A gyertyagyújtós november

Szegény november mindig kicsit mostoha szerepben tetszeleg a decemberhez képest, pedig a hónap eleje még abszolút alkalmas arra, hogy kihasználjuk az ősz utolsó napsütéses óráit. Ilyenkor már bátran lehet készülni az ünnepekre, kicsit hangolódni, amihez otthonos, békés hangulatot szolgáltatnak a  meleg fényű füzérek és gyertyák. Én legalábbis ilyenkor már előszeretettel égetem a kis mécseseimet, ha lemegy a nap, és elhihetitek, Északon egyáltalán nem meglepő, ha három órára már nyoma sincs a napfénynek.

Könyvek és olvasás 

Új szerzemény egyelőre nem került a birtokomba, mivel decemberben jutok csak hozzá a rendelt csomagomhoz. Ritkán szoktam elcsábulni, de most kihasználtam a Centrál Kiadó raktárkisöprését, és kávéáron enyém lett az utolsó, a könyvespolcomról is hiányzó Isabel Wolff kötet, a Séta az időben, amit ugyan korábban olvastam, de kevéssé emlékszem rá, úgyhogy tervezem újraolvasni jövőre; valamint a Harry Potter magazin, amire így némi kedvezményt is kaptam. Ez utóbbit szerettem volna még a hazautazás előtt beszerezni, de a reptéri újságosnál egyáltalán nem volt kapható, így maradt a rendelés. Sokáig vacilláltam, hogy kell-e nekem, ám az eddigi vélemények elég biztatóak, és szerintem szuper lesz két bejgli között HP témájú cikkeket olvasgatni. :)

Összesen három kötetre jutott energiám és kedvem, amiket javarészt az otthon töltött idő alatt fogyasztottam el. A november ilyen szempontból igazi mumus: sokkal nehezebben csúsznak az oldalak, hiába sötétedik be olyan hamar.

Mivel a nagymamám lelkesen nyilatkozott róla, elsőként a nyáron beszerzett Vajon tyúkeszűek-e a madarak? c. kötetet ütemeztem be. Rövidsége ellenére egészen szépen kiforrta magát a végére, viszont fontos kiemelnem, hogy aki egy természetközeli, részletesebb beszámolóra vár, az határozottan csalódni fog. Ez nem több és nem kevesebb, mint amit állít: emberi tettekkel párhuzamba állított madárbölcseletet - 22 tételben. Ezt követően a madaras borító színével harmonizáló Grindelwald bűntettei forgatókönyvet kerítettem sorra, ám a véleményem változatlan maradt: számomra még mindig egy óriási katyvasz... Végezetül az utolsó VCS olvasmányommal zártam a hónapot, a Rejtély az Orient Expresszen c. önéletrajzi ihletésű regénnyel. Eleinte kicsit nehezen vettem fel a megfelelő fordulatszámot, viszont amint Bagdad lett a fő helyszín, teljesen magukkal ragadtak a közel-keleti leírások, ízek, és illatok. Megbabonázott ez a közeg; innentől rekordsebességgel fogytak a lapok.

Nagy lelkesen belevágtam Agatha Christie hasonló környezetben játszódó, Így éltünk Mezopotámiában c. beszámolójába is, ám a krimi királynője szörnyen dagályosan mesél erről az időszakról, cseppet sem kötötte le a figyelmem. Épp ezért, megfogadva a saját tanácsomat, úgy döntöttem, nem kínzom vele tovább magam, hiába próbáltam valamilyen kapaszkodót keresni benne, hogy folytassam.

Filmek és sorozatok 

Úgy éreztem, hogy szükségem van egy-két comfort film újranézésére, így nagyon megörültem, amikor a tévében leadták az élőszereplős 101 kiskutyát, illetve A szerelem hálójában is határozottan a fejemben motoszkált egy ideje, épp csak a megfelelő pillanatot vártam hozzá. Pár karácsonyi filmet ugyancsak beiktattam, méghozzá a Netflix által készített Christmas Prince első két részét, ami ugyan nem lett a kedvencem, de kellemesen elszórakoztatott. Sokan kritizálták a Yesterday-t, ami valóban nem léphet mondjuk a Bohemian Rhapsody nyomdokaiba, viszont maga a koncepció mindenképp érdekesnek tűnt. A kivitelezéssel akadtak problémák: számomra kicsit hosszúra nyúlt a romantikusnak beállított huzavona, és a történet is időnként megfeneklett, ennek ellenére könnyed esti kikapcsolódós filmnek teljesen megfelel.

A sorozatok terén bőven volt mivel felzárkózni, így egy hét alatt bedaráltuk a Dark 2. évadát (csak még több homály, de a hangulata továbbra is elsőosztályú, nem beszélve a színészi játékról!), nekifogtunk a Silicon Valley utolsó részeinek, ezenfelül a Young Sheldon friss epizódjaival is sikerült utolérni magunkat.

Programok 

A hónap váratlan meglepetése a két napos bécsi kiruccanás volt, ami ezúttal a barátom szüleivel kiegészülve történt. :)

Tulajdonképpen a "kellemest a hasznossal" jelige mentén szerveződött meg az út, ami nem indult éppen zökkenőmentesen. A nagypapám, a drága, már reggel nyolc órakor az állomásra röpített engem, és amint az automatához mentem volna jegyet venni, észrevettem, hogy nincs nálam a pénztárcám. Gyors telefonálás, Nagyapja vissza értem, haza, és őrült keresés. Végül Apukámé az érdem: ő találta meg teljesen véletlenül bőröndömben. Ezután a többiek kénytelenek voltak tenni egy gyors kitérőt felénk, felvettek a kocsival, majd indultunk is tovább, Bécs irányába.

A rövid közjáték után már gyorsan eltelt az idő, és viszonylag hamar, kora délután már az első megállónkhoz, Schönbrunnhoz igyekeztünk. A park ősszel is lenyűgöző, főleg a hosszú fasorok, melyek a kastélyhoz vezetnek. Az időjárás nem volt túl kegyes hozzánk: felhős és esős égbolt borult a városra, de a császári pompa mindenért kárpótolt. Feltankolva az isteni Sacher tortával, körbejártuk a kastély egy részét, melyhez ingyenes, magyar nyelvű audioguide is tartozik. Bevallom, ez a megoldás jobban tetszett, mert így a saját tempómban mehettem végig a szobákon, ráadásul a felolvasások sem nyúltak túl hosszúra és csupa érdekes dolgot meséltek. Bár fényképet nem lehetett készíteni, ez így is remek felütésnek bizonyult. Ezután a hotelben kicsit felfrissítettük magunkat, majd elindultunk vacsoranézőbe. Végigsétáltunk a Mariahilferstrassén, egyenesen a Museumsquartier felé,  ahol megcsodáltuk a Szépművészeti-, illetve a Természettudományi Múzeumot, azután a Hofburgot, és még a Stephansdomba is benéztünk. Utóbbi helyen nagyon régen jártam utoljára, és mindig azt hittem, fizetni kell érte, de nem: a templom ingyenesen megtekinthető. Vacsorára fantasztikus Schnietzelt ettünk, desszertnek pedig mousse au chocolat-t választottam, amit erdei bogyós szósszal tálaltak. Nyamm! 

Második nap főleg a Karlsplatz vonzáskörzetében bóklásztunk, úgyhogy hasonlóan nagy sétát tettünk a Belvedere kertjében, ahol még botanikus kert is található (!), megmutattuk a Hauptbahnhof-ot, jártunk az egyik kedvenc üzletemben, a Hannibal-ban, villamosoztunk egyet, és hát persze a Karlskirche sem maradhatott ki. Fokozatosan a napocska is megmutatta magát, így végre szép időben élvezhettük a városi andalgást. A délután folyamán feltérképeztük az egyik nagy bevásárlóközpontot, ahol többek között betérhettem a Nanu-Nana-ba is, és lecsaphattam a régóta áhított kis fatörzs szeletre, amit azóta már különféle dekorációkhoz használok fel. :) Csupán estére értünk haza, a Mátrába, másnap pedig már hozzánk autóztunk, a Dunakanyarba. Néhány napot eltöltöttünk az én családommal is, és hipp-hopp újra a repülőn találtuk magunkat. 

▿▾▿

Svédországba visszaérkezvén sürgős kabátcserére volt szükségünk, ugyanis a távol töltött idő alatt rendesen lehűvösödött - mondhatni beköszöntött a tél. A maradék három hét rettentő gyorsan elrepült; jártunk az Ikeában, ahol beszereztünk néhány karácsonyi apróságot, kipróbáltam egy ígéretesnek tűnő sütőtökös fahéjas csiga receptet, ami elképesztően puha és szaftos lett, megéri megsütni; ismét elsőkörös Témázó lehettem, és még a hó is leesett! 

Mindenesetre én már abszolút ünnepi lázban égek, és igyekszem minden cseppjét kiélvezni ennek az  időszaknak, mert utánozhatatlan érzés készülődni a karácsonyra, és lassacskán ünnepi díszbe öltöztetni mindent. :) 

(Képek forrása: Pinterest // saját)