Vienne 2.0

Mondhatnánk úgyis, diplomaosztós ajándékként kaptam, de megint úgy alakultak a körülmények, hogy ismét egy csodás hétvégét tölthettem el Bécsben a barátommal. Ezúttal kicsit lazábbra vettük a dolgokat, nem ragaszkodtunk kifejezetten ahhoz, hogy lejárjuk a lábunkat. A fájós tappancsaim így is időnként tiltakoztak az újbóli bevetés ellen. 

Az utat újfent a hiperszuper railjet vonattal tettem meg. Azt hiszem, új kedvenc közlekedési eszközt avattam. :) Annyira szuper, gyors, kényelmes, ráadásul még elég kedvező árú is. Hülyeség lenne Budapestről mással utazni, csakis ezt ajánlom. ;)

A hétvége két fő pontra összpontosult: szombaton a Haus des Meeres-t néztem ki magunknak, vasárnap pedig a Természettudományi Múzeumban csatangoltunk hosszú órákon keresztül. Mindkettő izgalmas és tanulságos élmény volt. Kiegészítettük még egy kis könyvesboltos nézegetéssel, belvárosi épületek fotózásával, illetve egy finom Vapiano ebéddel. :) Még mielőtt elmetróztunk volna az akvárium felé, az én kérésemre meglestük a bécsi Duna-partot. Sosem láttam még máshol. Mivel én is a Dunakanyarban élek, nap mint nap látom a Dunát, érdekelt, felveheti-e a versenyt egy külföldi társa. Jelentem: nem. A bécsi Duna-part szörnyen jellegtelen, egyáltalán nem olyan csodás, mint Budapesten, vagy bárhol a Dunakanyarban. Lehetséges, hogy csak azon a részen ilyen kiábrándító a rész, ahol mi jártunk, simán el tudom képzelni. Mindenesetre újfent megállapítottam, milyen szerencsések is vagyunk, hogy a Duna itt folyik keresztül és gyönyörködhetünk benne.  

A Haus des Meeres, avagy a Tengerek háza egy önkéntes alapon működő, 10 szintes akvárium, illetve tropikárium. Az utolsó két emelet már csak kilátóként funkcionál, ott állatokat már csak elvétve találunk. Félkörszerűen lehet bejárni a különböző emeleteket, mindegyik szinten különféle tematika szerint. Több, mint 10 ezer-féle fajjal találkozhatunk: édes-és sós vízi halakkal, teknősökkel, cápákkal, krokodilokkal, hüllőkkel, trópusi madarakkal, majmokkal, rovarokkal... Egy magamfajta állatbarát számára maga a paradicsom. :) A rovaros részt leszámítva, nagyon élveztem, egyedül a nagy tömeg nehezítette meg a nyugodt nézelődést. Időnként kiürült egy-egy rész, olyankor elmélyülve figyelhettük meg, ahogy egy kaméleon igyekszik felkapaszkodni egy vastagabb faágra, vagy épp egy cuki, piros kismadár békésen zuhanyzik a mini vízesésben. Az épület tetején csodás kilátás nyílik a városra, érdemes körbejárni az egész szintet, mert minden oldalról más különleges épületet fedezhetünk fel messze a távolban. Innen egy-két panorámaképet is készítettem. :) 

A barátom sorban állás közben ijedten nézte, hogy szinte csak gyerekeket és szülőket láttunk, de aggodalomra semmi ok. Szerintem nyugodtan lehet párban, egyedül, barátokkal, vagy épp családdal körbejárni ezt a talpalatnyi kis "szigetet". A legjobban a hatalmas, óriási tengeri akvárium tetszett, ahol cápák, teknősök és halak úszkáltak békésen. 

Tipp: Hétvégén sajnos nem élnek az aktuális kedvezmények, mindenkinek teljes árú jegyet kell fizetnie. Egy felnőtt jegy jelenleg 17,60 €, hétköznap viszont érvényesek a különféle akciók, így vásárolhatunk diák -, kisgyerek -, illetve nyugdíjas jegyet is. 

A Vapiano nagy kedvencem, ráadásul mindig újítanak valamit az étlapon. Ezúttal szuper finom garnélás-spenótos tésztát ettem. Zseniálisan finom! Mindkettő hozzávaló a kedvencem. Élek-halok a spenótért, a garnéla pedig a svédországi kiruccanásaim alatt került igazán közel hozzám. Ezzel a párosítással rögtön megvettek kilóra. :) A desszertes pultnál megosztoztunk egy tiramisun és egy epres krémen. Innen az epres krém volt isteni, bátran ajánlom nektek is! :)

Vasárnap késő délelőtt villamosoztunk el a Természettudományi Múzeumba. A lustálkodós reggeli után szinte sokként ért, milyen nagy is ez az épület, mennyi látnivaló akad benne. Egy gimnáziumi osztálykirándulás keretében jártam itt legutóbb, de az emlékeim alaposan megfakultak. Teljesen elfelejtkeztem arról, hogy igen komoly ásványrészlegen kell átverekednünk magunkat. :) Az első terem még izgalmas volt, de a negyediknél már kezdtem unni magam és csak úgy átsuhantam a polcok között. A dínós részleg kifejezetten érdekes volt, ez a rész érdekelt az első emeletről a leginkább. Ez csakis a Jurassic Parknak köszönhető. :D Még egy hatalmas, műanyag dínó is helyet kapott, aki időnként megmozdult és veszedelmes hangokat produkált. Kislányként tuti megijedtem volna, felnőtt fejjel viszont inkább izgalmas megoldásnak találtam. :) Az első emelet rettentő hosszú, nem érdemes minden termet tüzetesen végignézni, mert az emeletre már alig marad energiánk. A második emeleten életnagyságú, kitömött állatokkal találkozhatunk. Nagyon logikus a felépítés, hiszen az egysejtű lényektől jutunk el az emlősökig, ahol minden jelentősebb faj képviselteti magát. Megdöbbentő volt látni, milyen hatalmas pl. egy rozmár. Hihetetlen nagy! Nem tudom, arányosak-e ezek a preparációk, de ha igen, elég ijesztő lehet élőben találkozni vele. Kb. 4 órát töltöttünk el a múzeumban, a végére konkrétan nem éreztem a talpam. Délután már nem is igazán mentünk sehová, inkább csak vissza a szállásra és filmeztünk egyet. :) 

Tipp: Az információs pultról lehet szerezni angol-és német nyelvű térképet, ezzel jóval könnyebben kiszűrhetők azok a részlegek, amik kevésbé érdekelnek bennünket. 

Még mindig rengeteg programot lehetne beiktatni, pl. rettentő kíváncsi vagyok a schönbrunni kastélyra és a híres állatkertre is, de ebben a ködös, felhőtlen időben nem lenne olyan szép a kilátás. Ha legközelebb arra járok és már tavasz lesz, feltétlenül sorra szeretném keríteni. :) 

(Képek forrása: saját, Pinterest)