Az élményekben bővelkedő május

Az elmúlt időszakhoz képest a május igazi fordulópont: nem csak a napsütéses időt hozta magával, de egyúttal egy élményekkel tarkított hónapot is köszönhetünk neki. Sokkal többször mozdultunk ki, ami nem csak a testünknek, de a lelkünknek is valóságos gyógyír volt. Egyszóval nem véletlen ez a pozitív jelző: minden tekintetben kiérdemelte! 

Könyvek és olvasás 

Hiába a rengeteg akció, engem mégsem csábítottak el... Bár, ha őszinte akarok lenni, akkor elárulom, hogy júniusra tervezek leadni egy kisebb rendelést, amit nevezhetünk utó-névnapi csomagnak is. Igazából a legtöbb engem érdeklő könyv főleg nyár közepétől fog napvilágot látni, így nem merült fel bennem, hogy bármit is beszerezzek. Ettől függetlenül nagyon szeretném a saját, otthon hagyott könyveimet feldolgozni, mert az új Peter Wohlleben után nem egyszer ácsingóztam már, de erre még egy picit várnom kell. Na nem mintha nem lenne idekint mit olvasnom, csak hát általában mindig az kell, ami jelenleg pont elérhetetlen... Annyira Murphy! :) Az olvasás terén továbbra sem döntöttem csúcsot: mindössze három könyvet kerítettem sorra, melyek azonban kivétel nélkül mind remek választásnak bizonyultak. 

Tulajdonképpen a Beatrix Potter életéről szóló adaptáció indokolta a Nyúl Péter újraolvasását, amit ennek apropóján angolul ejtettünk meg. Én elsősorban az illusztrációkba vagyok szerelmes, de nem tagadom, a csintalan nyuszinak sikerült a szívemet is rabul ejtenie. Nem hiába válaszottam ezt a kötetet anno Brightonban - tökéletes szuvenír! Ezt követően David Attenborough állatkerti útjainak első kötetét vettem a kezembe, ami voltaképp minden várakozásomat felülmúlta. Biztos voltam abban, hogy nem érhet csalódás - mégiscsak Attenborough-ról beszélünk -, ugyanakkor arra egyáltalán nem számítottam, hogy a begyűjtő expedíciók egy roppant érdekes kulturális vonallal egészülnek ki. Valamennyi táj, amit a fiatal zoológus bejárt, mára egészen megváltozhatott, így egyfajta mementóul szolgál, mindamellett hihetetlen kedvcsináló is egyben - szívesen barangoltam volna ezeken az érintetlen területeken a szuper duóval! Három utazás kalandos történetét meséli el, melyeket egészen hihetetlen események szőnek át, viszont mindegyikben kiemelt szerepet kap David kiváló humora és csodálatos szakértelme. Szerintem senkit sem fog meglepni, ha azt írom: kíváncsian várom a folytatást! 

Végül egy régóta kinézett romantikus történetbe mélyedtem bele, nevezetesen az Egy cukrászmester meséjébe. Mondhatni a csodaszép borítójára figyeltem fel először, majd a fülszöveg elolvasásával maximálisan megbizonyosodtam arról, hogy abszolút nekem való könyvre bukkantam. Ennek ellenére hagyott némi hiányérzetet maga után: a leírásban emlegetett titok cseppet sem olyan nagy horderejű, mint ahogy beállították. Az írónő erőssége kétségkívül a hangulatteremtés, ugyanis a cukrászdai miliő, illetve a századfordulóban szinte önálló szereplővé avanzsált Párizs szinte seperc alatt magával ragadott - emiatt csak úgy faltam a lapokat. Ha elvonatkoztatunk a jelen időben játszódó, kissé nevetséges elemekkel operáló nyomozástól, akkor egy nagyon is izgalmas, fordulatos elbeszélés bontakozik ki előttünk. Kikapcsolódásnak maradéktalanul megállta a helyét, és ennél többet egyébként sem érdemes elvárni tőle. 

A nyárra megpróbálok kicsit jobban belehúzni, plusz szeretnék a VCS-vel is időben végezni - ettől  különben már csupán négy könyv választ el! 

Filmek és sorozatok 

A májust akár az újranézések hónapjának is kikiálthatnám, mivelhogy rengeteg régi kedvencembe merültem bele nagy-nagy lelkesedéssel. Közülük minden szempontból kiemelkedő az Amélie csodálatos élete, ami meghatározó szerepet tölt be az életemben: részben miatta (is) döntöttem úgy, hogy elkezdek franciául tanulni. Csakhogy én a magyar változatot messze jobban élvezem, és ebben mindenek előtt Helyey Lászlót "hibáztatom", aki jelen esetben a narrátorunk. Egyszerűen utolérhetetlenül zseniális - annyira hozzájárul a varázslatos atmoszférához, hogy nélküle menthetetlenül csorbul az egész film. Igen, írom ezt úgy, hogy eredetiben is láttam, és nem, képtelen vagyok elvonatkoztatni a szinkrontól. Számomra így tökéletes. :) Messze jobb adaptációnak bizonyult a Krumplihéjpite Irodalmi Társaság is, mint amire a vélemények alapján számítottam. Lily James tökéletes választás volt Juliet szerepére, ám igazából a többiekre sem lehet panasz. Úgyhogy részemről szinte maradéktalanul elégedett vagyok - még az apróbb változtatások sem túl szembeötlőek és zavaróak. Egy esős délutánhoz épp ideális mozi. 

Vicces, de az egész hónapot három sorozat uralta egyértelműen, melyek ráadásul mind különböző témájúak: Rachel Khoo svéd konyhája, amit mindig izgatottan vártam a TV Paprikán, a Rebecka Martinsson című krimi sorozat, mely Åsa Larsson novelláin alapul, és négy esetet dolgoz fel az Ove-ben is szereplő színésznő főszereplésével, Ida Engvollal, valamint Attenborough kultikus szériája, a Planet Earth. Az utóbbi instant kedvenc lett, minden epizódot egyformán imádtam, ahogy a brit szakácsnő svéd kalandozásairól is csak szuperlatívuszokban tudok nyilatkozni. A svéd krimisorozat ugyan nem nyújtott kiegyenlített színvonalat - időnként kissé leült a cselekmény -, ám a természetben forgatott snittek (Lappföld és Észak-Svédország, awww), illetve a színészek játéka miatt mégis pozitív élményként maradt meg. Tervezzük is folytatni hamarosan a második évaddal. 

Programok

Még engem is meglepett, mennyi minden belefért a tavasz utolsó felvonásába: barangoltunk Törnskogenben, jártunk egy fapallós madárkilátó tetején, megálltunk repcemezőt fotózni, meglátogattuk az egyik szívszerelem helyemet, Gamla Uppsalát, és végre-valahára megejtettük az idei első piknikezést is - méghozzá nem máshol, mint Örebróban! 

Mindig is szerettem felkutatni az ismeretlen, akár ingyenesen bejárható helyeket, melyek mások számára talán nem jelentenek akkora izgalmat, számunkra viszont annál inkább. Így akadtam rá a Fysingens Rezervátumra, mely tőlünk mindössze húsz perc autókázásra található, és stílszerűen a Fysingen tó partján fekszik. A különlegessége abban rejlik, hogy kifejezetten madárbarátok keresik fel, tudniillik a tó mellett egy fából készült kilátó magasodik, melyről kiválóan ráláthatunk a tóra és a helyi élővilágra. Az ottjártunkkor különösen borús és felhős idő volt, következésképpen szinte pillanatok alatt csapott le ránk a vihar - heves jégesővel megtoldva. Szerencsére néhány perc alatt kitombolta magát, úgyhogy többé-kevésbé zavartalanul kattinthattam párat, majd sietve a parkoló felé vettük az irányt. A felhőszakadás ellenére elhatároztuk, hogy visszatérünk még ide, lehetőség szerint messzelátóval felszerelkezve! :) 

Örebro picit kakukktojás, hiszen két évvel ezelőtt jártunk már arrafelé, csakhogy egészen más arcát mutatja egy város április közepén, amikor a tavasz épphogy ébredezik, mint május végén, az orgonavirágzás kellős közepén. Emellett az akkori városlátogatásunkból kihagytuk a skanzent, amit azóta vártam, hogy bepótolhassunk, és ennél jobb alkalmat keresve sem találhattunk volna! Csodálatos, mesébe illő időnk volt mindvégig, melyet a piknikező családok, vagy a hasukat sütkérező fiatalok is tökéletesen alátámaszthatnak. Valamiért nem tudatosult bennem, hogy itt a skanzen egy hatalmas park területén lelhető fel, közvetlenül a Svartån torkolat mellett. Épp ezért nem győztem kiélvezni a gyönyörű, csupazöld ruhába bújt természetet, és a mindenütt virágba borult orgonabokrokat... Maga a skanzen nem kifejezetten nagy: csupán két hosszabb utcácskából áll, és néhány régi házikóból, de a hangulata... A hangulata mindig elvarázsol. Egyszerűen odavagyok ezekért a helyekért, szívem szerint az összeset felkeresném! És mielőtt bárki azt hinné, egész nap itt bóklásztunk, egyáltalán nem... A belvárost is szemrevételeztük - különös tekintettel a kastélyra -, majd egy svéd YouTuber-től véve az ötletet, megnéztünk egy kisebb vízesést (!) az erdő mélyén. Azt hiszem, mindkettőnk nevében mondhatom, hogy határozottan ez tette fel az i-re a pontot! :) 

▿▾▿

Júniusra is már nagyban gyűjtögetem az ötleteket, illetve fontolgatjuk, hogy az országon belül maradva nyaralunk az idén. Hogy mindez megvalósul-e, nyilván a jövő zenéje, de én nagyon bízom benne! Az úticélt mindenesetre kijelöltük, úgyhogy innentől fogva csakis a körülményektől függ majd minden. 

(Képek forrása: Pinterest // saját)