Brandenburg • Potsdam és Berlin • I. rész

Most már egy hete, hogy itt vagyunk Potsdamban, Brandenburg tartományban, amit nem győzök kiélvezni, annyira jó! Az előző nürnbergi posztomban említettem, hogy számomra Németország a gyerekkoromat jelenti, rengeteg kedves emlék és csodás pillanat fűződik hozzá. Mi akkoriban főleg különféle fürdős helyekre jártunk, Bad Neuenahr, Bad Alexandersbad, Bad Salzuflen... Mégis másfajta környezet volt: hegyes-völgyes, hatalmas erdőkkel körülvéve. 

Potsdam, bár mutat hasonlóságot, picit eltér az eddigi helyektől. Leginkább az jellemző rá, hogy tele van zölddel. Egymást érik a különböző parkok, kisebb erdők és tavak. A környéken kapásból három tó is van, a Griebnitzsee, a Wannsee, illetve a Tiefer See is. Mi nem is a belvárosban lakunk ráadásul, hanem inkább a kertvárosi részben, Babelsbergben, és a közelünkben található a babelsbergi kastély, illetve maga a Tiefer See. Csupán néhány percnyi séta, és azonnal a természetben találjuk magunkat. Ez felbecsülhetetlen, főleg egy ilyen nagyváros közelében, mint Berlin.

Ez a városrész az itteni kastélyról kapta a nevét, ami nem mellesleg védett terület. Természetesen belül is megtekinthető idegenvezetéssel, de én beértem csak a kastéllyal és a díszes parkkal, ami körülveszi. Több épületet is szemügyre lehet venni, többek között egy régi gőzgépházat, egy kisebb kastélyt, illetve a Matrózok házát. A múlt hét végén jöttem el ide kirándulni, mert tőlünk nincs is messze, ráadásul a környezet is igazán szépnek ígérkezett. A lenti, tavi részen emberek fürdőztek és napoztak, fent pedig széles panoráma fogadott. Káprázatos a kilátás a tóra, a kis hajókra, illetve rálátni a Glienicke hídra, ami a II. világháború alatt a Kémek hídja nevet viselte.

Potsdam a régi Poroszország fővárosa volt, ennél fogva a belváros tele van szebbnél szebb, főleg barokk, illetve rokokó stílusú épületekkel. A sanssouci palota külön élmény, már a parkja is mesés. Széles, fákkal szegélyezett sorok, óriási zöldterületek, egy régi, középkori hangulatú kerengő és templom... Csak néhányat soroltam fel azok közül, amiket láttam, és még bőven van merre sétálni. Én kifejezetten a palotát szerettem volna megnézni, és egyáltalán nem csalódtam. Fantasztikus látvány kívülről, de belülről, azt hiszem, kihagyom. Annyira nem vonzanak a rokokó bútorok és kiegészítők... A palota egy lépcsősor tetején helyezkedik el, amit szőlőlugasokkal tettek még egyedivé. A szökőkút persze elmaradhatatlan tartozék, ahogy a közeli kis tó a kacsákkal és árnyas padokkal is kötelező "kellék".

A város külvárosi része persze jellegtelen, főleg emeletes házak és régi épületek, de a belvárosba abszolút megéri bemenni. Itt is találtunk egy brandenburgi kaput, hasonló kivitelezésben, mint a fővárosi. Egy nagy sétálóutca végén helyezték el, ami tele van remek pékségekkel, éttermekkel, fagyizókkal és üzletekkel. Különleges még az Alter Markt, ami a régi vásártér, egyúttal Potsdam történelmi pontja is. Itt találjuk a város múzeumát, ez stílszerűen Potsdam Museum, illetve az impozáns, zöld kupolás Nikolaikirchét, valamint a főiskolát. A vasútállomásról is könnyen elérhető, de villamossal két megálló, és egy pillanatra visszacsöppenhetünk a múltba. Amit még mindenképp ki szeretnék emelni, az a Havel folyó és a folyópart. A várost is gyönyörűen kettészeli, bár nem olyan egyértelműen, mint a Duna Budát és Pestet. Jóval kisebb folyócska, de mégis egyfajta bájosságot kölcsönöz a városnak, nem mellesleg az idegenforgalomra is jó hatással van. Aki szeretne hajókázni, az ezen a folyón fog végigmenni, egészen a Tiefer See-ig. A folyó mellett pedig egy tetszetős park is helyet kapott, ahol jó időben családok, baráti társaságok, futók keresnek menedéket. Nem ritka, hogy fiatalok ülnek le csoportostul az árnyékba beszélgetni, piknikezni, élvezni a nyarat. A park végén pedig véletlenül egy pici botanikus kertre bukkantam. Napraforgók, többszínű virágok és lenyűgöző környezet fogadott. Nem győztem fotózni a színes forgatagot. :)

Ha valaki errefelé kirándul, semmiképp se hagyja ki a Wannsee partján található Liebermann villát. Max Liebermann, német impresszionista festő, a századforduló fontos képviselője volt. Festményeiből a házában egy kisebb tárlatot is összeállítottak. Bár az én szívem a francia festők felé húz, Liebermann látásmódja és színhasználata is varázslatos. Főleg a virágoskertes, parkos képei fogtak meg, de érdekes volt az akkori emberek fürdőzési szokásaiba is belelátni. Maga a villa egy csodálatos, felújított épület, amit 2002 óta nyitottak meg a látogatók számára. A földszinten egy pici kávézó is üzemel, a bejáratnál pedig egy ajándékbolt. A teraszról rálátni a tópartra, szinte az egész Wannsee-t belátni. Vitorláshajók, sirályok és fekete kacsák úsztak a vízen, miközben az emberek békésen kávéztak és beszélgettek. Ez tipikusan egy olyan hely, ahol az embert teljesen magával ragadja a béke és az idilli hangulat. Órákig elnézegettem volna a tavi világot, nagyon vonzódom a vízpartokhoz. :) Kifelé menet keresztül jöttünk egy rózsakerten, megnéztük a vidrás kutat, és még utoljára gyönyörködtünk a villa előtt elhelyezkedő virágoskertben.

Berlin belvárosát még csak foltokban láttam, főleg a vonatból. Ide két napot is szánunk majd a hétvégén, egyelőre az állatkertről tudok mesélni. :) Ez utóbbi egyébként is bakancslistás hely volt, mindenképp szerettem volna ellátogatni újra egy német állatkertbe. Maga a kert nagyon szépen rendezett, karbantartott terület, több, mint 17 ezer egyeddel. A prospektusa szerint a berlini a világ legnagyobb egyedszámú állatkertje. Tényleg rengeteg állat lakik itt, nem is tudtuk az összeset megnézni. Inkább kisebb állatokból szélesebb a paletta: majmok, rovarok, madarak, halak, hüllők. Tágas kifutókat terveztek az elefántoknak, zsiráfoknak, de szinte mindegyik állat egy viszonylag nagyobb területet kapott odakint is. Sajnos akadt egy-két állat, aki nem mutatta meg magát, de összességében majdnem mindenkire tudtunk vetni egy pillantást. Egyes állatoknál tovább is elidőztünk, és ez jobb, mintha az ember csak úgy végigrohanna az egész kerten. Érdemes időnként rászánni az időt egy-egy állatra, különleges élményben lehet részünk. :)

Teljesen elkapott a hév a fókashow láttán, ahol kaliforniai oroszlánfókák ugrottak, labdát egyensúlyoztak az orruk hegyén, illetve pörögtek-forogtak a vízben játszi könnyedséggel. Még mindig a fóka az egyik legkedvesebb állatom kislány korom óta, úgyhogy nekem mindegyik fókashow óriási élmény. :) Ami viszont egyedülálló, és teljesen lenyűgözött, az a Madarak Háza. Kontinensenként mutattak be különböző madarakat, de mindezt olyan érdekesen és színesen tették, hogy alig tudtam betelni vele. Különösen az afrikai, illetve az ausztrál rész tetszett. Az afrikai részlegen jó néhány madárkát fedeztem fel a Sivatagi showból, míg az ausztrálon láttunk igazi kivit, kukabarát, és még jó néhány színes szépséget is. Egy elkerített részen bemehettünk a madarak közé, láthattuk őket repülés és fürdőzés közben. Csodálatos volt, imádtam ott fotózni. :)

Az állatkert egész napos elfoglaltság, de szerintem abszolút megéri, főleg, mert itt található jelenleg egész Németországban óriáspanda. Méghozzá kettő is! Igaz, pandát már láttunk a schönbrunni állatkertben is, de akkor éppen aludtak. Ezúttal eszegettek is, komótosan rágcsálták a bambusz szárat. A mackók egy viszonylag nagyobb, kínai pagodás helyen laknak, amit még óriási biztonsággal őriznek. Nem értettük, miért állnak securitys emberek mindenütt, de utánanéztem, és kiderült számomra, hogy a pandák csupán két hete laknak Berlinben! Hatalmas öröm a németeknek, egyúttal szimbolizálandó a jó kapcsolatot Kína és Németország között. 

Izgalmas volt még a pingvinek háza, a kissé futurisztikus üvegablakaival, illetve a vízilovak háza, amit egy különleges panorámás megoldással tettek még érdekesebbé. Az emberek ritkán látják, mit csinálnak a vízilovak a szárazföldön kívül, de itt lehetőség van erre is, megfigyelni a víz alatti "táncukat". :) Az állatkerthez természetesen Akvárium is tartozik. Ide lehet külön is belépőt váltani, de olcsóbb, ha egyben veszünk kombinált jegyet. Szépséges halak, cápák, ráják, különféle medúzák és az emeleten egy egész rovar- és hüllő részleg vár ránk. Mi utoljára ezt néztük meg, de nem bántuk meg. Leginkább az akváriumok ragadtak magukkal, egyikben-másikban kész színkavalkád fogadott.

Tipp: Ne hagyjátok ki az állatkert bejáratánál, a színes mackóval való fotózást! :)

Nem is sejtettem, hogy ennyi itt a látnivaló, és ilyen szép helyen leszünk. Napról napra fedezem fel, nagy sétákat teszek a környéken és persze dokumentálom is, merre járok. Még három hetet maradunk, addig pedig igyekszem a lehető legtöbbet kihozni a német nyaralásomból. :) 

Folytatása következik!