Így telt el az április...

Megkésve bár, de törve nem: hozom is az áprilisi zárást. :) Amilyen derűlátó vagyok, azt gondoltam, nevetve elkészülök ezzel a poszttal majd a hónap végén, de annyi minden történt hirtelen, hogy egyszerűen nem maradt rá időm. Az április első felét még Svédországban töltöttük, míg a másodikat masszívan otthon, ami tömve volt jobbnál jobb programokkal. 

Könyvek és olvasás 

A Könyvfesztivál időszaka engem sem hagyott hidegen: összesen 6 könyv került a birtokomba. Igaz, ebből akad olyan is, amit korábban már olvastam, de javarészt mind kívánságlistás, régóta áhított szerzeményekről van szó. Először a David Attenborough könyv érkezett meg, amire még egy szerencsés Book24-es akciónál csaptam le, és vettem át a húsvéti ünnepek után. Annyira gyönyörű, hogy percekig csak gyönyörködni tudtam benne - tele van fekete-fehér fotókkal, szép a tipográfia, a kedvenc kiadóm adta ki... egyszóval öröm kézbe venni! 27-én pedig, az előzetesen eltervezett listácskámmal felvértezve, 5 szépséggel lettem gazdagabb. A Librinél összegyűlt pontjaimat is beváltottam - innen a legújabb Peter Wohlleben kötet jött velem, majd szép sorban a többi: Nádasdy Ádám prózai fordítású Bánk Bánja (dedikált), Jean-Christophe Rufin Benyovszky gróf életéről szóló könyve (szintén dedikált - ráadásul franciául :)), végül a Macskák társasága, illetve a kedvenc Isabel Wolff történetem. Az utóbbi kettő egy előre nem betervezett vásárlás eredménye, de az Animus folyton olyan jó könyveket tesz az akciós ládába, hogy képtelen voltam otthagyni őket. Egyelőre most nincs más, amire kimondottan fáj a fogam (bár nagyon várom az új Sarah Addison Allen-t), úgyhogy ezekkel egy jó darabig elleszek.

Az olvasás ezúttal nem alakult olyan fényesen: 3 könyvvel végeztem, köztük az előző hónapban elkezdett Michelle Obama önéletrajzzal is. Először egy VCS olvasmány került terítékre, a Három dolgot mondj, ami eleinte nem varázsolt el maradéktalanul, viszont a végére lehetetlen volt nem mosolyogni rajta, annyira izgultam és drukkoltam Jessie-nek, a főszereplő leányzónak. Kellemes,  jó hangulatú, igazán feelgood YA könyv - bátran ajánlom mindenkinek! :) Ezután a márciusi kedvenc adaptációm könyves változatát válaszottam, A fiúknak, akiket valaha szerettem, azaz Lara Jean elbűvölő életébe merültem bele. Mondanom sem kell, könyvben is ugyanúgy levett a lábamról, akárcsak a filmvásznon. Nem is kérdés: folytatni kell! Az április végét pedig teljes egészében Michelle-nek szenteltem, és milyen jól tettem! Bár több, mint egy hónapomba telt, mire végeztem vele, de sokkal jobban megragadott így, mintha csak átsuhantam volna rajta. Jobban megfogtak bizonyos részek, szemelvények, elejtett mondatok. Engedtem, hogy én is részese legyek mind az elnöki ciklusnak, mind az Obama család programjainak, és ezáltal egy kicsit "családtagnak" érezhettem magam. Rendkívül inspiráló, olvasmányos és motiváló kötet - az év kedvencei között lesz a helye. :)

Filmek és sorozatok 

Ami azt illeti, egész jó kis filmeket néztünk áprilisban, kezdve a Mary Poppins-szal, egészen a Dán lányig. Az esernyővel közlekedő nevelőkisasszony bőrébe a bájos Emily Blunt bújt, és bátran állítom: ez egy fantasztikus egymásra találás volt! Annyira passzolt hozzá ez a szerep, hogy mondhatni egymaga vitte a hátán a filmet, pedig Colin Firth is igazán kitett magáért - ezúttal ráadásul egy gonosz, pénzéhes üzletember karakterét kapta. A dalok annyira nem tetszettek, viszont a történet és a mondanivaló most is betalált, nálam mindenképp. Mivel a barátom nem látta még az Alice-t, ezért egy hűvösebb hétvégén bekuckóztunk és megnéztük mindkét részét. Az első részt már láttam anno a moziban, de most jobban tetszett, illetve a folytatása is nagyon szórakoztatóra és izgalmasra sikerült. Kimondottan kellemes meglepetésül szolgált a BÚÉK, és a Solsidan, ami, mint utóbb felvilágosítottak, egy svéd sorozatból készült. Még egy mozi is belefért, a Dumbót választottuk, mivel én odavagyok az élőszereplős Disney filmekért. Ez sem okozott csalódást, érdemes megnézni! Viszont a legnagyobb hatást kétség kívül A dán lány tette rám: Eddie Redmayne & Alicia Vikander mesteri alakítását gyönyörűen fonta körbe a festményszerű megjelenítés és Alexandre Desplat simogató zenéje. Bár nem egy egyszerű témáról mesél, szerintem roppant érzékenyen és tiszteletteljesen nyúltak hozzá, cseppet sem sértő vagy bántó. 

Ahogy korábban írtam róla, az Alvilág nem lett kedvenc sorozat, hiába tűnt ígéretesnek a szereplők alapján. A szálakat sikerült teljesen elvarrni, úgyhogy kétlem, hogy terveznék a folytatást, ha mégis, akkor nem zárkózom el előle. Azért ebben a műfajban az Aranyélet messze magasabb minőséget képvisel... Az Egynyári kaland negyedik évadát is nagyon vártam már, és ugyan csak az első részt láttam, kíváncsi vagyok a folytatásra. 

Programok

Még a hónap elején gyakrabban bújtam a vastagabb kabátomba, húsvétra már egészen normalizálódott a helyzet, és a szomszédaink többsége fürdőruhában süttette a hasát a teraszon. Hihetetlen emberek ezek a svédek! Csupán két hétvégét töltöttünk Svédországban, így kevés kirándulás fért bele az időnkbe. Egyik vasárnap ellenben elautóztunk Rimbo-ba, ami egy picike városka Norrtälje felé - minket azonban kimondottan a tópart érdekelt. Sétáltunk egyet a parton, gyűjtöttem barkát, és kicsit élveztem az egyre melegedő napfényt. Nagypénteken már a hazaútra készülődtünk, mivel aznap este már a Mátrában hajtottuk álomra a fejünket a frissen kifestett és átalakított szobában. :) Vasárnap pedig már hozzánk igyekeztünk, ugyanis Anyukám meghívta a barátom szüleit egy húsvéti ebédre, főleg azért, hogy szép időben láthassuk Verőcét. Én bármikor szívesen megyek ki a telekre, mert a kilátás mindig fantasztikus, különösen tavasszal, amikor virágzik az orgona. :) A bátyámék is hazalátogattak a Nagyhétre, így a törpékkel is lehettem egy picit, mielőtt kiutaztam volna hozzájuk. Örömmel láttam, hogy Nóra már hamarabb megismert és sokkal barátságosabban viselkedett velem, mint márciusban. Nem is telt el olyan hosszú idő a két találkozás között, nagyrészt ennek is köszönhető, azt hiszem. Ede változatlatlanul egy mosolygós, vidám kisfiú, vele nem volt nehéz újra összebarátkozni. :) 

Húsvét elteltével viszont már gőzerővel a Könyvfesztiválra hangolódtam, amiről külön élménybeszámolót is írtam. Szuper beszélgetésekre ültem be, régi és új ismerősökkel találkoztam, illetve a fesztiváli hangulat most is magával ragadott. Nagyon élveztem az egész szombati napot, bízom benne, hogy jövőre is kijuthatok! Harmincadikán pedig újra Ferihegy felé tartottam, hogy elrepüljek Nürnbergbe - de ez már egy másik történet... :)

(Képek forrása: Pinterest // saját)