Egy (könyves) blogger élete • Témázás

Lassan két éve, hogy vezetem ezt a kis blogot, és bár nem olyan régóta vagyok aktív blogger, nagyon örülök, hogy a Témázós csapat meghívott erre a körre - szóval ezer hála és köszönet érte!

Egyszer volt, hol nem volt...

2016 júliusában indult útjára a Je suis Eszti, és az elmúlt két évben sok-sok tapasztalattal gazdagodtam a blogolást illetően. Úgy vettem észre, ahogyan a mindennapokban, úgy itt is sokkal kifinomultabb, felnőttesebb vonulatot vett az irány, és törekszem arra, hogy a posztjaim letisztultak, átláthatók és mindenek előtt élvezetesek legyenek. A képeket, amiket én készítek, általában egy kollázsba foglalom, és arra is odafigyelek, hogy a színek, a hangulatok passzoljanak egymáshoz. Persze ezeket ki kellett kísérleteznem, és bátran merítettem ötleteket másoktól is, főleg tapasztaltabb bloggerináktól. A sablon egy konkrét helyről származik, viszont én szabtam magamra, tettem bele plusz elemeket, és állítottam be úgy, hogy a lehető legjobban tükrözzön engem. Ez a platform az életem egy olyan darabja, amit kevés helyen reklámozok a molyon kívül, mindössze néhányan tudnak róla. Talán azért is, mert kicsit olyan vagyok, mint egy csigabiga: nehezen bújok elő a házikómból, de jólesik a tudat, hogy valahol mégis visszakövethetem, mi minden történt velem. 

Amikor egy ötlet megszületik

Ahogy belevágtam a blogolásba, tudtam, hogy nem csak egy konkrét témáról szeretnék írni, hanem változatosan, több kérdést is tárgyalva. Bizonyos dolgok adottak voltak már az elejétől fogva, ilyen pl. az olvasás, ami egy ideje az egyik kedvenc kikapcsolódási formám és minőségi időtöltést jelent számomra, de ugyanígy a fotózás, az utazás, a főzés és a filmnézés is idetartozik. Ezek a hobbijaim, amikkel kapcsolatban szívesen írok. A Svédországba való költözésem után adta magát, hogy erről is kicsit részletesebben beszámoljak, és bár nem írok annyit, mint az első pár hónapban, még mindig a blogom egyik központi gerincét adja. 

A havi zárás az egyik visszatérő elem a posztok között, amit másoktól lestem el, de úgy vettem észre, a legtöbb könyvesblogon előfordul. Én annyit csavarok rajta, hogy minden hónapra próbálok egy megfelelő szót találni, ami tulajdonképpen leképezi a vele kapcsolatos érzéseimet. A januárt speciel egy évösszegzővel nyitom, majd sorra veszem a Várólistacsökkentő kihívásra választott könyveimet. A többi poszt mindig változik, az aktuális ötleteimtől, élményeimtől függ. Ezeket egy külön doksiba jegyzem fel a telefonomban, ahol időnként mazsolázgatok, éppen miről is írjak. Nem szoktam előre megírni semmit, nem szokásom az időzítés - ebben elég spontán vagyok. :) 

◂▾▸

A képeket többnyire a Pinterestről szedem le, de sokat fotózok, épp ezért a havi záró utolsó blokkjában mindig a saját képeimet használom. Az előbbi oldal nem csak inspirálódásnak jó, hanem szuperül kiegészítik a posztjaimat is. Képes vagyok órákig válogatni, hogy megtaláljam a megfelelőt. A vizualitásra nagy hangsúlyt fektetek, és én magam is azokat a blogokat látogatom rendszeresen, akik hasonlóképp vélekednek erről. 

Fun fact: Előszeretettel használom a szinonimaszotar.hu-t. :) Segít elkerülni a szóismétléseket, nem mellesleg a szókincsemet is fejleszti. 

Az olvasásról és a könyvekről

Ami azt illeti, az olvasás mindvégig jelen volt az életemben. Kicsi korom óta olvasok meséket, Anyukám rendszeresen mondott esti mesét, és noha egy időben kicsit eltávolodtam tőle, gimnazista koromban újra felbukkant és azóta is boldogan gyarapítom a saját könyvtáramat. Kezdetben elég egysíkú volt a felhozatal, jobbára a Vörös Pöttyös sorozat köteteit faltam, de a mollyal egy időben elkezdtem könyvesblogokat is olvasni. El kellett telnie némi időnek, mire rájöttem, ezen túl szintén van világ, és nem Edward Cullen a jéghegy csúcsa. Sőt! Ahogy teltek-múltak az évek, egyre jobban kezdett kiszélesedni az érdeklődésem, és mára ott tartok, hogy ajánlókat, listákat böngészek különféle blogokon, fülszövegeket keresgetek, könyves eseményekre látogatok el. Szívesen pötyögök a legújabb szerzeményeimről, az aktuális szívcsücsök olvasmányaimról, a kevésbé szeretett kötetekről. Az olvasás egy kifogyhatatlan téma, és gyakran úgy érzem, egy élet is kevés lenne, hogy minden olyat elolvassak, ami csak érdekel. 

Amióta megvan az e-olvasóm, Rozi, azóta sokkal többet olvasok e-ben, mert kényelmesebb, praktikusabb, és bőven van választék. Papírkönyvet online rendelek, kupon- és akciófüggő, hogy éppen hol, és rendszeresen járok antikváriumba is. Ebben is sokkal tudatosabb lettem, és már nem az az elsődleges szempont, hogy mindent azonnal, hanem megtanultam várni és türelmesnek lenni. A Könyvfesztiválon, Könyvhéten több olyan szerzeményem is akadt, amit utólag kicsit megbántam, és sajnos vannak köztük olyanok, melyek jó pár éve várnak elolvasásra... Kicsit vigasztal a tudat, hogy nem csak én vagyok így ezzel. :) 

◂▾▸

Időnként előfordul, hogy éppen unom az aktuális könyvemet, és napokig, hetekig elhúzódik az olvasás. Ilyenkor kétféle praktikához folyamodom: 1.) félbehagyom, ha egy idő után úgy érzem, csupán egyhelyben toporgok vele, 2.) valami mást csinálok: filmet nézek, sorozatot, kipróbálok egy új receptet - mindegy mit, csak lefoglalom magam. Szintén sarkalatos probléma nálam, ha egy általam várt könyvet nagyon lehúznak az értékelések. Ekkor kicsit elbátortalanodom, és nehezen adok új esélyt, de akadtak már egészen váratlan, kellemes csalódások is. Szerencsére keveset küzdök az olvasási válsággal, mert motivál az, hogy mennyi izgalmas történet vár még rám. Vannak jolly joker szerzők, akikhez időről időre visszatérek, akik segítenek, ha elakadnék, és nem jut eszembe semmilyen épkézláb ötlet. Rowling néni sorozata erre egy kiváló példa, de ugyanígy tudom, hogy Sarah Addison Allen, Nicholas Barreau, Tracy Chevalier, újabban pedig Marina Fiorato történeteiben bátran megbízhatok, sosem okoznak csalódást. 

És boldogan éltek...

Blogot írni nem mindig könnyű. Könnyen belefásulhat az ember, ha nincs hozzá elég motivációja. Olyasmi ez, mint a biciklizés - eleinte sokszor elesünk, később viszont csak suhanunk és élvezzük az arcunkat simogató szellőt. Tanulni, praktikákat ellesni és fejlődni komoly erőfeszítéseket követel tőlünk, de állítom, hogy megéri. Egy kicsit más emberré formál bennünket az, hogy írunk, hogy elmélkedünk, hogy egy üres lapot megtöltünk érzésekkel, élményekkel, gondolatokkal. Szerintem ebben ez a legszebb, és valahol mindenki egy pöttöm lenyomatát őrzi egy-egy ilyen napló, amit még évekkel később is jólesik majd "fellapozni". 

(Képek forrása: Pinterest)

A többiek posztját is érdemes elolvasni: Nima, Anett, Dóri, Andi, és PuPi
Később csatlakozók: Anaria, Kritta, Mariann