Minden évben meg kell állapítanom, hogy a december a leggyorsabban tovatűnő az összes hónap közül. Amennyire várom és készülök rá, olyan elképesztően hamar múlik el, de az érzést, amit magában hordoz, még jó darabig őrizgetem a januári hétköznapok sűrűjében is. Az idei hasonlóan emlékezetesre sikeredett, akárcsak a tavalyi - maradandó élmények, közös sütés-főzés, családi ünneplések és békés, lustálkodós reggelek tökéletes ötvözete. 

Könyvek és olvasás

Bár az utóbbi időben nem csaptam olyan hatalmas vásárlásokat, decemberben mindig kicsit több könyvvel gyarapszik a kicsiny könyvtáram. :) Összesen hat kötettel gazdagodtam, melyek között szerepel karácsonyi ajándék, nyereménykönyv, és saját vásárlás is - plusz a novemberi csomagom, amit fizikailag is végre átvehettem és a polcomra tehettem. 

▿▾▿

Olvasás szempontjából úgyszintén sikeres hónapot könyvelhetek el:  ugyancsak hat kötet csúszott le, aminek jelentős része ezenfelül saját szerzemény! Mivel már egy ideje befészkelte magát a gondolat, hogy jó lenne újraolvasni a Bogar bárd meséit, még novemberben kivittem magammal Svédországba. Végül egy pár héttel később éreztem igazán kedvet hozzá, és hihetetlenül jólesett felidézni a megkopott történeteket, kicsit elmerülni Rowling néni varázslatos világában... A kis herceggel hasonlóan kellemes, pozitív találkozásom volt: igaz, hogy franciául olvastam korábban, de magyarul teljes egészében még sohasem. Nagyon megérintettek és meghatottak ennek az aprócska emberkének a gondolatai... A Poket kiadást is szívből ajánlom: igényes fordítás, és csodaszép, színes illusztrációk díszítik.

Mint minden évben, most sem maradhatott ki egy könnyed, karácsonyra hangolódós Debbie Macomber kötet, ezúttal az Első hó, ami ugyan nem hagyott maga után olyan erős érzéseket, laza kikapcsolódásnak teljesen rendben volt. Kertész Erzsébet Florence Nightingale-ről szóló írása régi tartozásom volt magam felé: még a szüleimtől kaptam meg karácsonyra, de kislányként nem kötött le annyira, mint ebben az életszakaszomban. Viszonylag sokáig olvastam, mivel sok információt sűrít magába, ellenben vitathatalan, hogy Florence életútja épp olyan inspirálólag hatott rám, akárcsak az egykori first ladyé, Michelle Obamáé. A Christmas Carol története sem ért váratlanul: már magyarul sorra kerítettem, ezúttal a polcomon várakozó eredeti szövegre szavaztam. Nem állítom, hogy mindent megértettem, de a hangulat, a szereplők és a történések éppúgy elvarázsoltak, akárcsak két évvel ezelőtt. Végezetül Selma Lagerlöf rövidke, vallásos lelkületű meséjével tetőztem be az idei évet, A karácsonyi rózsa legendájával, ami meghozta a kedvem, hogy a jövőben tovább ismerkedjek az írónő életművével. 

Kicsit reménykedtem benne, hogy a Kirkét is ide tudom majd sorolni, de nem szeretném feleslegesen rohantatni magam - ráadásul olyan jó elringatózni Madeline Miller költői stílusában! 2020 igazán klasszul fog kezdődni vele. :) 

Filmek és sorozatok

A december nálam mindig egyet jelent a karácsonyi filmekkel, úgyhogy már a hónap elejétől gyűjtögettem a jobbnál jobb ötleteket. Nyilván egyre nehezebb igazi kincsre bukkanni, mégsem egészen lehetetlen vállalkozás. Az idén egyértelműen a Klaus - A karácsony titkos története  vitte el a pálmát, ami egyszerre kalandos, megható, magával ragadó és szívhez szóló animációs film. A Christmas Chronicles egy jóval humorosabb megközelítésből mesél, és szerintem Kurt Russell karrierjének csúcspontja. A Karácsony a vadonban azonban meglepett: nyálas romantikus film helyett egy útját kereső, önmagára találó nő életét ismerhettem meg -  mindehhez pedig eszményi helyszínt biztosít a csodálatos Afrika. Túllépve a Netflixes kínálaton, a Snitten nézelődve botlottam bele a Christmas Carol eredettörténetébe, azaz Az emberre, aki feltalálta a karácsonyt. Nagyívű, grandiózus történet remek színészekkel, nagyszerű filmzenével. Ha az idén már nem is, de a jövőre nézve felétlenül a listára kívánkozik! :)

Sorozatokat most kevésbé néztünk; egyedül a Silicon Valley-t fejeztük be, ami szélsebesen közelített a végéhez. Nem csodálom, hogy a készítők a befejezés mellett döntöttek, mert a történet az utolsó évadra kissé kifulladt, viszont azt kell mondjam, összességében korrekt lezárást kapott - minden szálat szépen elvarrtak. 

Programok

Szeretem élményekkel megtölteni az év utolsó hónapját, és roppant boldog vagyok, hogy szinte minden hétvégére jutott valamilyen különlegesebb esemény. 

Rögtön az első adventi vasárnap Sigtunába autóztunk - egyrészt azért, hogy lássuk a havat, másrészt a frissen megnyílt vásárt is feltérképeztük. Mivel két évvel ezelőtt jártunk már ott, nem hatott ránk kimondottan az újdonság erejével, viszont a nemrégiben megnyílt amerikai árúk boltja mindkettőnket meglepett. Néhány apróságot vettünk is kóstolónak, úgyhogy nem kizárt, hogy visszatérünk még! :) A következő hétvégén elsősorban a karácsonyi ajándékok elkészítésével foglalatoskodtam (továbbra is a gasztroajándék elkötelezett híve vagyok), valamint a DIY ötletem megvalósítását is ekkorra tűztem ki célul - a végeredmény ugyanakkor meglepően jól sikerült.

Részemről a Skanzen látogatást vártam a legeslegjobban - minden évszakban láttam már, de a híres karácsonyi vásár eddig kimaradt. Több cikkben is olvastam, hogy ez Svédország egyik legrégibb, legautentikusabb forgataga, úgyhogy igen magasra helyeztem azt a bizonyos lécet. Az előre megvásárolt, online jegyünkkel seperc alatt bent voltunk, és rögtön a vásár felé vettük az irányt. Kicsivel a nyitás után érkeztünk meg, amikor még nem volt akkora a sokadalom, ám ez a kép csalókának bizonyult, ahogy az időjárás is: folyamatosan változott. Maga a vásár valóban különleges, és főleg helyi tervezők munkáival van tele, de ennek megfelelően igen borsos is. A legnagyobb hatást kétség kívül a Luca napi koncert tette rám, ahol tizenéves fiatalok egy gyönyörű, hagyományos svéd dalokból álló csokrot énekeltek. Az előre meghatározott szabályok alapján senki sem fényképezett a koncert közben - mindenki áhítattal figyelt és hallgatott... Varázslatos fél óra volt! Mivel időről időre eleredt az eső, kevés házba mentünk be - jobbára azért, mert szinte valamennyiben jártunk már, és a tömeg is jócskán hatványozódott ezeken a helyeken. Az ébren lévő állatokat azért meglátogattuk, és nagy örömöre az üvegfúvót is láthattam alkotás közben. Egy nemezből készült kisrókával távoztunk, amit otthon a karácsonyfára akasztottam, és annak a csodás koncertnek az emlékével, ami ünnepi díszbe vonta valamennyi résztvevő szívét. 

Az év utolsó óráira már nem tervezek túl sok izgalmas dolgot, úgyhogy itt ragadnám meg az alkalmat, hogy minden kedves olvasómnak, idetévedőnek boldog, élményekkel teli, eredményes új esztendőt kívánjak! Jövőre találkozunk. :) 

Rohamléptekkel haladunk a karácsony felé - már kevesebb, mint egy hét van hátra Szentestéig! Számomra tényleg ez az év egyik legszebb időszaka, különösen azért, mert hétről hétre készülök rá, és öltöztetem díszbe a szívem és a lelkem. Azt hiszem, ez is elengedhetetlenül hozzájárul a karácsonyi érzéshez. Már tavaly is készültem egy hasonló bejegyzéssel, úgyhogy természetesen az idei évben sem maradhatott ki. Ezúttal viszont többféle oldalról mazsolázgattam ki az engem érdeklő kérdéseket, így afféle szubjektív összeállítás lett a vége. :) 

▿▴▿

#1 Mikor díszíted fel a fát? 

Meglepően megosztó ez a kérdés: van, aki csak 24-én, van, aki pár nappal korábban - nincs általános séma. Az idén már harmadszorra ünnepelek együtt a párommal, és mi igyekszünk fokozatosan a saját hagyományainkat is kialakítani. Mivel Szentestére nem maradunk Svédországban, épp ezért úgy határoztunk, hogy már az első adventi hétvégén feldíszítjük a fát, és így egész decemberben élvezhetjük a látványt. Annyira hangulatos esténként filmet nézni a fények és a díszek társaságában, hogy már el sem tudnám képzelni enélkül a készülődést. 

Az az igazság, hogy olyan klassz kész alapok kaphatók a boltokban, hogy feleslegesnek érzem, hogy vacakoljak vele. Mi januárban, a nagy leárazásokkor csapunk le rá, mert legtöbbször másfél évig simán elállnak a dobozokban. Ilyenkor töredékáron szoktunk hozzájutni, és egészen az év végéig a szekrényben őrizgetjük. 

#3 Van saját karácsonyi hagyományod?

Inkább úgy fogalmaznék, hogy közös. :) Együtt szoktunk mézeskalácsot és bejglit sütni, és közösen díszítjük fel a karácsonyfát is. Minden évben készítek valami szép adventi díszt az asztalra, amit aztán vasárnapokkor együtt gyújtunk meg. Sőt, most már azt is bevezettük, hogy ahol járunk, hozunk haza egy kis karácsonyi szuvenírt, így tavaly a bécsi vásárban két, fából készül dísz került az idén a fára, illetve az idén a stockholmi Skanzenből hoztunk egy nemezből készült kisrókát. 

(Képek forrása: Pinterest)

Szegény november mindig kicsit mostoha szerepben tetszeleg a decemberhez képest, pedig a hónap eleje még abszolút alkalmas arra, hogy kihasználjuk az ősz utolsó napsütéses óráit. Ilyenkor már bátran lehet készülni az ünnepekre, kicsit hangolódni, amihez otthonos, békés hangulatot szolgáltatnak a  meleg fényű füzérek és gyertyák. Én legalábbis ilyenkor már előszeretettel égetem a kis mécseseimet, ha lemegy a nap, és elhihetitek, Északon egyáltalán nem meglepő, ha három órára már nyoma sincs a napfénynek.

Könyvek és olvasás 

Új szerzemény egyelőre nem került a birtokomba, mivel decemberben jutok csak hozzá a rendelt csomagomhoz. Ritkán szoktam elcsábulni, de most kihasználtam a Centrál Kiadó raktárkisöprését, és kávéáron enyém lett az utolsó, a könyvespolcomról is hiányzó Isabel Wolff kötet, a Séta az időben, amit ugyan korábban olvastam, de kevéssé emlékszem rá, úgyhogy tervezem újraolvasni jövőre; valamint a Harry Potter magazin, amire így némi kedvezményt is kaptam. Ez utóbbit szerettem volna még a hazautazás előtt beszerezni, de a reptéri újságosnál egyáltalán nem volt kapható, így maradt a rendelés. Sokáig vacilláltam, hogy kell-e nekem, ám az eddigi vélemények elég biztatóak, és szerintem szuper lesz két bejgli között HP témájú cikkeket olvasgatni. :)

Összesen három kötetre jutott energiám és kedvem, amiket javarészt az otthon töltött idő alatt fogyasztottam el. A november ilyen szempontból igazi mumus: sokkal nehezebben csúsznak az oldalak, hiába sötétedik be olyan hamar.

Mivel a nagymamám lelkesen nyilatkozott róla, elsőként a nyáron beszerzett Vajon tyúkeszűek-e a madarak? c. kötetet ütemeztem be. Rövidsége ellenére egészen szépen kiforrta magát a végére, viszont fontos kiemelnem, hogy aki egy természetközeli, részletesebb beszámolóra vár, az határozottan csalódni fog. Ez nem több és nem kevesebb, mint amit állít: emberi tettekkel párhuzamba állított madárbölcseletet - 22 tételben. Ezt követően a madaras borító színével harmonizáló Grindelwald bűntettei forgatókönyvet kerítettem sorra, ám a véleményem változatlan maradt: számomra még mindig egy óriási katyvasz... Végezetül az utolsó VCS olvasmányommal zártam a hónapot, a Rejtély az Orient Expresszen c. önéletrajzi ihletésű regénnyel. Eleinte kicsit nehezen vettem fel a megfelelő fordulatszámot, viszont amint Bagdad lett a fő helyszín, teljesen magukkal ragadtak a közel-keleti leírások, ízek, és illatok. Megbabonázott ez a közeg; innentől rekordsebességgel fogytak a lapok.

Nagy lelkesen belevágtam Agatha Christie hasonló környezetben játszódó, Így éltünk Mezopotámiában c. beszámolójába is, ám a krimi királynője szörnyen dagályosan mesél erről az időszakról, cseppet sem kötötte le a figyelmem. Épp ezért, megfogadva a saját tanácsomat, úgy döntöttem, nem kínzom vele tovább magam, hiába próbáltam valamilyen kapaszkodót keresni benne, hogy folytassam.

Úgy éreztem, hogy szükségem van egy-két comfort film újranézésére, így nagyon megörültem, amikor a tévében leadták az élőszereplős 101 kiskutyát, illetve A szerelem hálójában is határozottan a fejemben motoszkált egy ideje, épp csak a megfelelő pillanatot vártam hozzá. Pár karácsonyi filmet ugyancsak beiktattam, méghozzá a Netflix által készített Christmas Prince első két részét, ami ugyan nem lett a kedvencem, de kellemesen elszórakoztatott. Sokan kritizálták a Yesterday-t, ami valóban nem léphet mondjuk a Bohemian Rhapsody nyomdokaiba, viszont maga a koncepció mindenképp érdekesnek tűnt. A kivitelezéssel akadtak problémák: számomra kicsit hosszúra nyúlt a romantikusnak beállított huzavona, és a történet is időnként megfeneklett, ennek ellenére könnyed esti kikapcsolódós filmnek teljesen megfelel.


A sorozatok terén bőven volt mivel felzárkózni, így egy hét alatt bedaráltuk a Dark 2. évadát (csak még több homály, de a hangulata továbbra is elsőosztályú, nem beszélve a színészi játékról!), nekifogtunk a Silicon Valley utolsó részeinek, ezenfelül a Young Sheldon friss epizódjaival is sikerült utolérni magunkat.