Útinapló Svédországból

Régóta fontolgattam már, hogy egyszer jó lenne bejárni a nyugati partot - különös tekintettel az elbűvölő halászvároskákra. Az eredeti elképzeléseink alapján az utazás csupán a hónap végén valósult volna meg, mégis felülírtuk a terveinket - köszönhetően a naponta változó híreknek. Egyszerűen ilyen feltételek mellett nem találtuk biztonságosnak a hazautat, épp ezért határoztunk úgy, hogy jól fog esni az a kis levegőváltozás. Csakugyan szuper döntésnek bizonyult; úgy érzem, nem csak a lelkemnek, de a közérzetemnek is jót tett ez a sok új impulzus és élmény. De hogy merre is csavarogtunk az elmúlt hat napban? Lássuk hát! :) 

＃1. nap - A Vänern tó partján

Szokás szerint alig aludtam valamit az éjjel, ehhez képest meglepően frissen ébredtem - tele kíváncsisággal és lelkesedéssel. Nagyjából kilenc óra után indultunk útnak, ami meglehetősen hosszúra nyúlt, ugyanis közel négy órába telt, mire megérkeztünk az első úticélunkhoz, a finn hangzású Kinnekulléra. Ez a kis üdülőhely Västergötland tájegységben található, ráadásul viszonylag sok programlehetőség kínálkozik errefelé. Az interneten böngészve bukkantam rá az egyik helyi látványosságra, ami egy magaslat tetején trónoló kilátó. Szerencsére tömeg sem volt, így kényelmes tempóban felsétáltunk, majd számtalan lépcsőt megmászva végre fentről is gyönyörködhettünk a környező erdőkben és a tó felszínén megcsillanó napfényben. Kezdő felütésnek tökéletes választás volt, hát még az utána következő mini világítótorony! Arra azonban egyikünk sem számított, hogy ismét egy kemping területére kell bemerészkednünk ahhoz, hogy közelebbről szemügyre vehessük őkelmét. Nyilván a víz partján jóval szelesebb és hűvösebb az idő, emiatt nem is időztünk sokáig, de azért egy gyors piknikezés még pont belefért. :) 

Utunk további részében a Läckö kastély várt ránk, ami a képek alapján roppant vonzó épületnek tűnt. Zárás előtt egy órával gurultunk be a parkolóba, de mivel a belső részt egyáltalán nem terveztem be, ez éppen elegendő idő volt ahhoz, hogy sétáljunk egyet a kertben. A várakozásaimmal ellentétben egy icipici csalódással töltött el, - sajnos kissé elhanyagolt benyomást keltett :( - viszont a környezet bőven kárpótolt emiatt. Külön meglepetésként ért mindkettőnket a vikinghajó, ami bizonyos időközönként még turistákat is szállít napközben - persze nem kevés pénzért cserébe. Mire az autóhoz érkeztünk, a nap már viszonylag alacsonyan járt, mesebeli fényekbe öltöztetve a tájat - úgy, ahogy a legjobban szeretem. Kívánni sem lehetett volna szebb befejezést! :) 

＃2. nap - Fjällbacka, te gyönyörű!

A reggel Skövdében ért bennünket, ahol a kiadós reggelinket követően (nyami-nyami svéd palacsinta) a városka parkjába igyekeztünk. Nem titkolom, a döntésemben nem keveset nyomott a latban, hogy a Boulognerskogen láttán egyből Párizs jutott eszembe, egész pontosan a Bois de Boulogne. Mondjuk ez nem annyira meglepő, merthogy tükörfordításról van szó - egy az egyben azt jelenti svédül, mint franciául. :) Na de nem emiatt vált olyan felejthetetlen élménnyé az itteni bóklászás, hanem a kacsacsalád miatt, ahol nem kevesebb, mint tizenegy (!!) bébi totyogott a mama nyomában. Én még sosem láttam egyszerre ennyi apróságot, úgyhogy percekig olvadoztam a látványon, illetve mellette bőszen fotóztam, mert ezt nyilvánvalóan meg kellett örökíteni. Különben az egész kert gyönyörűen karbantartott, igényesen kialakított zöld oázis - hamisítatlan skandináv stílusban. 

Innen Trollhättanba autóztunk tovább, ami nem különösebben nevezetes település - leszámítva a gátat, és az örvénylő vizet. Elméletileg egy mini skanzen is az érdekességek közé tartozik, de ezt sajnos nem találtuk meg. Mindenesetre megállónak teljesen jó volt, arról nem is szólva, hogy már csupán egy óra választott el a nyaralás legjobban várt pontjától, Fjällbackától. Nagyjából azóta vágyom ide, amióta felbukkant az első Camilla Läckberg krimiben... Valahányszor az ott történő jelenetekről olvastam, lelki szemeim előtt egy tengerparti, vitorláshajókkal teli város képe jelent meg, ami nyáron csak úgy hemzseg a turistáktól. Ám a látkép minden várakozásomat felülmúlta - még sokkal varázslatosabb volt, mint ahogyan elképzeltem! Szinte rögtön a Vetteberg nevű magaslatot vettük célba, ami majdnem kifogott rajtam, tudniillik hatalmas sziklákon kell átverekednie magát annak, aki fel szeretne jutni a hegy tetejére. Az már csak a hab a tortán, hogy a másik oldalon simán fel lehet sétálni - de ugye abban mi a kaland? :) Mindenesetre a kilátás minden fáradságot megért: egyszerűen fantasztikus! Mindeközben sirályok köröztek az égen, fent kellemesen fújdogált a szél, és mindenütt víz vett körül. Idillien hangzik, igaz? Lecsurogva a kisebb utcákon - ahol alig tudtam betelni a színes nyaralókkal - az Ingrid Bergmanról szóló mini kiállítás mellett is elhaladtunk, hiszen a híres svéd színésznő élete utolsó éveit ezen a vidéken töltötte; az öt évvel ezelőtt felavatott mellszobor és bemutató is erről az időszakról mesél. 

A várost elhagyva egy természetvédelmi terület következett, nevezetesen Veddö, ami egy különleges, tenger melletti sétányt is magában foglal. Igen, mindez remekül hangzott papíron, ezzel szemben a valóságban egy hatalmas mező fogadott bennünket, plusz néhány helyi fürdőző. Miután megmásztuk a meredek sziklákat, és félig lejártuk a lábunkat, inkább betudtuk egy rövidke pihenőnek. Tanumshedebe érve mindkettőnkön kissé úrrá lett az elcsigázottság, de ez nem állíthatott meg minket: elindultunk felfedezni a híres bronzkori rajzokat. Viszonylag szétszórva láthatók a leginkább csata- és vadászati jeleneteket megörökítő ábrák, melyeken elsősorban férfiak, hajók és állatok szerepelnek - nők és gyerekek majdhogynem soha. A teljesség kedvéért leírom, hogy egy múzeum is a tárlat része, de a járványhelyzetre való tekintettel oda nem mentünk be. Sűrű napunkat a norvég-svéd határ mellett megbújó vízesés, az Älgafallet zárta. A tavalyi út óta teljesen és menthetetlenül beleszerettünk ezekbe a lezúdúló csodákba, így egyértelműen nem maradhatott ki a tervezetből. Átkelve a hídon hipp-hopp Norvégiában találtuk magunkat, amiről még sms-t is kaptam! Szerintem még sosem léptem át ilyen sebesen az országhatárt. :) Kétségtelenül kisebb és kevésbé látványosabb, mint bármelyik norvég testvére, ennek ellenére megéri felkeresni, azonfelül nem elhanyagolható, milyen kellemes, nosztalgikus érzéseket ébresztett mindkettőnkben. Aznap Strömstadban hajtottuk álomra a fejünket, amit egy naplementében tett andalgás előzött meg, és bátran kijelenthetem: az egyik legemlékezetesebb napunk volt mind közül! 

＃3. nap - Ess, eső, ess!

Az előrejelzések alapján számítottunk ugyan a zivatarra, ám amikor elhúztam a függönyt, és odakint szüntelenül zuhogott, bevallom, kicsit elkámpicsorodtam. Dacára a cudar időnek, jól felöltözködtünk, és a kicsekkolás után már suhantunk is a Nordens Ark, azaz egy egyedülálló, kizárólag bizonyos fajok megmentésére szolgáló állatkert felé. Engem főként a hópárducok jelenléte tett elképesztően lelkessé - korábban is írtam, hogy ők a legkedvesebb nagymacskáim. Tulajdonképpen az egész helyet egy hatalmas erdőség öleli körbe, és az egészben az a pláne, hogy szinte végig több, fából készült ösvény vezet végig. Óriási kifutókon rohangálnak az állatok, úgyhogy egyik-másik úgy elbújt, hogy nem is láttuk, továbbá nehezítő tényezőként folyamatosan szitált az eső, és mi tagadás, a szél sem kímélt. Ugyanakkor annyi látnivalót kínált ez a misztikus fenyőerdő, hogy nem győztem kiélvezni, illetve nehezen tudtam elszakadni a kedvenceimtől - igen, itt a hópárducokra gondolok, akikhez háromszor is visszamentem. Nem vicceltem a rajongással! :) Miután keresztbe-kasul bebarangoltuk a kertet, ideje volt továbbállni - ezúttal egy másik halászvárosba, Smögenbe. 

Az égszakadás szemernyit sem csökkent, ezért csupán egy nyúlfarknyi sétára futotta. Azt viszont rögtön megállapítottam, hogy napsütésben ugyanolyan eszményi kikapcsolódásul szolgálhat, akárcsak Fjällbacka. A fehérre festett házikók és a sziklákat ostromló tenger hangja már ismerősnek tetszett, ahogy a végtelenségbe nyúló árbócok látványa is meglehetősen festői hangulatot kölcsönzött a partnak. Még egy kisebb szuvenírboltba is belestünk, ahol csupa tengerparti dekort árultak, de végül semmire sem csábultam el. Kifelé menet megláttunk egy remek parkolót, ahonnan túlzás nélkül a legcsodásabb panoráma tárult a szemünk elé. Hosszú perceken keresztül legeltettem a szemem - elképesztően szép volt még esőben is. Elbúcsúzva Smögentől, egy hasonlóan kedves és bájos település, Fiskebäckskil felé indultunk, ahol szintén kattintottam párat csak úgy, emlékül. Mire begördültünk a hotel elé, a zuhé is alábbhagyott, este pedig halvány rózsaszínes-lilás színekben játszott az ég.

＃4. nap - Göteborg

Svédország második legnagyobb városáról beszélünk, emiatt fel voltunk rá készülve, hogy az eddigiekhez képest jócskán fokozódik a sokadalom. A belvárosi kerületekben valóban több embert kellett kerülgetni, de összességében cseppet sem tűnt elviselhetetlennek. Kihasználva, hogy sehova sem megyünk időre, a bőséges reggeli után egyenesen a Pálmaházhoz ballagtunk. Sajnos elkerülte a figyelmem, hogy az épület csak délután kettőkor nyit ki, de sebaj - helyette tettünk egy kört a parkban. Innen az Operaház felé meneteltünk tovább, ami meglehetősen kihalt volt - mindössze páran lézengtek a mólón. Mivel az épület a víz partján fekszik, egyúttal a kikötőt is megnéztük, viszont mindketten megállapítottuk, hogy inkább ipari jelleget ölt, mintsem ámulatba ejtőt. Oké, nem hasonlíthatom Stockholmhoz, mert egészen más, de na... nehezen kelhetne vele versenyre. :) 

A központban picit keresgélni kellett, mire szép részekre is bukkantunk, viszont így is akadt néhány figyelemre méltó helyszín. Többek között az oroszlános lépcső, azaz a Lejontrappan, valamint Haga, az óvárosi rész emelkedett ki számomra. Előbbi kedvelt gyülekezőhely a fiatalok körében, míg az utóbbiban bűbájos kávézók, virágboltok és szuveníresek váltják egymást. Itt csatangoltunk a legtöbbet - hiába, a skanzeni hangulat mindig magával ragad. :) A délután folyamán kicsit beborult az ég, és némi szemerkélés is kijutott, de egyáltalán nem vészes mennyiségben. Egy-két parkban is elidőztünk, amíg a szeszélyes időjárás el nem múlt. Kifejezetten szeretem, hogy az itteni nagyvárosokban mindig van egy talpalatnyi zöldterület, és hihetetlen, de ugyancsak egy helyes kacsacsaládba botlottunk - igaz, picit idősebb kacsákkal, akiket az anyukájuk terelgetett. A tartalmas városnézést követően visszatértünk a szállásra, és lelkiekben már a következő napra készültünk. 

＃5. nap - Fókák és jávorszarvasok

A délelőtt jelentős részét továbbra is Göteborgban töltöttük, csakhogy a centrumtól távol, két csodaszép fákkal és növényekkel teli környezetben. Elsőként a botanikus kertet fedeztük fel magunknak, ami nem is olyan parányi, mint amekkorára emlékeztem, sőt: alig győztük valamennyi részét bejárni! A színes virágágyásokon felül egy kisebb japánkert is megbújik a fák között, ami egy valóságos békaparadicsomnak bizonyult, de még egy vízesés is! A bejáratnál fellelhető térkép alapján tájékozódtunk, és kezdtük meg a barangolást, de egyébként is rendkívül szimpatikusnak találtam, hogy mindenhol ki volt téve, hány méterre található a legközelebbi látványosság. Lényegében az egész kertből sütött, hogy mennyire szívükön viselik a sorsát, milyen szeretettel és odaadással gondozzák az ott dolgozók. Hirtelen ötlettől vezérelve az egyik elágazásnál a fűszerkert irányába fordultunk, ahonnan visszafelé jövet egy őzike szaladt el előttünk. Csendben, szinte meglapulva próbáltam meg lefotózni, ám amikor észrevett minket, seperc alatt eltűnt a szemünk elől. Ettől függetlenül elképesztően boldoggá tett már maga a találkozás is! :)

A másik helyszínre sem kellett túl messzire menni, hiszen az éppen átellenben fellelhető Slottsskogenről van szó, ami szintúgy élménydús helynek ígérkezett. A hőség picit megnehezítette a dolgunkat, de szerencsére a lombok valamennyire felfogták a meleget, így kevésbé éreztük olyan fülledtnek a levegőt. Mindenekelőtt a picurka vadaspark keltette fel az érdeklődésem, és utólag elárulhatom, hogy abszolút nem okozott csalódást! Mi több: még sosem láttam ennyire testközelből jávorszarvas borjakat, ahogy a pingvinek és a dundi fókák is jóformán az orrom előtt úszkáltak el. Séta közben egyszercsak egy faágról lecsüngő vörös farkincára lettem figyelmes, ami minden kétséget kizáróan egy mókushoz tartozott - hát ő volt az! ♡ A kis cipőgombszemű zavartalanul "tűrte", hogy egy egész sorozatot készítsek el róla - láthatóan megviselte őt is a hőség. A nap hátralévő részében többet ültünk az autóban, mint nézelődtünk - egyedül egy tengerparti városka, és egy kastély erejéig szálltunk ki, amit végül csak messziről lestünk meg. Az utolsó éjszakát Jönköpingben töltöttük - röpke négy órányi autózásra a lakástól.

＃6. nap - Irány hazafelé! 

A kánikula napról napra fokozódott, de minden bizonnyal szombaton érte el a csúcspontját, amit hazafelé érzékeltünk igazán. A gyors reggeli és összepakolás után a Rosariumba, vagyis egy hangulatos rózsakertbe vezetett az első utunk, ahol szebbnél szebb rózsabimbók nyíltak mindenfelé. Nemrég locsolhatták meg őket, mivel az ottjártunkkor néhol még vízcseppek pettyezték a szirmokat. A nyár dereka felé közeledve egyik-másik bokor elszáradt ugyan, ennek ellenére bőven maradt még miben gyönyörködni, a partról nem is beszélve! :) Ugyanis ott a Vänernhez hasonlóan nagy kiterjedésű Vättern tó fogja körbe Jönköping-t, a víz közelsége pedig alapból vonzza a turistákat és a fürdőzni vágyókat, szóval egyértelműen a népszerű desztinációk közé tartozik.

Sokszor szoktam meríteni inspirációt az Instagram posztokból - nem történt ez másképp az Alvastra kolostor kapcsán sem, amire egészen véletlenül bukkantam rá. Egy 1143-ban alapított, francia származású ciszterci apácák által lakott klastrom romjait járhatjuk be, ami a rekonstrukciós rajzok alapján könnyedén megelevendik előttünk. A kis kertben levendula ágyások sorakoznak, míg a falakról zöld növénykék és kövirózsák csüngenek le - szinte minden sarkon megérint a történelem szele. Van valami titokzatos abban, hogy egy olyan helyen lépkedünk, ahol hajdanán középkori emberek éltek - ez bennem mindig megrendítő érzéseket kelt. Az innen karnyújtásnyira elhelyezkedő Vadstena főleg a kastélyáról ismert - természetesen ezt mi sem hagyhattuk ki.

Ezután már csak a hazautat kellett abszolválni, ami aránylag gyorsan eltelt - rövidebb megállókkal kiegészülve. Estére kissé fáradtan, de élményekkel és emlékezetes pillanatokkal telve érkeztünk meg a ház elé, és azt gondolom, mindkettőnk nevében kijelenthetem, hogy nagyon élveztük az elmúlt napokat! Feltöltekeztünk, kisimultunk, friss tengeri levegőt szívtunk: minden szempontból beváltotta a hozzá fűzött reményeimet. :)

Emlékek, amiket magammal hoztam...

⌑ panoráma a kinnekullai kilátóból

⌑ almafák Läcköről

⌑ a bűbájos kacsacsalád ♡

⌑ a fjällbackai hangulat, a kikötő, és a házikók! 

⌑ a bronzkori állatokról szóló rajzok

⌑ vízesés a svéd-norvég határon és a tobozgyűjtés ugyanitt 

⌑ séta a naplementében Strömstadban 

⌑ hópárducot és gólyákat látni ♡

⌑ a smögeni kilátás 

⌑ az óváros Göteborgban 

⌑ a japán kert és a napozó békák 

⌑ a váratlanul felbukkanó őzike 

⌑ pihenő mókus a fenyőfán 

⌑ bébi jávorszarvasokat látni szinte testközelből! 

⌑ gyönyörködni a jönköping-i rózsabokrokban

⌑ útközben csodaszép búzamezőre bukkanni néhány kikandikáló pipaccsal 

⌑ az alvastrai monostor

⌑ a tavon tükröződő kastély látképe

(Képek forrása: saját készítés)