Ilyen volt a február

Hogy milyen? Számomra elviselhetetlenül hosszú... Én eleve tavaszi lány vagyok, a tavasz és a jó idő a lételemem, de ez a maratoni hideg! Hát ez egyáltalán nem az én világom... Az utóbbi pár hétben Svédországban is sorra dőltek meg a rekordok, repkedtek a mínusz fokok, én pedig minden este, óra után, kipirosodott arccal, kockára fagyva értem haza. Ennek viszont remélhetőleg vége, és örömmel köszönthetjük a tavasz első hónapját! :) 

Könyvek és olvasás 

Februárban valahogy a könyvek is lassabban csúsztak, úgyhogy mindössze 4 könyvet olvastam el. A Titkos kerttel kezdtem, amit már régóta terveztem, és abszolút nem okozott csalódást. Bár akadtak benne kissé dagályosabb részek, a hangulata és a pozitív üzenete teljesen levett a lábamról. Tervezek róla hosszabb posztot is írni, mivel egyértelműen ő lett a hónap kedvence. Ezután egy újabb Mumin történetet vettem elő, a Láthatatlan lurkót, aminek a különlegessége az, hogy nem egybefüggő mesét, hanem több, rövidebb lélegzetű történetet tartalmaz. Nem mindegyiket találtam egyformán érdekesnek, de akadtak nagyon kedvesek és olykor kicsit félelmetesek is. Tetszett, hogy többféle stílust próbált meg képviselni, nem húzott el direkt csak a "cukiskodó" irányba. A Tedd meg magadért! jól indult, egy ígéretes alapötlettel, lírikus, andalító írásmóddal, mégsem sikerült maradéktalanul elvarázsolnia. Úgy érzem, hogy az írónő könyvei gördülékenyek, remek stílusban íródtak, mégis egy idő után az ember besokall ettől, telítődik az élménnyel, mint a turisták a Louvre-ban. Végül az Edenbrooke örökösét kerítettem sorra, ami ezúttal a férfi főszereplőnk szemszögéből világította meg a történet előzményét. Nagyon tetszett, bár a 70 oldal közel sem volt elegendő, így szívesen olvastam volna még tovább. :) 

Ami a beszerzéseket illeti, az ismét nullás, úgyhogy kereken két hónapja nem vettem már könyvet! Helyette viszont elolvastam 5-öt a sajátjaim közül, és a VCS listámról is kipipálhatok hármat. Nem is rossz, de bízom benne, a szülinapomra azért beszerezhetek majd egy-két újdonságot.

Filmek és sorozatok

Filmeket viszonylag keveset néztem, sorozatokat annál inkább. Nem is értem, mi van velem, de teljesen rákaptam, és újra elkapott a gépszíj, azaz megy a dara-üzemmód ezerrel. :) Ami tetszett, és régóta fent volt a várólistámon, az a Félix és Rose, Juliette Binoche és Jean Reno keserédes romantikus filmje. A hangulata, a színészek játéka elsőosztályú, a története viszont számomra kicsit katyvasz, de egy próbát érdemes tenni vele. Meglepő, milyen jól működik köztük a kémia! Felültem picit a nosztalgiavonatra is, újranéztem néhány régi kedvencemet. Ezen felül megnéztük a Kenneth Branagh-féle Orient expresszt is, ami nálam nem volt elsöprő élmény, még mindig a '74-es adaptáció a kedvencem. 

Ami a sorozatokat illeti, belefogtam a Victoriába, amit először szinkronosan kezdtem, majd átváltottam az angolra, mert kíváncsi voltam, milyen eredetiben. Hát mondanom sem kell, azóta teljesen bele vagyok esve a brit akcentusba, és csakis így nézem. Nem végeztem vele teljesen, még hátravan néhány epizód, de mindenképpen ajánlom! Érdekes, izgalmas, romantikus, szövevényes, gyönyörű zenék és fantasztikus kosztümök, nem beszélve a fényképezésről és-és-és  benne van Rufus Sewell!!! Az utóbbi úriember nálam különösen mérvadó szempont volt. :) Időközben végeztünk a Fringe-dzsel, ami a hibái ellenére is kedvenc lett, illetve per pillanat hatalmas Glee újrázásban vagyok, ami nálam megunhatatlan. Az egyik legelső sorozat, amit még gimis koromban kezdtem el nézni, és bár a vége felé kicsit leszállóágba került, ennek ellenére a mai napig imádom a zenéket, a szereplőket, és azt a pozitív, elfogadó magatartást, amit az emberek iránt tanúsít. 

Programok

Ahogy már a januári bejegyzésemben is említettem, folytatódott a svéd tanfolyam, úgyhogy a hónap második felétől újra járok, heti kétszer Uppsalába. :) Ezúttal új tanárnőnk van, és az előző csoportból is csak négyen maradtunk meg (velem együtt), szóval rengeteg az új arc. Elég sokan vagyunk, és kezdetben nehéz volt hozzászokni, hogy Simona jóval gyorsabban beszél, mint Anette, ráadásul sokszor csapong, és nem pontosan tudom, most épp miről van szó, de úgy érzem, így két hét után, nem teljesen reménytelen a dolog. :) Egyre több minden világosodik meg előttem, és gyanítom, hogy a fülem is kezdi megszokni ezt a tempót. 

Párszor eldöntöttem, hogy most, hogy újra van bérletem, majd bejárok Uppsalába, de egyáltalán nem fűlött hozzá a fogam ebben a hidegben, inkább bekuckóztam otthon. Viszont egyszer-kétszer nagyot sétáltam a városban, a szakadó hóesésben, és készítettem néhány hangulatos téli képet is. :) Ezen felül más nemigen történt, szerencsére viszonylag gyorsan eltelt a február, és egyáltalán nem sírom vissza. Jólesik újra egy kis napfényt látni, magamba szívni a meleget és már rettentően várom az igazi tavaszt, a virágzó fákat, a zöldet, és rengeteg ötletem van, hova mennék el fotózni, kirándulni, sétálni... Csak győzzük megvalósítani mindet! :) 

☆☆☆

Márciusban újra szülinapozom, illetve megyek haza a hónap végén, amit már rettentően várok, mert a tél iszonyú hosszúnak tűnt így, és a húsvét is igazán szupernek ígérkezik! Szóval tervek bőven vannak, reméljük a szép idő is megérkezik lassan, és hamarosan minden virágba borul. :)

(Képek forrása: saját // Pinterest)