszont a többi említésre sem méltó. Biztosan élvezni fogod! :)
Én olvastam néhány erotikus könyvet, de egyáltalán nem zavaró a Bridgerton sorozatban ezek a részek. Nem vészesek, és nem teszik ki 2 oldalként a könyv tartalmát :) Szóval ajánlom, hogy bátran kezdj bele. Én majd most fogom folytatni a 2. résszel, ha már úgyis forgatják a sorozatot. Bár ott Anthony lesz a főszereplő, így kíváncsi leszek majd, hogy mennyire lesz erotikus. Larsson-nál én csak az első könyvet olvastam, az szuper volt, de annyira nem rántott be, hogy a többit olvassam, inkább megnéztem filmben, és ennyi elég is volt. Sok ilyen skandi szerző van, akinél nem folytattam a sorozatát, de talán majd egyszer. Backmann nálad a csalódások között van, de én pl kihagytam Dan Brownt, és Sophie Kinsellát, a te posztod döbbentette rá, hogy régen tök sok könyvüket olvastam, de már nem. Valahogy alább hagyott a lelkesedés irántuk, főleg Kinsellánál, a MÉzesheteket már meg se vettem, mert rosszakat olvastam az Infernot meg már inkább filmben néztem meg, abban tetszett, könyvben nem álltam volna neki.
VálaszTörlésDe jó, ezt örömmel hallom! :) Bevallom, ez az erotikus címke egy kicsit eltántorított tőle, a kíváncsiságom viszont sokkal nagyobb, úgyhogy egész biztos hamarosan sorra fogom keríteni. :) Igen, olvastam már "sneak peek" morzsákat, és hogy ezúttal Anthony lesz a főszereplő. ;)
TörlésHmm, érdekes, nekem a Millenium filmben annyira nem jött át, pedig mindkét verziót megnéztük (nyilván a svéd az igazi, minden tekintetben). Ott nekem túl sok volt a vizuális inger, valahogy írott formában jobban el tudom viselni. :) Nehéz ám megszűrni őket, ebben igazad van! Meglehetősen felhígult a piac, de nekem pl. Camilla nagyon bevált, és ahogy írtam, Kristina Ohlssontól is már elolvastam két kötetet. :)
Kinsellát most már egész biztos nem tudnék olvasni, annyira bugyutának tartom, viszont Dan Brown nálam abszolút "guilty pleasure" kategória! :)
Backman sajna leszerepelt, pedig bíztam benne, hogy ő lesz az új kedvenc kortárs svéd íróm - hát, nem jött össze...