Pages

augusztus 16, 2016

Napsütötte Toszkána - 4. rész

Elérkezett az utolsó előtti nap, a péntek. Ráadásul egy váratlan fordulat is történt: esőkopogásra ébredtünk. Az eddigi hőséghez képest ez felüdülésként hatott, mégis kicsit aggódtam, hogyan fogunk tudni így várost nézni, ahogy elterveztük. Szerencsére nem tartott vészesen sokáig, úgyhogy reggeli után útnak is indultunk. A pénteket teljes egészében a Cinque Terrének tartottam fent. Már jóval az utazás előtt ajánlotta egy kedves csoporttársam, így gondoltam, utánanézek, meg lehetne-e valósítani az utunk alatt. A térkép szerint két órányi autózásra volt La Spezia, ahonnan indul az a különleges, mind az öt falut átívelő vonatjárat, amit én feltétlenül látni szerettem volna. Itt sem volt zökkenőmentes a parkoló keresés, ugyanis rajtunk kívül még sok száz ember gondolta úgy, hogy neki pénteken utaznia kell, ráadásul tudtunkon kívül belecsöppentünk egy versenyhétvégébe is, ami miatt számtalan parkolót lezártak. Másfél órás kerengés és feszült várakozás után végre sikerült bejutnunk a parkolóba. Az utazás alatt félelmetesen nagy, sötét felhők uralták az eget, de mire kiértünk a tengerpartra, valamilyen csoda folytán kitisztult az ég. 

Tulajdonképpen egy nagyon különleges helyről beszélünk. 5 kis faluról, mely a Világörökség része, illetve nemzeti park is egyben. Riomaggiore, Manarola, Vernazza, Corniglia és Monterosso al Mare. Egészen varázslatos volt, ahogy kiértünk a partra és megpillantottuk a végtelen kékséget. :) Autóval csak a helyiek közlekedhetnek, a turisták vagy a helyi vonat- és buszjárattal, illetve a kijelölt turistaútvonalon közlekedhetnek.


Nem pontosan tudtam, melyik várossal is érdemes kezdeni, de az internet itt is a segítségemre sietett. Manarolát ajánlották a leginkább, így rögtön a második faluval kezdtünk. Ez volt a lehető legjobb indítás, Manarola ugyanis lenyűgöző élőben. Az összes kis faluban az a pláne, hogy valamennyi a sziklára épült. Szépséges, színes házai, meredek lejtői, a tengeri paronáma... Most is libabőrös leszek, ha rá gondolok. Ez nem photoshop, tényleg így néz ki! Maguk a falvak elég picurkák; a belváros leginkább a turistákból él, úgyhogy szuvenírboltok, különleges fűszereket, tésztákat és olasz édességeket árusító üzletekből abszolút nincs hiány. :) Nagyjából másfél órát maradtunk, mivel még négy másik városka várt ránk. A kilátás egyszerűen pazar volt, szerintem csak ezért már megéri elmenni. 

Manarola után a legmesszebbre eső városkába mentünk, Monterosso al Maréba. Tulajdonképpen semmi extra, szép tengerpart, de inkább afféle üdülőparadicsom. Ellenben itt találkoztam újra olasz cicával, illetve meseszép virágokat és teraszokat láttunk. :) Amint az talán a képekből is látható, itt már egészen tiszta volt az idő. Pont sikerült elkerülnünk a nagy zuhét. :) Ekkor már kezdtem éhes lenni, így megegyeztünk, hogy a következő városban keresünk valamilyen ebédet is.


Vernazzában felmásztunk a házak közé, egy picike kilátóhoz, ahonnan meseszép látvány fogadott bennünket. Kicsit féltem a szédítő magasságban, plusz egy picit már fáradtnak is éreztem magam a párás, izzasztó időben, mégis, ha visszagondolok, melegség járja át a szívem. Sorban a következő visszafelé Corniglia volt, de itt elborzadtam a rengeteg lépcső miatt, amit meg kellett volna mászni, úgyhogy a vasútállomáson szépen vissza is fordultunk a vonat irányába. Ez volt egyébként az egyetlen hely, amit nem néztünk meg közelebbről, de bevallom őszintén, annyira nem bánom. Így is elég sok szépet láttunk. :)


Végül, de nem utolsósorban elérkeztünk Riomaggioréhoz. Itt végre találtunk szimpatikus street food büfét is, egy kis fish&chipset, illetve ettünk finom fagyit is. :) Fagyizás közben felfigyeltem egy cuki kutyusra, aki a teraszról leste az utcai forgatagot. Hihetetlenül édi volt! Mivel a sok szép látványtól egészen eltelítődtünk, itt csak a partra sétáltunk le, feljebb nem is mentünk már. Egyébként is mindketten megállapítottuk, nem véletlen, hogy Manarola magaslik ki az öt falu közül, ugyanis ő volt a legcsodásabb. Maradandó élmény, amit boldogan osztottam meg a barátommal. ♥ Visszafelé különféle tengeri mozaikos képeket fotóztam az aluljáróban, nagyon tetszettek nekem. :) Különösen a tengeri csillag, amit közszemlére is tettem. :)


Estefelé volt, mire visszaindultunk, de útközben még az volt az egy kérésem, hogy lássuk a tengerparti naplementét. A naplemente az egyik kedvenc fotótémám, aki látta az Instagram fiókomat, nem is lepődik meg ezen :), így kihagyhatatlannak ítéltem ezt az alkalmat. Nem csalódtam, egészen későn, este 10 után ilyen színek fogadtak. Bámulatos és szemkápráztató, sosem fogom elfelejteni!


Másnap reggel az utolsó napra ébredtünk. Erre a napra már nem terveztünk nagy programot, csak a közelben levő Livornót, illetve a kimaradt pisai látványosságokat. Rögtön, reggeli után össze is pakoltunk gyorsan, talán nem lep meg senkit, de azért szereztünk be egy-két szuvenírt :), aztán kicsekkoltunk és indultunk is a belvárosba. A Ferde toronynál ismét hatalmas tömeg kígyózott, így ezt az egyet elvetettük, de a Campo Santo, a Bazilika, illetve a Baptisterio azért belefért. :) Ezek közül a Bazilika ingyen is megtekinthető, csak jegyet kell hozzá kérni.  

A Campo Santo egy grandiózus temető, melynek falait régi freskók díszítik, kerengője pedig szobrokkal van tele. Kellemes hűvös fogadott bennünket, végre viszonylag zárt helyen voltunk, így elviselhetőbb volt a meleg is. A nagy, füves tér egészen szokatlan látvány volt, mégis tökéletesen kiegészítette a fehér, márványos épületet. Ezután átsétáltunk a Bazilikába, ahol éppen egy igazi, hamisítatlan olasz esküvő zajlott. Még külön ki is hangosították a fogadalomtételt, ez külön meglepi volt az ámuló nézőseregnek. Belülről nem is nagyon készítettem képet, mivel nem akartunk sokáig zavarogni. Végezetül, de nem utolsósorban, a Keresztelőkápolnával zártunk. Egy fiatal nő bemutatta nekünk a visszhang erejét, különféle magasságú hangjaival egészen úgy hangzott, mintha énekelne. :) Különleges élmény volt. A kilátás pedig fantasztikus, innen lehetett igazán rálátni a Bazilikára, illetve a Toronyra is. 


Dél körül elköszöntünk Pisától és folytattuk utunkat Livornoba. Anyukám előző este említette nekem, hogy Livorno szülötte a híres festő, Modigliani is. :) Ezt nem tudtam korábban, így egészen más szemmel néztem erre a nagyobb kikötővárosra. Engem tulajdonképpen leginkább a tengerpart érdekelt, úgyhogy oda sétáltunk és picit gyönyörködtünk a békés hullámokban. Mivel Halak vagyok, ezért számomra különösen fontos jelentőséggel bír a víz, mindig is vonzódtam hozzá. :) A parton szép sétány van kiépítve, így ezen végigsétálva eljutottunk egy Akváriumig, mely Livorno egyik nevezetessége. Ez volt az utolsó látványosság, amit megnéztünk. De milyen akvárium volt! Életem egyik legnagyobb meglepetése fogadott itt, ugyanis korábban sosem láttam még igazi, élő tengeri teknőst. De itt sikerült! Óriási, lenyűgöző állat, aki csak békésen szeli a "habokat". :) Emellett a hatalmas tartályban találkoztunk még tűzhallal, kétféle cápával is, és számtalan, színes hallal. Szeretek akváriumokba is járni, mindig is magával ragadott a színes víz alatti világ. :) Tökéletes lezáró program volt. Visszafelé a parton sétálva még kattintottam egy pár képet egy ejtőző sirályról, majd visszaindultunk Pisába, a repülőtérre. 


Este 9 után szálltunk fel, ezúttal a már megszokott, piros orrú Norwegian géppel. Negyed 12-kor landoltunk az Arlandán, ahonnan már nem volt messze a haza sem. Rengeteg új élmény, benyomás és inger ért bennünket, amiket időbe telt feldolgozni, de így, visszatekintve fantasztikus nyaralásban volt részünk. Csodás napokat töltöttünk együtt, varázslatos helyeket fedeztünk fel és lenyűgöző kilátásokban gyönyörködhettünk. Minden kedves olvasómnak kívánom, hogy egyszer jusson el Toszkánába, mert megéri! Remélem, e bejegyzés-sorozattal megalapoztam az utazó kedvet és adtam némi inspirációs löketet is. :)

Én pedig köszönöm a figyelmet, hamarosan régi és új témákkal fogok jelentkezni. :) 

A sorozat korábbi részei itt megtekinthetők: 1. rész, 2. rész, 3. rész

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése