A hó nélküli január

február 03, 2020

Megszoktam már, hogy az utóbbi években mindig az év első hónapjában köszönt be igazán a havas időszak, de az idén másképp alakultak a dolgok. Egy szem hópehely nem sok, annyi sem esett, cserébe hetekig elhúzódott a nyunyás, esős-ködös borzalom. Hát mit ne mondjak, nem villanyozott fel túlságosan; ennek köszönhetően amikor nagy ritkán kisütött a napocska, rögtön a szabadban találtuk magunkat, hogy kicsit feltöltekezzünk vele. 

Könyvek és olvasás 

Nem terveztem, hogy vásárolni fogok, mégis csurrant-cseppent valami: beszereztem az utolsó,  a polcomról is hiányzó Peter Wohlleben kötetet is, A fák titkos életét. Két dolog indokolta csupán: összegyűlt valamennyi törzsvásárlói pontom, plusz a húgom felajánlotta a maradék összeget az ajándékkártyáján, amit szintén beszámítottam a vásárláskor, így rendkívül baráti áron jutottam hozzá. Az egyedüli bánatom az, hogy a kiutazáskor meggyűrődött a borító egy picike része, mi több, be is szakadt, amit megpróbáltam egy kis cellux-szal orvosolni. Tudom, abszolút first world problem, de bízom benne, hogy átérzitek, mennyire csalódott voltam, amikor kipakoltam a szatyromat. Soha többet nem szuszakolom be a könyveimet ilyen szűk helyre, ez örök tanulság! 

Ha már a január ilyen kuckósra sikeredett, kihasználtam az időt, és rögtön három (!) VCS-s olvasmányt is sorra kerítettem. Összességében 5 könyvvel zártam a hónapot, ami tökéletesen illeszkedik az olvasási tervezetemhez, úgyhogy bizakodom, hogy az idén szép kerek számmal tetőzhetem be az évet. 


Kirkét még 2019-ből hoztam át, szándékosan lassítva, ízlelgetve a szavakat. Komótosan, ráérősen olvastam, és hagytam, hogy Madeline Miller ismét elém varázsolja az ókori görög legendákat és istenségeket. Bár az én szívem egy picit az Akhilleusz dala felé húz, a Kirké sem marad el sokkal mögötte. Inkább elmélkedősebb, olykor filozofikus hangvételű történet, amiben nem a háborúra, hanem a belső harcokra tevődik a hangsúly. Érzékeny, alkalmanként húsbavágó elbeszélésekkel tarkított mű, ami remek megerősítése annak, hogy a varázslónő méltán érdemelt ki egy önálló kötetet. Ezután a Macskák társasága következett, ez a bűbájos, izgalmakban és hihetetlen kalandokban bővelkedő ifjúsági regény - remek stílusban elmesélve. Még tavaly szúrtam ki a Könyvfesztiválon az Animus akciós ládájában, és cseppet sem bántam meg, hogy lecsaptam rá! A Virágirodalom teljesen levett a lábamról a szépséges, 19. századi illusztrációival, de egyébként is meglehetősen széles merítést ad a különböző növényekről, melyeket a hozzájuk passzoló versrészletek, leírások tesznek még különlegesebbé. A Dalai Láma macskája jó pár éve várt a sorára, de úgy érzem, éppen a megfelelő pillanatban került a kezembe. Egy cicus szemén keresztül látjuk az Őszentsége rezidenciáján zajló eseményeket, melyeket DLM frappáns, mulatságos módon kommentál. Nem sokat tudtam ezidáig a buddhizmusról, de a rövidebb történeteken keresztül egy kicsit ebbe is beleláthattam, miközben megismerkedtem az alapvető tanításokkal. Azt hiszem, a folytatást is be fogom ütemezni valamikor! Végezetül a Muminbocs és az üstökös került sorra, ami átcsúszott február első napjára, de ide számítom. Ugyan tavaly már elolvastam Péteri Vanda fordításában, mégis Vukovári Panna változatával lett teljes a kör. Egy icipicit ez a verzió áll közelebb hozzám, mert megszoktam a magyarosított neveket, és a nyelvhasználat sincs ellenemre, amit többen kifogásolni szoktak. A cselekmény ismerős volt, úgyhogy ezúttal inkább az apróbb részletekre koncentráltam, és örömmel állapítottam meg magamban, hogy Muminvölgybe mindig jó érzés visszatérni! 

Filmek és sorozatok 

A hónap egyik legérdekesebb élménye kétségkívül a Baahubali volt, ami egy izgalmas, látványos, csatajelenetekkel fűszerezett indiai duológia. Tulajdonképpen a párom munkatársai ajánlották, és simán elszórakoztatott mindkettőnket egy teljes hétvégére. Általában iszonyú hosszú egy-egy mozifilm, sokszor súrolják a három órás időtartamot is akár, épp ezért egyszerre olykor megterhelőek, de két-három felvonásban maximálisan élvezhető. Abszolút pozitív csalódásként könyveltem el Murder Mystery-t is, ami magyarul elég béna címet kapott, viszont a cselekmény és a benne lévő fordulatok bőven kárpótoltak miatta. Már régóta szemezek a Downton Abbey c. sorozattal, amihez a belőle készült film még nagyobb kedvet csinált. Kíváncsian várom, hogy milyen élményt nyújt majd, de valami azt súgja, hogy nekem való! :)


A szokásos felhozatal (Mi kis falunk, Young Sheldon) mellett csupán Marie Kondo takarítós sorozatát daráltam le. Bár nem mindegyik részt élveztem egyformán, Marie praktikus tippjeinek hatására átgondoltam a tárolási rendszeremet, és jó pár dolgot módosítottam. Sok hasznos tanácsot is elleshetünk tőle, úgyhogy ha valaki nyitott a Kondo-féle technikára, bátran ajánlom! 

Programok 

Január első hetét még otthon töltöttük, ami javarészt olvasással, vásárolgatással, ligeti sétával, hajvágással, és egy kis pihenéssel telt. 

Visszaérkezve Svédországba alaposan belehúztam, és gyorsan megírtam az évzáró posztot, valamint az idei olvasós terveimet, amit megfejeltem egy film- és sorozat ajánlóval, plusz a Témázós csapatnál is első körösként számoltam be a podcastekhez, hangoskönyvekhez fűződő viszonyomról.

Mivel tavaly egy Ikea kalendáriummal számoltunk vissza Szentestéig, a benne található utalványokat sajnos le "kellett" vásárolni, így két ízben is kalandoztunk az áruházban. Többek között lecseréltük a tányérjainkat egy gyönyörű, világos türkiz színű kollekcióra, illetve beszereztünk néhány dobozt is - elsősorban a dekorációk tárolásához. Második körben már csak pár apróságért szaladtunk be, és a kosarunkba került egy kicsi szobanövényke is, akit egyébként Félixnek kereszteltem el. Nomen est omen: eddig minden növény kipusztult nálunk, hátha ő szerencsésebb lesz! 


Mivel az időjárás igen enyhe volt egész végig, inkább az esővel gyűlt meg sokszor a bajunk. Ha nagy ritkán végre kiderült az ég, szívesen barangoltunk a környéken, ami leginkább az uppsalai botanikus kertben való sétálást, és a helyi Evolúciós Múzeum egy részének megtekintését jelentette. Az utóbbinál leginkább kitömött állatokat láttunk, viszont ott van még a dinós részleg, amit majd egyszer hozzáveszünk, hogy tényleg teljessé váljon az élmény.

Mindenesetre egy-egy ilyen kiruccanás kicsit megtörte a monoton hétköznapokat, azonban most nem éreztem annyira végeláthatatlannak a hónapot, mint korábban bármikor. A kuckós estéknek is megvan a maga hangulata, én pedig kimondottan értékelem ezeket a gyertyagyújtós, teázós időszakokat ilyenkor. :) 

(Képek forrása: Pinterest // Google // saját)

Hasonló bejegyzések

4 megjegyzés

  1. Csodaszép februárt kívánok neked!
    Sajnálom, hogy a vásárolt könyvvel így jártál, az ilyesmi engem is el szokott szomorítani, pedig nem antik tárgyként kezelem a saját könyveimet. De tényleg rossz, amikor vadiújan, még olvasatlanul esik bántódása. :(
    Múminvölgybe pedig most már én is tényleg elutazok nem sokára, nagyon kíváncsi vagyok, még sose olvastam egy történetet se, csak a mesét néztem régen.
    A Downton Abbey pedig abszolút neked való, ezt csak megerősíteni tudom. Én anno pár hét alatt ledaráltam. A Longbourn árnyékát olvastad? Ha nem, akkor tudom ajánlani a Downton Abbey sorozat előtt/alatt/után/pótléknak - nagyon hasonló hangulatú. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen! :) Neked is élménydús, csodás könyvekkel teli februárt kívánok, kedves Héloise! :*

      Óh, de jó, hogy így átérzed! Igazából már olvastam, csak e-ben, és mivel ez volt az egyetlen könyv, amit még nem szereztem be Wohllebentől, a párom meggyőzött, hogy vegyük meg. :) Nem volt betervezve, de ha már így alakult, nem húzódoztam. :D Szegénykém szerzett egy harci sérülést, így lett egy kicsit egyedibb. :)

      Nagyon kíváncsi leszek, milyen élményt fog nyújtani így, írott formában! Különben Tove rajzai annyira kifejezőek, a szöveggel együtt lesz kerek a dolog. :)
      Azóta belekezdtem, már meg is néztem az első két részt, és mindenképp tervezem folytatni! Viszont nagyon furcsa, mert magyarul néztem a filmet, és így kicsit megszoktam a hangokat... Szóval a sorozatot is szinkronosan nézem, és eddig nagyon hozza a hangulatot! Még nem olvastam, de már Dórinál is megtetszett, úgyhogy ha lesz rá lehetőségem, megpróbálom beszerezni / elolvasni. :) Köszönöm az ajánlást! :)

      Törlés
  2. Ó, az tényleg dühítő, mikor még kezedbe sem vetted a könyvet, de már megsérül... Még jó, hogy ez a tartalmat nem érinti. :)
    A Marie Kondo-sorozat tényleg ösztönzi az embert rendrakásra. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerencsére tényleg nem, de azért egy vadiúj könyv esetében kicsit keserű szájízt hagy maga után. Mindenesetre tanultam belőle. :)

      Abszolút! Nem minden ötlet egyformán kivitelezhető mindenhol, de maga a koncepció tetszik. :)

      Törlés