Rettentő izgalmasan indult a március. Szinte fel sem ocsúdtam, és már a repülőn találtam magam Anyával és a húgommal karöltve. A húgom életében először repült, Anyukám ezelőtt csak kétszer utazott a levegőben, úgyhogy gyanítom, nélkülem nem pontosan tudták volna döccenők nélkül abszolválni az utat. :) A másfél órás utazás hipp-hopp eltelt, és már a kijárathoz igyekeztünk. A másik oldalon pedig ott várt ránk a bátyám, akivel több, mint egy éve nem találkoztam.
Nem kifejezetten a városnézés volt a cél, hanem sokkal inkább a babázás és a segítségnyújtás motivált bennünket. Nem elhanyagolható a városnézés-repülés-vásárlás trió sem, de itt most nem ez a rész vált hangsúlyossá. A bátyámék Nürnbergtől nem messze, egy kisebb városkában laknak. Nagyon kellemes környék; csupa családi ház, helyes kerti törpék, ugató kutyusok és rügyező bokrok fogadtak. Mindenütt lehetett érezni a tavasz közeledtét. :) Mivel szerda éjszaka érkeztünk meg, aznap nem igazán történt semmi említésre méltó. Az unokahúgomat is csak alva nézhettem meg, de élőben látni egészen más élmény volt, mint a Skype-on integetni neki. Mégiscsak ez az igazi!
Csütörtökön délelőtt, egy kiadós alvás után már vártam, hogy felébredve is találkozhassak a kisasszonnyal. Nem győztem betelni vele, annyira édes és aranyos baba! :) Aznap elmentünk vásárolni a helyi üzletbe. Útközben lelkesen kattintgattam a meseszép hóvirágokat, krókuszokat, rügyező bokrokat. Mindig új energiával telve indulok útnak egy számomra idegen helyen, úgyhogy a tíz perces séta kifejezetten jólesett a kissé szemerkélő esőben. Szerencsére hamar elszállt a rossz idő, csak a szél maradt meg, úgyhogy jól jött a téli kabát. (Pedig én majdnem a tavaszi ballonomat vittem...) Gyerekkoromban gyakran jártunk Németországba nyaralni, mert Apukám rendszeresen zenélt külföldön. Ennek köszönhetően számomra egyáltalán nem idegen a nyelv, az ottani kifejezések, a helyi ételek. Mindet magamba szívtam már kicsi korom óta. :) Ennek örömére felelevenítettem a kissé begyöpösödött német tudásomat is, így bátran rendeltem vagy kértem segítséget németül. Élelmiszert venni, ahogy korábban is hangoztattam, szintén élmény, mert a szélesebb kínálat és választék rendre azt eredményezi, hogy a fél boltot felvásárolnám. Így is eléggé megrakodva igyekeztünk hazafelé. Aznap más nagyobb esemény nem is történt, élveztük az együttlétet. :)
Pénteken újabb sétára indultam, ezúttal a helyi pékségbe. Anyukám elárulta, hogy itt isteniek a péksütik. Kicsit elcsevegtem a kedves eladó nénivel, aki készségesen, kedvesen és mosolygósan szolgált ki. Négyféle sütit választottam, mindegyik eszméletlen finom volt! Visszafelé egy elég kellemetlen nénivel találkoztam, aki nehezményezte, hogy az előkertben fotózgattam egy kis feketerigót. Felháborodva kérte ki magának, hogy miért nem tájékoztattam mindenkit, hogy fotózni fogok. Cicanadrágban, edzőcipőben és kis hátizsákkal tényleg úgy nézhettem ki, mint valami titkos ügynök... A sógornőm felvilágosított, hogy a németeknél szokás egymást feljelentgetni valamilyen bagatell ügyből kifolyólag, úgyhogy a néni valószínűleg ezért volt kiakadva. Sietve elhagytam az utcát és szerencsésen megérkeztem. Utána kissé félve vettem újra elő a fényképezőgépem... Elég mély nyomot hagyott bennem ez a csörte. :(
Délután mégis felvérteztem magam, és ezúttal, távol a perlekedőktől, felderítettük a városka óvárosi részét is. Nagyon szeretem az efféle, rusztikus kinézetű házikókat, amiket gyakran festett zsaluk díszítenek. A helyi templomba is betértünk, egyszerűsége és puritánsága mindannyiunkat megfogott. Anyukám még az orgonát is szívesen kipróbálta volna, de ehhez a helyi lelkész beleegyezése is szükségeltetik, így erről inkább lemondtunk. :) A közelben egy kisebb tanya is található, ahol bocik és birkák legelésznek. A birkák különösen jó fotóalanyoknak bizonyultak, rögtön odagyűltek hozzánk, amint közelebb mentünk a kerítéshez. :)
Szombaton kora délután, nagy nehézségek és sietség árán, de úton voltunk a nagyvárosba, Nürnbergbe. 8 évesen jártam itt utoljára, de az emlékeim eléggé megkoptak ez idő alatt, így minden az újdonság erejével hatott rám. Hiába jöttünk végig az utakon szerda éjszaka, nappal egész más arcát mutatta a város.
Nürnberg Bajorország második legnagyobb városa, fontos kereskedelmi- és kulturális központ. A II. világháború olyan súlyos rombolást okozott, hogy szinte az egész várost újjá kellett építeni. A háború utáni rekonstrukció során törekedtek arra, hogy a város ismét eredeti pompájában tündökölhessen, így a mai Nürnberg a középkori falvak hangulatát idézi. A város szélén húzódó városfal és a bástyák alatt egészen úgy érezheti magát az ember lánya, mint egy középkori királylány. :) Sajnos a várba nem jutottam be, de a következő alkalommal mindenképpen szeretném. Ezen kívül megtekinthető a híres reneszánsz festő, Albrecht Dürer háza, valamint a helyi vasúti múzeum is.
A sétálóutca tömve van a jobbnál jobb ruha-cipő-és egyéb üzletekkel; igazi, hamisítatlan fashion streeti hangulat fogadott. Hétvégén igazán nagy a tömeg, sokan járnak akkor a belvárosban, úgyhogy talán érdemesebb egy hétköznapot belőni városnézésre. Egy szép templomot is lencsevégre kaptam, de ezt is csak kívülről tekintettük meg. Az utca meglehetősen nagy, ráadásul egy ponton szerteágazik, úgyhogy kész kis túra megtalálni a kijáratot. :) Mi kifejezetten vásárlási célból mentünk, persze. Amikor megláttam, hogy itt négyemeletes C&A üzlet van, alig akartam hinni a szememnek. Rendesen bevásároltam magamnak, így farmert, felsőket, fehérneműket is zsákmányoltam, ezen felül még a cipő részleget is meg akartam nézni, de erre sajnos se keret, se idő nem maradt. Legközelebb. :) Ebédre fantasztikus gyrost ettünk, de nem ám olyan gagyi töröknél, mint Pesten, hanem igazi, török kenyérbe adott, gazdagon megrakott szendvicset, ami talán életem egyik legjobb gyrosa volt. Feltétlenül ki kell próbálni! A vásárlás után, kissé kifáradva, beültünk egy nagyobb Starbucksba, ahol a bátyám mindenkit meghívott egy innivalóra. Én csokis frappuchinot ittam, mennyei. :) Ráadásul a minket kiszolgáló lányról kiderült, hogy magyar, így jóval egyszerűbb volt rendelni is. :D
Vasárnap, az utolsó nap, a bátyám felkínálta, hogy a két húgával szívesen bemegy Nürnbergbe, a belvárosba egy kicsi városnéző túrára. Ezt szuperül elterveztük, de végül nem tudtuk megvalósítani, mert egyrészt az idő is kevés volt, másrészt lógott az eső lába, nem mertünk kockáztatni. Így viszont csak a főpályaudvarig utaztunk, ahol megebédeltünk, vettünk haza szuvenírt (édességek, lekvárok), és még én is találtam egy-két apróságot, amivel elköltöttem a maradék aprómat. 20.30 után indult vissza a gépünk, így éjfél előtt nem sokkal haza is értünk.
Ez a pár nap is hihetetlenül feltöltött, és megállapítottam magamban: gyakran elég csak kicsit kiszakadni a megszokott környezetből, máris olyan impulzusok érnek, hogy az ember szinte újjászületve tér haza. Nagyon szuper élmény volt, ráadásul egyáltalán nem bánom, hogy a városnézésre elég kevés idő maradt. Mindannyian feltöltekezve, élményekkel telve tértünk haza. Alig várom a következő látogatást! Addig is számolom vissza a napokat a keresztelőig, amikor is már nem csak nagynéniként, hanem egyúttal keresztanyaként fogok részt venni. :)
(Képek forrása: Pinterest, saját)
Pont nálunk is utazott ma valaki életében először repülőn a családban,és ennek közelette miatt épp tegnap meséltem el a Párizsba utazás folyamatának ezt a részét. :) Nagyon kíváncsi vagyok,ő mit mesél majd,de te már tényleg rendszeres utazó lehetsz. Remélem,azért én is átélem még a későbbiekben. :)
VálaszTörlésMár egy éve nem találkoztatok?? És hogy bírtátok ki? :( Én nagyon rossz vagyok búcsúzásban és elég érzelmes is vagyok mellé,szóval el sem tudom képzelni...maximum úgy,hogy nagyon lefoglalom magam.
Az első pillantásnak nagyon nagy ereje van,persze élőben is külön számít. Én is képen láttam először a húgom,de teljesen más volt,mikor anyu kitolta a kórház egyik folyosójának a végébe és megnézhettük az üvegen keresztül. Aztán mikor hazajött és a kezembe fogtam... :)
Érdekes lehetett "visszatérni". Ezt az érzést nem ismerem,viszont amikor Horvátországban voltunk nyáron a családom egy részével,csak én tudtam használhatóan kommunikálni és az nagyon felemelő érzés volt. Persze nem annyira jó,mint mikor már magabiztosan magaménak tudok egy nyelvet,de azt értettem,hogy "Drink or eat?" :D
A külföldi péksütik úgy tűnik több helyen jobbak,mint a magyar. Persze nem panaszkodok,hiszen itthon is vannak finomak,de én olyan kenyeret még sosem ettem,mint amilyen abban az egy hétben nyáron. :D
Ne is törődj a zsörtölődő öregasszonyokkal,nincs jobb dolguk,mint ilyen piti kis apróságokon bosszankodni. Ne bujkáljon a fényképezőgéped,hiszen gyönyörű képeket csinálsz!! :)
Nagyon ajánlod az a gyrost,már majdnem meg is kívántam,csak az a helyzet,hogy nem szeretem.. :D De elhiszem neked,milyen jó volt! :)
A Sturbucks mindig is nagyon nívós helynek tűnik,mikor látok egyet,de sajnos még sosem jutottam el odáig,hogy bárkivel is bemenjek,mert nagyon csípős árak vannak,kipróbálás céljából pedig nem érdemes ennyit költeni. Legalábbis ezt súgja a kapzsi énem.. :(
Mindegy hol,csak együtt legyetek! :) Mint említettem,nem is szeretnék belegondolni,hogy ilyen távol kelljen élni egy testvértől,de tudom,hogy az élet tele van ilyen helyzetekkel. Viszont ma néztem az Észak és Délt,mert olyan hangulatba kerültem,hogy segített kicsit visszamenni a falu vagy város problémák idejébe, és abban is van efféle helyzet. Ott is volt szívbemarkoló jelenet.. <3
Nagyon örülök,hogy jól érezted magad és ,hogy erről megint tudhatok! :) Keresztanya leszel? :) Gratulálok! Felelősségteljes dolog,de egy életre hozzád köti a lánykát! Nekem is különleges kapcsolatom van a keresztanyámmal,aki anyukám nővére. Sokban hasonlítunk,a családban ő a másik könyvmoly rajtam kívül,illetve az ő és anyu példája sokszor rávetíthető rám és a húgomra. Nagyon szeretem őt! :) És én úgy gondolom,ő is imádni fog téged!
Az első repülés, azt nehezen felejti el az ember. :) Én 14 évesen repültem először, pont, mint a húgom, csak épp Görögországba. Imádtam minden percét, és azóta is az egyik kedvenc elfoglaltságom lesni az eget és számolni a repülőket. :) Biztos a rokonod is élvezte, vagy legalábbis bízom benne!
TörlésMivel a picurka születése előtt nem tudtak hazajönni, ezért csak Skype-on "találkoztunk". Mivel a bátyám dolgozik, én pedig tanultam, ezért eléggé lefoglaltuk magunkat. Azért rendszeresen beszélgettünk, csak a fizikai találkozásra kellett várni sokat. :) De megérte!
De mennyire! Olyan kis cuki volt, ahogy ott szuszogott. ♥ Én sem felejtem el, amikor először láttam a húgomat, még csak 10 éves voltam. :) Én sokat voltam külföldön kicsi koromban, hozzá vagyok szokva a német környezethez. És tényleg olyan, mintha beindulna egy gépezet és megrohannak az emlékek. :)
Óh, a péksütik mindenütt jók, de azért a magyarok se rosszak. ;) Svédországban is az első dolgom rárepülni a fahéjas csigákra, nem tudom megunni őket! Ott készítik a legjobban. :)
Jaj, de aranyos vagy, köszönöm! :) A nénikét meg igyekszem elfelejteni. :) Sebaj, pedig a gyros nagyon jó kaja, az egyik kedvenc street foodom. :) Tényleg elég borsosak az árak, de kb. háromévente egyszer belefér. :D Nem sűrűn járok oda, úgyhogy megértem. Semmi extra, inkább csak a neve nagy és a körülötte levő hype. Ma már feelinges, ha valaki névre szóló Starbucksos pohárból iszogatja a kávéját. :)
Köszönjük! :) Most a keresztelőn is találkozunk, aztán így, hogy én is a család "része" leszek, talán sűrűbben is össze tudunk majd futni. Remélem! És nagyon örülök a megtisztelő felkérésnek, remélem, eleget tudok majd tenni! Óh, ez nagyon kedves tőled! :) Bízom benne, hogy ő is szeretni fog engem. :)
Én is 14 éves voltam. :) Szerintem élvezte,még nem beszéltem vele. Ablak mellé került,csak ennyit tudok. :)
TörlésEl is felejtettem,hogy ebben a modern világban ilyen egyszerűen el lehet tüntetni a távolságot. Örülök,hogy nem éltétek meg ezt olyan negatívan,mint elsőre hittem.
A másik húgoméra nem emlékszem sajnos,pedig 6 éves voltam. Talán kéne..de azért vannak olyan emlékfoszlányok,amik régebbiek. :)
Hát persze,manapság sok minden szól csak a nevekről.. nem a nekem való világ így Benkőként :D (ez vicc akart lenni,bár lehet,nem olyan jó xD)
Én attól félek,hogy mi lesz,ha valahová máshova járok majd egyetemre vagy ilyesmi és nagyon ritkán fogom csak látni..nem fog emlékezni rám? :( Az a hétvégi két nap is számít majd? Persze nem tudom,mi lesz,miután leérettségizem,de azért ilyenekre gondolok..
Azt nem kétlem,mert téged nem lehet nem szeretni!! :)
Ablak mellett ülni a legjobb. :) Akkor látod igazán a tejszín-, bárány-, és gombócfelhőket! Ez már egy jó kezdet.
TörlésBármilyen furcsa, de nekünk épp jót tett ez a távolság. Itthon sokszor veszekedtünk, mert különböző személyiségek vagyunk. Határozottan jobb a kapcsolatunk azóta, nem froclizzuk egymást. :)
A keresztnevedet írják rá a pohárra, szóval a Dorcis pohár nem vállalhatatlan szerintem. ;) :))
Nem kell még ezen aggodalmaskodnod! Ő még nagyon picike, apránként fogja felfedezni a világot és a benne élőket, úgyhogy biztosan belé fog ivódni az a sok szeretet és törődés, amit nyújtasz neki! Ráadásul még az érettségi is messze van, két év. ;) Ne siettesd az időt, inkább éld meg a pillanatokat! Ez most egy olyan időszak, amikor csak a sulira és magadra kell koncentrálnod. :) Használd ki!
Jajj, köszönöm! :)) Ez nagyon kedves, comme toujours. :)
Ebben mondjuk van valami. Velem sokszor fordul elő,hogy inkább nem beszélnék senkivel pár napig. Mikor anyuék a mamáméknál vannak néha meg is tapasztalom milyen egyedül lenni és az is nagyon jól szokott esni. Persze még nem vagyok kész nagyobb és hosszabb idejű távolságokra. :)
TörlésIgazad van! :D
Igyekszem,köszönöm! :)
<3
Néha kifejezetten jólesik az egyedüllét, de hosszú távon nem bírnám... Azért szociális embernek tartom magam. :)
TörlésNem is kell még, egyelőre az a legjobb, hogy otthon vagy és együtt lehetsz a családoddal. :)
:)))