Egy kis kiruccanás Angliába

London. Harry Potter, a piros buszok, a sok eső, a palotaőrök, a telefonfülkék és még megannyi érdekesség hazája. Egy igazi metropolisz, a szó szoros értelmében. Ez különösen akkor tudatosul az emberben, amikor a Temze partján áll, és szerte a városban ott magasodnak azok a jellegzetes felhőt karcoló épületek. Sokáig kicsit tartottam tőle, pedig a bakancslistám élén állt, de az utóbbi hónapokban valahogy befészkelte magát az az ötlet, hogy mégis el kellene menni, látni a saját szememmel, milyen egy ekkora méretű, élő, lüktető város. Őszintén szólva nem vett le azonnal a lábamról, számomra beláthatatlanul óriási, mégis bátran kijelenthetem, hogy ha lesz rá lehetőségem, szívesen visszamennék, hogy új kedvenc helyeket találhassak és kicsit még többet élvezhessem a vidéki Anglia szépségeit. 

#1. nap - Az első benyomások 

Hajnali három óra. A közel két és fél órás alvásunk után izgatottan indultunk útnak a repülőtér, ezúttal a Skavsta felé. A korai időpont ellenére Stockholm környékén volt néhány útlezárás, de alapvetően kényelmesen odaértünk, és mindenre jutott elég időnk. Átestünk az útlevél ellenőrzésen, és ekkor már kezdtem tényleg elhinni, hogy megyünk, pár órán belül már igazán Londonban leszünk! A gyors és zökkenőmentes landolást követően még átestünk a kötelező körökön, és már hipp-hopp a Liverpool Street kellős közepén találtam magam. Rengeteg ember vett körül, mindenfelől jöttek és mentek, munkába, iskolába igyekeztek, és szinte egy talpalatnyi szabad hely sem volt. Beletelt egy kis időbe, mire rájöttünk, melyik vonal is a miénk, de végül sikeresen úton voltunk a Tottenham Court Road felé, hogy átvegyük a három napos London Passunkat. Ez is elég hosszadalmas procedúra volt, legalább negyven percig várakoztam az út túloldalán, de kárpótolt a sok látnivaló, illetve útközben még a Harry Potter and the Cursed Child feliratába is belebotlottunk, ahol persze nem maradhatott el a közös fotó sem. :)

A Natural History Museummal nyitottuk a sort, ahol én legfőképpen a bálnacsontvázra voltam kíváncsi, de tudtam, hogy rengeteg érdekes részleg van még ezen felül, úgyhogy megszabtam egy két órás intervallumot, hogy ne fáradjunk el nagyon a sok látnivalótól. Már maga az épület láttán elakadt a szavam, hát még amikor a belsejét is megpillantottam! Engem leginkább egy gótikus katedrálisra emlékeztetett, némi Roxfortos beütéssel, széles lépcsősorokkal, mesebeli árkádokkal tarkítva. Csak ámultam és bámultam, miközben igyekeztem rutinosabban kikerülni az embertömeget. Láttuk Sophie-t, a dínót, tettünk egy mini utazást a Föld belsejébe, és természetesen nem maradhatott ki a dinoszaurusz részleg sem - utóbbi egyébként is szerepelt a látnivalós listámon. A múzeumozás közben gyorsan meg is ebédeltünk, és hamarosan indultunk vissza a bőröndünkért. South Kensington különben egy roppant hangulatos kerülete Londonnak, tele szebbnél szebb bolttal, hangulatos kávézókkal, és nem mellesleg ott található a Francia Intézet is. Rögtön kiszúrtam egy barátságos francia könyvesboltot, ahol legnagyobb meglepetésemre tényleg egy francia mademoiselle szolgált ki. A kisasszony külön meg is dicsért, hogy milyen szépen beszélek, úgy, mint egy igazi francia. Aww, csak úgy olvadoztam a gyönyörűségtől! Szépséges képeslapokkal és egy nagyon cuki matricacsomaggal távoztam, rögtön feldobódva attól, hogy milyen klassz helyre tévedtünk. :) A bőröndünk felvétele után már a szállásunk felé metróztunk, ami Chelsea szívében, a Fulham Broadway állomástól egy tíz perc sétára található. Egy picurka, zsebkendőnyi méretű fürdőszobás, de teljesen korrekt kis lakást kaptunk, ahol jólesett a nap végén lepihenni.

Egy gyors felfrissítést követően már a Sea Life Londonba siettünk, mert előre meghatározott időpontra mentünk. Nem is kellett igazán sorba állni, pillanatok alatt bekerültünk, és merülhettünk is  alá a tengeri élőlények világába. Bevallom, a medúzákért sosem rajongtam igazán, de itt annyira fantasztikus lényekként ragyogtak ki, hogy percekig csak néztem, ahogy kecsesen szelték a vizet. Csodás látvány volt a hatalmas medence a cápákkal, tengeri teknőssel és számtalan színes hallal, amit hatalmas szoboralakokkal tettek még autentikusabbá. Az egész akvárium teljesen magával ragadott, pedig nem egyben jártam már, de itt a belvárosban egy ilyen hely szinte egészen hihetetlen. Egy igazi elcsendesítő, nyugodt, békés sziget, ahol az ember kisimul és új erővel indul neki a városnézésnek. A jegyünk egyúttal kedvezményesebb belépésre jogosított a London Eye-ra is, úgyhogy rövid időn belül már a kapszulából figyelhettük a belvárosi forgatagot. Kezdő felütésnek tökéletes volt a nap, de a korai kelés miatt már csak egy gyors bevásárlásra jutott idő, és egykettőre az igazak álmát aludtuk.

#2. nap - London dióhéjban 

Másnap reggel kipihenten, frissen ébredtünk. A tervezett program szerint a Big Bus Tours járatát szemeltük ki, hogy igazán láthassuk Londont, és kvázi minden fontosabb épületet, látványosságot.  Eddig mindig kimaradt az efféle buszozás, de be kell látnom, hogy nagyon praktikus, főleg azoknak, akik csak rövid ideig maradnak az adott városban. Minden lényegesebb részre elvisznek, szabadon le-és felszállhat az ember ott, ahol szeretne. Londonban ez különösen sok időt vett igénybe, mert folyamatosan óriási a forgalom, egy percre sem áll meg az élet. De egyáltalán nem bántam, mert útközben bátran fotózhattam, bámészkodhattam, plusz az audioguide érdekes tényekkel is ellátott az aktuális nevezetesség kapcsán - csodálatos brit akcentusban.

Mindössze kétszer szakítottuk meg az utunkat: egyszer a Baker Street, illetve a közelben található Regents Park, másodszor a Harrods miatt, ahol belekóstolhattunk, milyen is, ha az embernek rengeteg pénze van, hogy elverje egy Chanel kistáskára. A Baker Street számomra nem volt különösebben izgalmas, a múzeumba nem is mentünk be, mert egyikünk sem akkora Sherlock Holmes fan. Mindkettőnket meglepett, hogy a filmekkel ellentétben nincs is lépcsősor a ház előtt, az meg pláne, milyen kis szűk, hosszú utcáról van szó. A Regents Park viszont igazi felüdülés volt, ráadásul egy csodálatos rózsakertet is kinéztem korábban, a Queen Mary's Rose Gardent, ahol színes, illatos virágözön fogadott. Még az Ingrid Bergman rózsát is láttuk! Maga a park is káprázatos, apró hidakkal, tavi látképpel, rengeteg kacsával, hattyúval és nyári luddal, akik egyik parkból sem hiányozhattak. :) Sokan ki is feküdtek a napra sütkérezni, mások ott eszegették meg az ebédjüket, beszélgettek, vagy csak egyszerűen élvezték a nyári nap melegét.

A túra hátralevő részében áthaladtunk a Tower Bridge-en, láttuk a Towert, a Shardot, a St. Paul's Cathedralt, de végigmentünk a Picadilly Circus-ön, a Marble Archon, és a Buckingham Palace-t is érintettük egy villanás erejéig. A Harrodsnál viszont leszálltunk, ami ugyan nem volt betervezve, és nem is igazán maradtunk sokáig, mert mindenhol nyüzsögtek az emberek. Inkább elmenekültünk a Hyde Parkba, ami számomra nagy csalódás, főleg a Regents Park után. A park jelentős része csak kiszáradt pusztából áll, a közepén egy közepes méretű tóval, és minimális rendelkezésre álló ülőhellyel. A tavi része tetszett, és nagyon megható volt a Diana hercegnő emlékére emelt szökőkút is, de az egész hely szerintem kicsit túl van hype-olva. Mindenesetre igazán izgalmas napot zárhattunk, amibe sok minden belefért, és tényleg láthattuk, hogy milyen is London - dióhéjban.

#3. nap - A park, amibe szerelmes lettem

Ó, igen, az egyik kedvenc napom, egyértelműen. A molyon nézelődtem a London zónában, ahol láttam, hogy az egyik molytag nagyon ajánlotta a Holland Parkot, különösen az ott található japánkertet. Több sem kellett, rögtön fel is csillant a szemem, úgyhogy pénteken kora délelőtt fel is fedeztük magunknak ezt a mesébe illő környezetet. Már a környék is elvarázsolt, de amikor megpillantottam a parkot, rögtön tudtam, hogy ez lesz a kedvenc helyem. Legszívesebben az egészet becsomagoltam volna a bőröndünkbe, hogy bárhova magammal vihessem ezt az eldugott, kevésbé ismert szépséget. A japánkerttől alig tudtam elszakadni, minden szegletét meg kellett örökítenem, és ha tehetném, minden évszakban elzarándokolnék oda, hogy lássam, hogyan is változik a természet. Lenyűgöző tollazatú pávák, piroscsőrű madárkák, barátságos mókusok és egy békésen csobogó vízesés, nem beszélve a hortenziaágyásokról... Szerelem volt az egész első látásra! Még az utazás előtt újranéztem az egyik kedvenc Hugh Grant mozimat, a Notting Hillt, ennél fogva a következő helyszínünk a híres Portobello Road volt. Igazi vásári hangulat fogadott minket: mindenütt csinosan kidíszített standok, gyümölcs-és zöldségárusok, szuvenírboltosok ráadásul még egy hangulatos kis Paddington boltra is rábukkantunk! Utóbbiból nem távozhattam üres kézzel; azóta egy piros Paddingtonos Oyster tartóban tartom a két utazáshoz használt kártyámat. Legnagyobb meglepetésemre egy kisebb mackószobor is helyet kapott az üzletben, úgyhogy ha az állomáson nem is, de a boltban köszöntem a kedvenc angol úribocsomnak. :)

Bennfentes informátoromnak hála útba ejtettük a Primrose Hillt, ami a rekkenő hőség ellenére is meseszép panorámával ajándékozott meg bennünket. London egy egészen más arcát mutatta meg, amit zöld lombok, felhőt karcoló épületek és angol házikók látképe szegélyezett. Innen kényelmesen lesétáltunk a ZSL London Zoohoz, ami nálam kötelező program volt, főleg azért, mert kíváncsi voltam, milyen is egy állatkert egy ilyen hatalmas metropoliszban. A térkép igencsak megtévesztő, az ember bőven el tud tölteni három órát is, mert rendkívül sok állat megtekinthető. Sajnos a legtöbben éppen szundiztak, így egyik nagymacskáról sem sikerült megfelelő képet készítenem, viszont a pingvinek nagyon édesek voltak, különösen az egyikük, aki csukott szemmel élvezte a nap melegét. :) Tetszett, hogy a díszítésre is odafigyeltek, ebből adódóan a tigrisek és az oroszlánok egy külön kiépített, gazdagon illusztrált területen pihentek. Plusz pont, hogy a gondozóktól lehetett kérdezni, így egy kicsit személyesebbé vált az adott állatról szóló rész. Az akváriumban ezúttal nem időztünk olyan sokat, viszont én minden helyen megkeresem Némót, mert egyszerűen boldoggá tesz a kis csíkos halacska látványa. :) A délután vége felé járva már elviselhetetlen volt a meleg, úgyhogy a kert második felét csak rohamtempóban tekintettük meg. Ennek ellenére nagyon kellemes kirándulást tettünk, számomra külön érdekes látni, milyen különbségek és hasonlóságok akadnak egy-egy állatkert kapcsán.

A nap lezárásaként a két ingyenesen megtekinthető múzeumot kerítettük sorra: a British Museumot, illetve a V&A-et. Az előbbinél az egyiptomi részleg, illetve a Rosette-i kő volt a két fő irányvonal, míg az utóbbinál maga az épület, meg persze a bejáratnál látható látványos csillár. A British Museum hatalmas falat, nem is lehet egyszerre befalni, mert nagyon megülné a gyomrunkat. Nagyjából a Louvre-hoz tudnám hasonlítani: muszáj megszabni egy meghatározott időkeretet, mert elveszünk a sok kis apró részletben. Így, hogy előre eldöntöttem, mire is koncentrálunk, sokkal jobban magukkal ragadtak ezek a tárlatok, és maradt még energiám gyönyörködni a főcsarnokban is. A V&A-ről nem voltak előzetes elképzeléseim, útközben okosítottam ki magam egy "must see" listával, amiből néhányat meg is néztünk. Este 9 óra előtt érkeztünk meg, épp ezért nem volt igazán elviselhetetlen a tömeg, és hamar sorra kerültünk az ellenőrzési pontnál is. Nemcsak design-, hanem igencsak gazdag festmény-, illetve szoborrészleggel is büszkélkedhet ez a fantasztikus épület. Érdemes ide is ellátogatni, mert számtalan szépségbe botolhatunk, és kicsit más szemszögből mutatja be a főváros értékeit.

#4. nap - Minden jó, ha a vége jó 

Eredetileg az első napra terveztem be, de végül ide illesztettünk be egy picurka, ám annál bájosabb helyet, a Pollock's Toy Museumot. Egy igazi retró hangulatú múzeumról beszélünk, a maga nemében valódi kuriózum. Számtalan régi gyerekjáték, mackó, társasjáték, babaház megtekinthető, mi több, még magyar díszviseletbe öltözött porcelánbaba is! Az egész nem vett igénybe egy jó félóránál többet, mégis azt hiszem, az ilyen kis eldugott, varázslatos helyek nagyobb élménnyel érnek fel, mint az emberektől hemzsegő látványosságok. Határozottan megérte elmenni, még akkor is, ha ezzel lekéstük az utolsó beengedést a Westminsterhez. Fáj érte a szívem, persze, hogy fáj, de legalább kívülről is láthattam. Túl kellett tenni magam rajta, hogy ez most nem jött össze, előfordul az ilyen. Helyette vásároltunk egy kicsit az Oxford Streeten, és még egy kellemes hajókázás is belefért a Temzén. Ez utóbbi különösen nagy élmény volt, a hidak alatt áthajózni, látni a Millenium Bridge-et, a St. Paul's Cathedralt, a Shardot, a Shakespeare's Globe-ot. Az utat színesítette egy kedves angol fiatalember, aki mesélt nekünk arról, éppen mi mellett haladunk el, mit láthatunk. Az egész utazást még interaktívabbá tette, ráadásul olyan jólesett a fülemnek hallgatni azt a gyönyörű akcentust!

A Tower Bridge-nél szálltunk le, ahonnan felsétáltunk a hídra, és megnéztük az ottani kiállítást is. Ez utóbbi számomra csak a híd miatt volt izgalmas, na meg az átlátszó rész miatt, ahol látni lehetett az alattunk lévő gyalogosokat, illetve egy picurka darabkát a folyóból. A többi részlet nem annyira fogott meg, inkább csak a számadatok, valamint egy-két kép a híd építéséről. Ezután a Borough Market következett, ami a HP filmekben a Foltozott Üst színhelyéül szolgált. Mivel este értünk oda, a standok jórészét már zárva találtuk. Ez sem volt túlzottan érdekes, de a Harry Potter kontent miatt úgy éreztem, jó lenne látni. Legközelebb a Leadenhall Market-ot is becélozzuk, mert szintén fontos forgatási helyszín. A napot a Sharddal zártuk, aminek a tetejére elképesztő gyorsasággal repített fel a lift, és a kilátás egészen pazar volt. Innen tényleg be lehetett látni az egész várost, minden fontos nevezetességet, és még a naplementében csillogó Temze is megmutatta magát!

#5. nap - Az egyik legkedvesebb emlék

Kicsit elszakadva a nagyvárosi miliőtől, a tengerpart felé vettük az irányt, egész pontosan Brighton felé. Sok helyen olvastam már erről a városról, legutóbb Katacitánál, de az ott élő Via is nagyon belelkesített a részletes, aprólékos posztjával, és a hangulatos Instagram képeivel. A St. Pancras állomásról indultunk volna, de valamilyen fennakadás miatt átirányítottak a Victoriára, úgyhogy kicsi késéssel, de végül délelőtt 11 körül már a főutcán sétáltunk. Maga a hely sokkal hatalmasabb, mint amilyennek hittem; egyáltalán nem kicsi és tele van meredek, lejtős utcákkal, kávézókkal, beülős helyekkel, kisboltokkal, szóval zajlik az élet rendesen. Kicsit reménykedtem abban is, hogy kevesebb lesz az ember, de tévedtem; a tengerparti sétányon egy gombostűt sem lehetett volna elejteni, annyira telítve volt.

Mivel sok szépet olvastam a Waterstones könyvesboltokról, betértünk az egyik ottani háromemeletes csodába. Nyálcsorgatás a javából: tele szépséges borítókkal, külön Harry Potter-, Beatrix Potter-, Paddington részleggel, és minden más jóság, amit csak el lehet képzelni. Mivel én óriási Beatrix Potter rajongó vagyok, a választásom a Nyúl Péterre esett, amit megkoronáztam még egy hipercuki mókusos-virágos könyvjelzővel. Nem is lehettem volna ennél boldogabb, nagy vágyam teljesült ezzel! :) Egyetlen fix pontunk volt, a British Airways i360, amire 12.30-ra foglaltunk jegyet. Rajtunk kívül még egy maroknyian várakoztak a kilátóra, ami felrepített a magasba, hogy onnan gyönyörködhessünk a végtelen tengerben, a partmenti házakban és a messzeségben található Seven Sistersben. Összességében  azt gondolom, Brighton valóban szép hely, de számomra csak egy átlagos üdülővárosnak tűnt, aminek a legnagyobb vonzereje a tengerpartban rejlik. Hoztam még haza egy kisebb zacskó kavicsot is, mert itt egészen nagy darabokra bukkantam, nem csak a szokásos kisebb méretűekre. Séta közben szinte percenként szállt el a fejünk felett egy sirály, folyamatosan köröztek az égben és lecsaptak az árválkodó ételmaradékokra. A sétányon találtunk egy aránylag olcsóbb sütödét, ahol végre megkóstoltuk a híres fish & chipset. Nem csalódtam benne; friss, omlós és ropogós volt, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Még egy picit élveztük a tengeri levegőt, majd folytattuk utunkat a Seven Sisters felé.

Azt hiszem, mindkettőnk nevében kijelenthetem, hogy az egyik legkedvesebb emlék ehhez a túrához fűződik. A buszmegállótól nagyjából egy 45 perces séta után értünk el a kilátóhoz, ahol lélegzetelállító látvány tárult a szemünk elé. Álmomban sem gondoltam volna, hogy ide is eljuthatok, óriási ajándék volt minden ott töltött perc. Ahogy a hófehér szikla kiragyogott a mélykék tengerből, az egyszerűen felejthetetlen. Nehezen is tudtam ott hagyni, visszafelé folyton vissza-visszatekintettem, és próbáltam minél több részletét megörökíteni. Egy kedves idősebb angol hölgy még fényképet is készített kettőnkről, és nagyon jó nyaralást kívánt nekünk. Állítása szerint tökéletes helyszínt választottunk és csak egyetérteni tudok vele. Úgy érzem, az Angliában töltött időre a Seven Sisters tette fel a koronát, minden egyes pillanata tökéletes volt!

#6. nap - Cambridge, a kis ékszerdoboz

Reggel ismét korán keltünk, hogy mindennel időben elkészüljünk. Szépen rendbe tettük a lakást, beszuszakoltuk a szuveníreket a bőröndbe, és búcsút intettünk az ideiglenes angol kuckónknak. Ezúttal a King's Cross pályaudvarra metróztunk, ahol nem titkolt szándékkal a Harry Potter boltot is fel szerettem volna keresni. Maga a pályaudvar szintén fantasztikus épület, és szerencsére nem is tartott sok időbe megtalálni a 9 és 3/4. vágányt sem. Kicsit sem volt meglepő, hogy egy egész tömeg várakozott, hogy kép készülhessen róla az éppen eltűnő poggyászkocsival - én helyette inkább a boltban nézelődtem. Többszöri körbejárás után végül egy Roxfort jegyes kulcstartó és egy Hugrabugos ceruza mellett döntöttem. Sok mindent láttam, persze majdnem mindent méregdrágán - egy kisebb vagyont el lehetne ott költeni. Ennek ellenére nagyon boldog vagyok a szerzeményeimmel, és már maga a bolt is egy beteljesült álom. 

A Cambridge-be tartó vonatút hamar elrepült, kényelmes, hűvös vagonban ültünk. Szinte fel sem eszméltem, és már a belváros utcáit koptattuk. Az állomástól egy húsz perces sétára található a központ, aminek a hangulata engem folyamatosan a Roxfortra emlékeztetett. Azt hiszem, ez a sok college-nak is köszönhető; valamennyi alapján tökéletesen meg lehetne mintázni a varázslóiskola falait. Tettünk egy kisebb kört a piacon, majd a folyópart, a Matematikusok hídja, és a Trinity College felé vettük az irányt. Szinte mindenhol érezhető volt az a tipikus, magával ragadó, angol vidéki báj. Minden kis utca, házikó és cégér a város múltjáról mesélt, megőrzött egy picurka darabkát a régi idők emlékére. A folyón gondola-szerű csónakok szelték a vizet, és az egész várost egy ellenállhatatlan, idilli hangulat lengte körbe. Útban a pályaudvarra még benéztem egy charity shopba, ahol 1 fontért megkaparintottam az Ózt angolul, és ezzel véglegesen bezárult a kör. A hazautunk egy jó két órás késéssel indult, így a tervezetthez képest sokkal később, nagyjából hajnali háromra bújtunk csak ágyba. Intenzív, erőt próbáló és sokat mászkálós napok voltak ezek, de utólag visszatekintve egy nagyon jól sikerült nyaralásról számolhattam be, ami bővelkedett számtalan varázslatos és felejthetetlen pillanatban.

◃▵▹

Ami az evés-ivást illeti, legtöbbször csak szendvicset vagy salátát ettünk; millió hely van, ahol érdemes lecsapni a "meal menu"-re. Ez magában foglal egy szendvicset, egy rágcsát vagy összevágott gyümölcsöt, illetve egy üdítőt. Mi legtöbbször a Sainsburybe mentünk, mert ez volt a legközelebbi bolt a bevásárlóközpontban, ami útba esett hazafelé, de kipróbáltuk a Tescot és a M&S Foodhallt is. Utóbbi különben elég drága, ár-érték arányban inkább a Sainsbury és a Tesco éri meg. Sok beülős hely is van, az összes konyha képviselteti magát, szóval bőven van választék. Apropó: nagyon tetszett, hogy előre felvágott és darabolt, azonnal ehető gyümölcsválogatások voltak, ilyesmivel máshol még nem találkoztam! Ebből kifolyólag sokkal több gyümölcsöt ettünk, mert rágcsa helyett szívesebben szavaztunk egy mangó-ananász, vagy éppen piros bogyós egyvelegre. :)

Emlékek, amiket magammal hoztam

♕ a francia könyvesbolti mademoiselle kedves bókja

♕ a virágokkal díszített kirakatok és a vidám, színes cégérek

♕ fotózkodni a Cursed Child felirattal

♕ igazi double-deckeren utazni

♕ megpillantani az óriásbálna csontvázat a Natural Historyben 
♕ látni az egyiptomi kiállítást a British Museumban

♕ a Queen Mary's rózsakert 

♕ gyönyörködni a városban a Shard tetejéről

♕ séta a Holland Parkban és barátságos, kíváncsi mókusokat fotózni

♕ a pasztell színű házakat látni Notting Hillben 

♕ kilátás a Primrose Hill tetejéről 

♕ hajózni a Temzén

♕ napozó pingvinek az állatkertben 

♕ a Waterstones könyvesbolt

♕ kavicsot szedni a tengerparton 

♕ a Seven Sisters 

♕ Cambridge elbűvölő belvárosa és a folyópart

(Képek forrása: saját)