Soha jobbkor nem találhatott volna meg a Témázós csapat felkérése, mivel nem másról lesz szó a mostani bejegyzésben, mint a könyvtárról! Ez számomra igazán aktuális téma, hiszen tavasz óta újra lelkesen falom a kölcsönzött könyveket - mondhatni, visszaadta az olvasás iránti kedvemet, és kirángatott egy enyhe olvasói válságból is. Valahányszor otthon töltök egy kis időt, az első utam mindig oda vezet...
Amikor én még kislány voltam
Ha jól emlékszem, hat éves forma lehettem, amikor a nagymamám kézen fogott, és beíratott a városi könyvtárba. Igaz ugyan, hogy könyvek között nőttem fel, otthon is méretes polcokon roskadoznak az olvasnivalók, nem beszélve a nagyszüleim gyűjteményéről - alighanem sosem fogom elfelejteni azt a pillanatot, amikor először léptem be a kapun. Olyannyira nagy hatást tett rám a hely varázsa, hogy egy időben kacérkodtam a gondolattal, hogy egyszer én is könyvtárosnéni leszek, végül mégiscsak más hivatást választottam magamnak. Mindenesetre imádtam délutánonként bekuckózni egy-egy jó könyvvel: többek között a Disney-féle lemaradásomat is ott pótoltam be. A pultnál mindig kedvesen mosolyogtak rám, örömmel üdvözöltek, amikor ellátogattam, így teljesen azt az érzést erősítették meg bennem, hogy ez egy védett zug, ahol egyszerűen jó és otthonos lenni.
Ifjúságom hajnalán
Bizonyos életszakaszaimban előfordult, hogy nem voltam mindig rendszeres látogató, mégis igyekeztem megőrizni az olvasás iránti lelkesedésem, és a koromnak megfelelő könyvekhez nyúlni. Így kerültem rövidesen a Jacqueline Wilson, Thomas Brezina, illetve Meg Cabot polcokhoz, valamint nagy kedvencem volt egy német írónő, Patricia Schröder is, akinek az összes fellelhető kötetét kiolvastam akkoriban. 12 évesen a könyvtár volt az én menedékem, ahol igazán önmagam lehettem anélkül, hogy bárki kigúnyolna. Ha nem újabb kölcsönözni valóval távoztam, akkor szívesen bújtam az aktuális ifjúsági magazinokat - jobbára ezekből gyűjtögettem össze az infómorzsákat, és próbáltam választ kapni az engem érdeklő kérdésekre. Valamennyiszer magányosnak és kitaszítottnak éreztem magam, ott kerestem megnyugvást, békét és megértést. Később már tudatosan fordultam a felnőtteknek szóló irodalom felé, és ezzel egy újabb szakasz vette kezdetét.
Ezernyi csoda tárháza
Amikor Budapesten éltünk a párommal, mindig is vágyakozva néztem a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárat. Valamiért az testesítette meg számomra "A bibliothecat", ahol minden megtalálható és elolvasható. Aztán egy szép napon vettem egy nagy levegőt, és megváltottam a bérletemet. Nagyjából egy teljes éven keresztül élveztem ki, és éltem a Kálvin téri épület adta lehetőségekkel, ahol nem csupán szakirodalomra korlátozódtak a kölcsönzéseim. A gyerekbirodalomba csak egyszer kukkantottam be, ellenben az ifjúsági (YA) szekció teljesen levett a lábamról. Olyan köteteket találtam meg, melyekre az otthoni könyvtárban halmokban álltak az előjegyzések, így az esélytelenek nyugalmával várakoztam rájuk. Itt azonban kedvemre dőzsölhettem, dúskálhattam a választékban: többek között Kalapos Éva D.A.C. sorozatára is ezen a helyen csaptam le. Imádtam a modern, automatikus kölcsönzést, az átlátható, könnyen kezelhető katalógust, a kényelmes foteleket, a szinte égig érő, csurig tömött polcokat. Ha akadt egy szabad órácskám, és nem kellett hazasietnem, megesett, hogy egy kis időt loptam magamnak, és szabadon legeltettem a szemem újabb és újabb könyvek után kutatva.
A szakomból kifolyólag más könyvtárakkal is van némi tapasztalatom: leginkább a Francia Intézettel, illetve az ELTE CIEF (= Centre Interuniversitaire d'Études Françaises) részlegével, ami egy speciális, francia szakosoknak fenntartott gyűjtemény. Bár ezeket nem tartom olyan kaliberű könyvtáraknak, mint a városit, illetve a fővárosit, óriási segítséget nyújtottak a szakdolgozati kutatásaimhoz. A Francia Intézetbe visszajáró vendég voltam: először a nyelvtanfolyam miatt, idővel saját indíttatásból látogattam vissza időről időre. Különleges, a budai rakpartra néző panorámája miatt gyakran kaptam azon magam, hogy inkább a kinti forgalmat figyelve merengek, mintsem Mallarmé szövegeire koncentrálok. (Na igen, szakdolgozatot írni ilyen környezetben nem éppen könnyű feladat!) Az olvasószolgálatosok rendkívül segítőkészek voltak, bármit megkerestek nekem, amit magamtól nem találtam volna meg. Hasonló, pozitív élményeim vannak a CIEF-fel kapcsolatban is: ide egy félév erejéig jártam, amikor a mesteres szakdolgozatomhoz kerestem anyagot. A tankönyv részleg rendkívül figyelemre méltó, így szakmai szempontból maximálisan megéri tagságot váltani!
A könyvtár & én
Sokakat frusztrál, hogy könyveket kölcsönözzenek, holott ennél klasszabb és izgalmasabb kincskeresést el sem tudnék képzelni! Rengeteg olyan kötet kap helyet, amik jószerével beszerezhetetlenek, vagy éppen elérhetetlen árakon vesztegetik őket az antikváriumokban. Ezzel leginkább a nyáron szembesültem, amikor Anyukámnak szereztem be olvasnivalót a szünet idejére. Teljesen meglepte, mennyi minden megtalálható, holott egy városi könyvtárról beszélünk, ami legnagyobb szerencsénkre egy folyamatosan megújuló, bővülő készlettel rendelkezik. Odafigyelnek az olvasók javaslataira, szinte havonta kapok e-mailt a legújabb címekről. A rendszer is roppant logikus és áttekinthető: egy ideje a friss szerzemények egy külön polcon kapnak helyet, ahogy létezik már képregény-, illetve skandináv krimi szekció is. Nem beszélve arról, hogy mivel kislánykorom óta tag vagyok, rengeteg ismerős arccal találkozom, akikkel mindig jut idő egy kis beszélgetésre, eszmecserére. Egyszerűen feltölti a lelkem: kikapcsol, inspirál és motivál. Sosem tudnék leszokni róla: az életem egy nagyon fontos és jelentős szeletét képezi mind a mai napig.
Amiért még inkább megéri könyvtárazni...
- környezettudatosságra nevel, avagy nem csak a fast fashion elkerülése létezik
- pénztárcabarát (egy évre nálunk 2000 Ft a tagság!)
- tágítja a komfortzónánkat
- segít kiszűrni a felesleges beszerzéseket - engem rengeteg könyvtől mentett már meg, amiket anno lelkesen felpakoltam a kívánságlistámra
- sok, olvasni szerető ember között lehetünk - ez szerintem nem szorul további magyarázatra, hát hol máshol vannak könyvmolyok, mint itt?
- szuper esőprogram - kevés jobb dolgot tudok elképzelni nyunyás, ködös őszi időben, mint bóklászni a könyvtárban :)
Ha kíváncsiak vagytok a többiek véleményére, olvassátok el az ő bejegyzéseiket is!
(Képek forrása: Pinterest // Tumblr)
Jó volt kicsit jobban megismerni téged (ismét) - a könyvtári élményeiden keresztül. :) A 'Fészek' már régóta bakancslistás néznivaló nálam, remélem nemsokára eljutok én is oda .
VálaszTörlésKöszi, Dóri, örülök, hogy tetszett a poszt! :) A Fészek nagyon klassz hely, kívánom, hogy minél hamarabb teljesüljön a vágyad!
TörlésEsős időben a legjobb ott lenni :)) Korai emlékeim egyike, amikor valamennyi fény áthatolt a felhőkön, és az ablakon keresztül megvilágította a porszemcséket, gyönyörű volt :) ez ösztönzött akkor egy kb. másfél oldalas rövid ki írásra, amelyben a könyvtárat éltetem :D (még az "író leszek" korszakomból).
VálaszTörlésHű, micsoda idilli emlék! :) Nem is hittem volna, hogy valakit ennyire megihlet a könyveken megülő por és a fény játéka. :) Esőben a legeslegjobb könyvtárazni, ez vitathatatlan!
TörlésNa igen, a Központi Szabó Ervin Könyvtár egy külön világ. :)
VálaszTörlésNagyon jó kis bejegyzés lett, átjött nagyon belőle, mennyire szereted a könyvtárakat.
Az biztos, pedig a városi könyvtárunkat is szeretem, de időnként eszembe jutnak azok a szép idők... :)
TörlésKöszönöm szépen! :* Valóban ez volt a cél, úgyhogy örülök, hogy ez így érzékelhető a posztból! :)
Annyira örülök, hogy ilyen aktuális volt neked a téma, és hogy beiratkoztál és ki tudott ez húzni az olvasási válságból is! :)
VálaszTörlésOlyan lelkeses, szépen írtál a régebbi és mostani könyvtáras élményeidről is, hogy öröm volt olvasni! ♥
Szuper érv a könyvtárak mellett a környezettudatosság is, valóban!
A férjem azt szokta mondani itthon a könyvespolcokat elnézegetve, hogy ez a Szabó Ervin könyvtár PuPilla részlege. XD
De aranyos, hogy ezt írod! :) Köszönöm, és nagyon örülök, hogy ennyire tetszett a bejegyzésem! ♥
TörlésA környezetnek és nekünk is jó, tiszta haszon. :) Nahát, ez nagyon cuki! A férjednek van ám humora! :D
De jó, hogy ilyen lelkes poszttal csatlakoztál :) És igen, tök jó párhuzam, hogy a fast fashiont vagyis a túlzottan gyorsan változó könyvespiaccal való haladást is el lehet kerülni a könyvtárazássa. A Fészek csodás belülről én jártam oda csak úgy üldögélni, holott nem is voltam tag, de varázslatos hangulata van :) A Francia Intézetet már régóta nézegettem budai lányka révén, de még sosem mertem bemenni, mert úgy gondoltam, hogy kinéznek, hiszen nem a szakkönyvek miatt mennék, csak a hangulat miatt. Úgy is be lehet nézni vajon?
VálaszTörlésKöszönöm szépen, nagyon örülök, hogy ezt írod! :)
TörlésValóban, én is erre gondoltam, és szerintem nem butaság ilyen szempontból is megfontolni a könyvtárazást. Nem lehet lépést tartani a folyamatos megjelenésekkel, de erre pont jó alternatíva a könyvtár, ahol többnyire igyekeznek hamar beszerezni az újabb köteteket is.
Ó, igen, van egy utánozhatatlan hangulata. :) Már a puszta ücsörgés feltölti az embert.
Hmm, én nem szeretnélek elkeseríteni, de nem hinném. Viszonylag kicsi könyvtárról van szó, mindössze egy, max. két könyvtárossal. Bár az is lehet, hogy megengednék, egy próbát mindenesetre megér! ;)
Szuper bejegyzés lett, Eszti! Látom, te és végigvezetted hogy honnan is indult és hogyan fejlődött a könyvtár és a Te kapcsolatod. Én örülök, hogy szerves része az életemnek és teljesen egyet tudok veled érteni a pontokba szabott előnyöknek. Jelentősen kevesebb könyvet veszek, sokat lehet vele spórolni, meg lehet olyanokra bukkanni, ami már nincs is kereskedelmi forgalomban. Jaj, a központi könyvtár! Az valami csodaszép. Egyszer az egyik barátnőmet kísértem el oda és leesett az állam :)
VálaszTörlésÓ, úgy örülök, hogy ennyire tetszett! :) Köszönöm szépen, Niki! Valóban nem ma kezdődött a kapcsolatunk a könyvtárral, de biztos vagyok benne, hogy ez egy egész életen át tartó szerelem lesz. :)
TörlésSzuper, hogy ennyire hasonlóan gondolkodunk róla, és csak reménykedni tudok, hogy többen ráébrednek majd, idővel, hogy nem kell félni a könyvtártól, nem harap. Sőt. :)
Az FSzEK-be azóta is visszavágyom, igazi kincsesbánya! :)