Az ősz az újraolvasás időszaka. Éppen alkalmas arra, hogy a hiányzó nyári láblógát felváltsa az otthon kellemes melege, ahova szívesen bekuckózunk egy álmos délután. Már régóta érett bennem a Szent Johanna Gimi újraolvasása, de nyáron csak tologattam magam előtt, végül a hajtós sulikezdés hozta meg a végső döntést. Egyszerűen csak kellett valami, ami eltereli a gondolataimat, amit várhatok hazafelé, amibe jólesik bebújni, mert otthon érzem magam benne. Igen, nekem a Szent Johanna Gimi határozottan az a sorozat, aminek bármelyik részét, idézetét elevenítem fel, egyből melegség járja át a szívem és azonnal elönt a gimis déjà vu félreismerhetetlen érzése.
Aki már olvasta mind a nyolc (+1, hiszen az utolsó ketté van bontva) kötetet, azt nem érheti már különösebben nagyobb meglepetés. Ennek ellenére úgy gondoltam, megérdemelne egy igazi, első könyves bejegyzést, így ezennel, a tag-eken túllépve, fogadjátok szeretettel a kis újoncot. :)
Kezdjük ott, hogy már eleve a környezet megvett kilóra. Francia tagozatos suli?? Hát naná, hogy! Az én világom! Pláne úgy, hogy amikor elkezdtem, több, mint 4 éve, javában éltem az egyetemista életem, francia szakos hallatóként. Úgy éreztem, ez egy jel. Ahol az én szívem csücske nyelvével foglalkoznak és nem a fújfúj (akkoriban még erősen angol ellenes voltam) angollal, az csak jó lehet. :) A legelső élményem tehát határozottan pozitív volt. A könyvtárból kölcsönöztem ki az első három részt, egészen az ötödikig, majd a továbbiakat már cserebere, illetve egyéb kölcsönzési úton-módon kaparintottam meg. Később a húgom is rákapott, de ő viszonylag hamar túllépett rajta, szemben velem, aki örömmel nosztalgiázik, ha alkalma nyílik rá. Ráadásul odaajándékozta nekem mind az összes részt, úgyhogy több, mint egy hete boldog SZJG tulajdonos is vagyok. :)
A történet mindenki számára ismert. Tulajdonképpen nem történik benne semmilyen különös, szokatlan esemény. Nincsenek benne természetfeletti lények, tiltott szerelem, vagy eltitkolt ikertestvér. Egy egyszerű, gimis lány naplójából ismerhetjük meg a Szent Johanna Alapítványi Gimnázium szövevényes, hatalmas balhékkal, óriási nevetésekkel, sírással és boldogsággal teli életét. Több fontos témát is érintett, hiszen megjelent a rasszizmus, a válás, egy kicsit a vallásosság is, de még a pályaválasztás rögös útjait is megjárhattuk a hírhedt "b" osztállyal.
Laura, állítása szerint, egy olyan sulit írt, ahova ő maga is szeretett volna járni. Ezt nem csodálom, ugyanis én is. :) Imádtam volna ezt a helyet, beleestem volna Cortezbe (bár külsőre nem igazán az én esetem, de ez most mindegy), együtt jártam volna olvasókörre Arnolddal, de szívesen bandáztam volna a fiúkkal is péntek délutánonként. Pont ebben a hétköznapiságában olyan szerethető ez a sorozat. Kicsit hasonlít a mi életünkre, mégis más. Nyilván akadnak benne túlzó, elrugaszkodott jelenetek, de fikcióba bármi belefér. Mindenki felismerhet számára ismerős embereket, hiszen valamennyien olyanok, mintha a való életből léptek volna ki hozzánk. Ez is a Szent Johanna Gimi erőssége, a karaktervilág.
A személyes kedvencem abszolút Kinga, de mellette nagyon bírtam Zsoltit (őt ne lehetne szeretni?!), illetve még Cortezt is megszerettem. Számomra ő mindig is különc figura volt, akit kezdetben a titokzatossága és a flegma magatartása miatt tartottam érdekesnek, de később bebizonyosodott, hogy a valóság bizony csalóka. Cortezben jóval több van, mint egy szimpla, menő srác. Hiába bizonygatja ezt Reni több oldalon keresztül, Cortezben a legjobb az az őszinte, mindenkit védő és oltalmazó szeretet, ahogyan a szeretteihez viszonyul. Márpedig belőlük elég kevés van, mint az utóbb kiderült.
Kinga talán a legösszetettebb személyiség. Eleinte ki nem állhattam, és én is csak azt láttam benne, amit mindenki más: egy mindenkin átgázoló, szociopata, őrült, beképzelt és öntelt lányt, akinek csak a saját igaza és az elsöprő hatalma számít. De aztán fordult a kocka. Kiderült, hogy Kinga nem csak okos, de őszinte barát is. Megmondja a szemedbe az igazat, még akkor is, ha fáj. Támogat akkor, amikor mindenki más elfordul tőled. Erőt önt beléd. Minden helyzetben képes megőrizni a saját magába vetett hitét. Sosem adja fel. A legokosabb, legkitartóbb, legcsodásabb lány, aki valaha ifjúsági regényben alakot öltött. Csak csodálni tudom mindazért, amit véghez vitt. :)
Reniről kicsit nehéz beszélni. Mivel az ő szemén látjuk a gimis éveket, ezért nem mindig eléggé objektív (khmm, főleg Cortez irányába), de alapvetően hasonló alkat, mint én. Imádja a franciát (juhú), az olvasást, a naplementét, az eső illatot, a romantikus lányregényeket. Szóval eléggé tipikus lány, de Kingához képest kissé szürke. Az erőssége talán a lojalitásában és a szűnni nem akaró reménykedésében rejlik. Naiv, de szerintem jó értelemben. Mindenkiben a jót keresi. :) Cortezhez nem igazán tudok elképzelni mást, csak őt. Talán azért sem, mert nem is merült fel másik opció a borzasztóan irritáló Vikin kívül, de ő is épp elég volt. :) Virág aranyos, de néha olyan ostoba megjegyzései vannak, hogy komolyan felmerül bennem a kérdés, mit is keres egy ilyen jó nevű suliban. Főleg az utolsó két-három részben, akkor már sokszor fájdalmasan buta dolgokat tudott benyögni. De a cuki állatokon való visongás ismerős, én is ilyen vagyok. :))
A fiúk közül tehát Zsolti tuti befutó, a beszólásainak 80%-án könnyesre nevettem magam. Ricsi nekem kicsit semleges, de szerintem megkedvelném. :) Arnold brrr, bár kezdetben ő volt a kedvencem az intelligens megnyilvánulásai miatt, de ez sajnos eléggé megváltozott az ötödik résztől kezdve. Nem is baj, hogy kikerült a képből, szerintem csak hátráltatta Renit. Jacques cuki, de őt nem ismertem meg annyira, hogy mélyenszántó következtetéseket levonjak. (Azért azt a citromtortát megkóstolnám.) Itt van még Gábor (a ballagási beszéd egy igazán méltó búcsú volt!), Dave (na jó, a kocka Dave-t is szerettem :)), illetve a rockerek (jaj, ők nagyon nem az én világom) és Macu. Utóbbi számomra olyan semmilyen volt.
Az írásmód tökéletesen tükrözi a gimisek életét, de ugyebár Reni különleges eset, hiszen az olvasottsága révén olyan szavakat is ismer, mint a deprimál. :) Én mindig is szerettem a levélregényeket, épp ezért hozzám közel állt ez a fajta megvalósítási mód. A történetek, balhék, vicces események közül nehéz kiemelni egy, konkrét kedvencet, mindegyikből akad bőven. :) Nyilván az a bizonyos december 20-a különleges helyet foglal a részek között, de összességében számomra annyira egységes az egész sorozat, hogy épp emiatt nehéz részekre tagolnom. Az osztály összetartása is csak azt mutatja, hogy itt mindenki, egységesen fontos. Különbözőségükben olyan nagyszerűek ezek a karakterek, mert mindenki külön egyéniség. És bár a mai világban nehezen tudom elképzelni, hogy ilyen osztály létezhet (eddigi tapasztalataim szerint kizárt), azért jó arra gondolni, hogy egy alternatív világban a legnagyobb boldogság a pénteki közös bandázás egy kiszuperált garázsban, barátokkal, pizzával és a szerelmünkkel együtt. Az egyszerűsége, a megfoghatósága és a szerethetősége tette olyanná ezt a sorozatot, amilyen. Hazudnék, ha azt mondanám, csak szimplán szeretem. Nem. Rajongok érte. És bár látom a hibáit, az unalmas ismétlődéseket, a hosszúra nyúlt Reni-Cortez huzavonát, Virág fájdalmas butaságát, a rockerek túlzott gusztustalankodását, mégsem akadok fenn. Hogy miért? Mert közel áll hozzám minden és mindenki. Nekem ez egyszerre nosztalgia, kikapcsolódás, feltöltődés, szórakozás és gimis feeling. Le se tagadhatnám, hogy egy leendő tanárnő veszett el bennem. :)
A végére pedig néhány "kedvenc":
- Kedvenc kötetek: Barátok, Remény, Kezdet, Ketten, Örökké
- Kedvenc szereplők: Kinga, Zsolti, Cortez
- Az egyik kedvenc idézetem: "– Mit árulnak? – nyitotta ki Gondos tanárnő a kémialabor ajtaját. Feltehetőleg azt hitte, hogy a hangosbemondón azt hirdetik, hogy valamit venni lehet.– Burgonyát! – kiáltotta neki Zsolti.– Kérjetek nekem két kilót – csukta be az ablakot, és visszatért a „szentélyébe”, gondolom, újabb élénk hajszínt keverni magának.– Hülye, most lógsz neki két kiló krumplival – röhögött Macu.– Majd megmondom, hogy kukacos volt, nem vettem – legyintett Zsolti."[Örökké 8/1., 293. oldal, Március 12., hétfő]
- Kedvenc tanárok: Gondos tanárnő, Kardos és Haller tanár urak + Máday!! :)
- Kedvenc jelenetek: a híres december 20-a, illetve szerettem még a pénteki bandázós bejegyzéseket, de a szalagavató, a bankett, a ballagás, a szilveszterek, a búcsúzás, a párizsi pillanatok, és Gondos tanárnő vicces jelenetein is sokszor nevettem fel. :) Valamennyi farsangi buli is, mert ezeken mindig csorgattam a nyálam, hogy bárcsak ott lehetnék!
- Kedvenc kiegészítő szereplő: Kata
- A legmeghatóbb jelenet: Kinga és Virág búcsúja, illetve én egy kicsit Gábor ballagási beszédén is meghatódtam. Tudom, reménytelen eset vagyok. :)
- Kedvenc szakkör, amin részt vettem volna: olvasókör, konyhakultúrás szakkör
- A legjobb dolog az egész Szent Johannában: legyek szomorú vagy vidám, nosztalgikus vagy letargikus, álmodozó vagy realista, a Szent Johannában mindig otthonra lelek. Ugyanazok az arcok fogadnak, akiket már egy ideje ismerek és szeretek. :) Mindig egy kicsit összefacsarodik a szívem, amikor a végére érek egy kedvenc sorozatnak, és ez itt sincs másképp. Most próbálom befoltozni az olvasás után hagyott űrt. Sosem felejtem el a csapatot, bérelt helyük van a szívem csücskében! ♥ Mellesleg, igenis meg lehet találni Cortezt. Ha nem is teljesen abban a formában, ahogy a könyvben szerepel... :)
And after all, You're my wonderwall...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése