Az őszi színekben bővelkedő október

Azt hiszem, az őszi hónapok közül az októbert szeretem leginkább. Talán ez annak is köszönhető, hogy az utóbbi néhány évben mindig akkor éreztem a legenergikusabbnak, legpozitívabbnak és a leginkább tettrekésznek magamat. Ehhez párosul a csodálatos őszi színkavalkád, ami folyamatosan elbűvöl és ámulatba ejt: az ezerszínű leveleken átszűrődő fény, a napsütés, a kellemes, arcomat simogató meleg. Ezek az apró, felbecsülhetetlen értékű dolgok egészen más hangulatúvá varázsolják az őszt!

Könyvek és olvasás 

Végül csupán egyetlen könyvvel bővítettem a kis könyvtáramat, amin már régóta gondolkoztam. A book24 ingyenes szállítása, illetve szuper akciója győzött meg leginkább, így egy füst alatt beszereztem a barátom karácsonyi ajándékát, és választottam magamnak is egy szépséget. :) A Rejtély az Orient expresszen-re esett a választásom, amihez nagy reményeket fűzök. A borítója teljesen levett a lábamról, egyszerűen csodaszép, és remélem, a belső tartalom is illeszkedik majd hozzá. 

Az olvasással kissé belassultam, ami főleg az otthon töltött időnek köszönhető. Azért esténként mindig igyekeztem haladni egy keveset az aktuális kiválasztottal, ami kicsit felidézte az otthoni olvasásaim emlékét, amikor Lizi bekuckózott mellém, én pedig éjszakába nyúlóan merültem bele a könyvembe. A Békavári uraság egy kellemes, minden ízében angol meseregény, ami kimondottan kellemes meglepetés volt. Különösen a nyelvezete lepett meg, az olykor lírikus hangulatú sorok, amiket jóízűen olvasgattam át, gyakran kétszer is. Ez a kötet egyben VCS-re válogatott könyv, ahogy a másik régóta polcon álló veterán, a Segítség is. Azt hiszem, leginkább a hossza rettentett el attól, hogy belefogjak, de igazán kár volt ennyire félni tőle. Nem csupán egy rettentő fontos témáról van szó, hanem egyben egy személyes emlékről is, melyet az írónő állít a család szeretett házvezetőnőjének. Ezek az asszonyok elképesztő sorsokról mesélnek, melyek időnként kicsit megtiporják a lelkünket, belemarkolnak a szívünkbe, de határozottan megéri. Nem valószínű, hogy egyhamar újraolvasom, de örülök, hogy a polcomon tudhatom, mivel az idei évem egyik legmeghatározóbb olvasmányává vált. 

Filmek és sorozatok

Októberben kétszer is moziztam: először az új Johnny Englisht néztük meg a barátommal, ráadásul tudtunkon kívül belecsöppentünk a MoziÜnnepbe, így féláron filmezhettünk. :) Őszintén szólva már az előzetes alapján tudtam, hogy szeretni fogom, mert Rowan Atkinson bénázásait nézni igazi guilty pleasure kategória nálam. Tudom, nem egy hatalmas opusz, de annyira jókat nevetek rajta, továbbá az itt-ott felsejlő londoni hangulat határozottan felteszi az i-re a pontot. Kihasználva ezt a remek kezdeményezést, a húgommal A fakír, aki egy IKEA szekrényben ragadt c. adaptációt kerítettük sorra, amiről csupán annyit tudtam, hogy egy francia regényből készült. Messze több van ebben a filmben, mint a hosszú és szórakoztató címe: komoly, elgondolkodtató, és élvezetes darab. Tökéletes választás volt, mindkettőnknek nagyon tetszett! 

Ezen felül megnéztem az új Mamma Mia filmet, ami másodszorra is igazi feelgood érzéseket keltett bennem, továbbá kifejezetten meglepett az Ocean's 8, ami csupa belevaló, okos és rafinált nőt mutat be. Nekem az eredeti trilógia kimaradt, így azt is elkezdtük nézni. Egyelőre a modernebb verzió tetszik jobban, de reménykedem, hogy az eredeti is lassacskán felzárkózik mellé. :) Sorozatok terén elkezdődött a Big Bang Theory befejező évada, amit kíváncsian vártam már, illetve folytatódott a spin-off sorozata, a Young Sheldon.

Programok

Programok szempontjából igazán kegyes volt hozzám az ősz második hónapja, rengeteg szuper élmény ért ezúttal is! Rögtön az első hétvégén elautóztunk egy fantasztikus vadasparkba, amiről már megosztottam egy bejegyzést más, nemrégiben tett kirándulással egyetemben. Túl azon, hogy teljesült az egyik gyerekkori álmom, egy csodálatos környezetben lehettem, friss levegőn, a tóparton, ami nálam konstans szerelem. Eredetileg még ugyanaznap elmentünk volna a Bergianska Trädgårdenbe is, csakhogy nem akartunk túl későn hazaérni, így azt vasárnapra halasztottuk. Szuper döntésnek bizonyult, mivel az időnk sem volt olyan felhős, mint szombaton, továbbá maximálisan kiélvezhettük az őszi napsugarak melegét, amit rajtunk kívül többen követtek. Az egész botanikus kert tele volt emberekkel, gyerekekkel, párokkal, rejtvényt fejtő nyugdíjas bácsikkal, szóval a hangulatra nem lehetett panasz. Elsősorban a japánkert miatt tértünk vissza, és olyan jól éreztük magunkat, hogy elterveztük, tavasszal is visszanézünk majd. :) 

A következő hétvégén a Djurgården szigeten sétáltunk egy nagyot, illetve megnéztük a frissen felújított és felavatott Nemzeti Múzeumot, amit egész Stockholmban óriási eseményként ünnepeltek. Az újranyitás kapcsán az időszakos kiállítást is ingyenesen tekinthettük meg, ugyanakkor az állandó részt bárki díjmentesen megnézheti, ami szerintem önmagában is egy szuper lehetőség. Még sosem járt egyikünk sem a múzeum falain belül, mivel az utóbbi három évben folyamatos munkálatok zajlottak. Nem csak az épület nyűgözött le, hanem a színes falak, az ízléses elrendezés, és a számomra fontos művészek alkotásai külön meghódították a szívemet. Az impresszionista részlegért teljesen odavagyok, ezzel a korszakkal tudok a leginkább azonosulni, úgyhogy majd' kiugrottam a bőrömből, amikor rátaláltam Monet, Renoir és Degas festményeire. Rajtuk kívül jó pár németalföldi képet, illetve norvég és svéd művészek alkotásait is örömmel csodáltam meg. 

Október utolsó előtti hétvégéjén már a hazaútra készülődtünk. A teljes őszi szünetet otthon töltöttem, így a húgommal is sokkal többet beszélgettem, illetve egy szuper közös mozizás is belefért a hétbe. Anyával nagyokat sétáltunk a Duna-parton, készítettem rizottót, sütöttem palacsintát, jártam könyvesboltban, hobbiboltban, találtam magamnak egy szuper puha kapucnis pulcsit, fotóztam, és még a verőcei kisházba is kimentünk a visszarepülésem előtt. Nagyon kellett már egy ilyen hosszabb otthoni együttlét! Egyedül azt sajnálom, hogy a bátyámékkal pont elkerültük egymást, így az idén biztosan nem láthatom személyesen az unokaöcsémet. :( De nagyon bízom benne, hogy jövőre meg tudjuk látogatni őket. :) 

(Képek forrása: Pinterest // saját)