Soha jobbkor nem találhatott volna meg a Témázós csapat felkérése, mivel nem másról lesz szó a mostani bejegyzésben, mint a könyvtárról! Ez számomra igazán aktuális téma, hiszen tavasz óta újra lelkesen falom a kölcsönzött könyveket - mondhatni, visszaadta az olvasás iránti kedvemet, és kirángatott egy enyhe olvasói válságból is. Valahányszor otthon töltök egy kis időt, az első utam mindig oda vezet...
Amikor én még kislány voltam
Ha jól emlékszem, hat éves forma lehettem, amikor a nagymamám kézen fogott, és beíratott a városi könyvtárba. Igaz ugyan, hogy könyvek között nőttem fel, otthon is méretes polcokon roskadoznak az olvasnivalók, nem beszélve a nagyszüleim gyűjteményéről - alighanem sosem fogom elfelejteni azt a pillanatot, amikor először léptem be a kapun. Olyannyira nagy hatást tett rám a hely varázsa, hogy egy időben kacérkodtam a gondolattal, hogy egyszer én is könyvtárosnéni leszek, végül mégiscsak más hivatást választottam magamnak. Mindenesetre imádtam délutánonként bekuckózni egy-egy jó könyvvel: többek között a Disney-féle lemaradásomat is ott pótoltam be. A pultnál mindig kedvesen mosolyogtak rám, örömmel üdvözöltek, amikor ellátogattam, így teljesen azt az érzést erősítették meg bennem, hogy ez egy védett zug, ahol egyszerűen jó és otthonos lenni.
Ifjúságom hajnalán
Bizonyos életszakaszaimban előfordult, hogy nem voltam mindig rendszeres látogató, mégis igyekeztem megőrizni az olvasás iránti lelkesedésem, és a koromnak megfelelő könyvekhez nyúlni. Így kerültem rövidesen a Jacqueline Wilson, Thomas Brezina, illetve Meg Cabot polcokhoz, valamint nagy kedvencem volt egy német írónő, Patricia Schröder is, akinek az összes fellelhető kötetét kiolvastam akkoriban. 12 évesen a könyvtár volt az én menedékem, ahol igazán önmagam lehettem anélkül, hogy bárki kigúnyolna. Ha nem újabb kölcsönözni valóval távoztam, akkor szívesen bújtam az aktuális ifjúsági magazinokat - jobbára ezekből gyűjtögettem össze az infómorzsákat, és próbáltam választ kapni az engem érdeklő kérdésekre. Valamennyiszer magányosnak és kitaszítottnak éreztem magam, ott kerestem megnyugvást, békét és megértést. Később már tudatosan fordultam a felnőtteknek szóló irodalom felé, és ezzel egy újabb szakasz vette kezdetét.
Ezernyi csoda tárháza
Amikor Budapesten éltünk a párommal, mindig is vágyakozva néztem a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárat. Valamiért az testesítette meg számomra "A bibliothecat", ahol minden megtalálható és elolvasható. Aztán egy szép napon vettem egy nagy levegőt, és megváltottam a bérletemet. Nagyjából egy teljes éven keresztül élveztem ki, és éltem a Kálvin téri épület adta lehetőségekkel, ahol nem csupán szakirodalomra korlátozódtak a kölcsönzéseim. A gyerekbirodalomba csak egyszer kukkantottam be, ellenben az ifjúsági (YA) szekció teljesen levett a lábamról. Olyan köteteket találtam meg, melyekre az otthoni könyvtárban halmokban álltak az előjegyzések, így az esélytelenek nyugalmával várakoztam rájuk. Itt azonban kedvemre dőzsölhettem, dúskálhattam a választékban: többek között Kalapos Éva D.A.C. sorozatára is ezen a helyen csaptam le. Imádtam a modern, automatikus kölcsönzést, az átlátható, könnyen kezelhető katalógust, a kényelmes foteleket, a szinte égig érő, csurig tömött polcokat. Ha akadt egy szabad órácskám, és nem kellett hazasietnem, megesett, hogy egy kis időt loptam magamnak, és szabadon legeltettem a szemem újabb és újabb könyvek után kutatva.
A szakomból kifolyólag más könyvtárakkal is van némi tapasztalatom: leginkább a Francia Intézettel, illetve az ELTE CIEF (= Centre Interuniversitaire d'Études Françaises) részlegével, ami egy speciális, francia szakosoknak fenntartott gyűjtemény. Bár ezeket nem tartom olyan kaliberű könyvtáraknak, mint a városit, illetve a fővárosit, óriási segítséget nyújtottak a szakdolgozati kutatásaimhoz. A Francia Intézetbe visszajáró vendég voltam: először a nyelvtanfolyam miatt, idővel saját indíttatásból látogattam vissza időről időre. Különleges, a budai rakpartra néző panorámája miatt gyakran kaptam azon magam, hogy inkább a kinti forgalmat figyelve merengek, mintsem Mallarmé szövegeire koncentrálok. (Na igen, szakdolgozatot írni ilyen környezetben nem éppen könnyű feladat!) Az olvasószolgálatosok rendkívül segítőkészek voltak, bármit megkerestek nekem, amit magamtól nem találtam volna meg. Hasonló, pozitív élményeim vannak a CIEF-fel kapcsolatban is: ide egy félév erejéig jártam, amikor a mesteres szakdolgozatomhoz kerestem anyagot. A tankönyv részleg rendkívül figyelemre méltó, így szakmai szempontból maximálisan megéri tagságot váltani!
A könyvtár & én
Sokakat frusztrál, hogy könyveket kölcsönözzenek, holott ennél klasszabb és izgalmasabb kincskeresést el sem tudnék képzelni! Rengeteg olyan kötet kap helyet, amik jószerével beszerezhetetlenek, vagy éppen elérhetetlen árakon vesztegetik őket az antikváriumokban. Ezzel leginkább a nyáron szembesültem, amikor Anyukámnak szereztem be olvasnivalót a szünet idejére. Teljesen meglepte, mennyi minden megtalálható, holott egy városi könyvtárról beszélünk, ami legnagyobb szerencsénkre egy folyamatosan megújuló, bővülő készlettel rendelkezik. Odafigyelnek az olvasók javaslataira, szinte havonta kapok e-mailt a legújabb címekről. A rendszer is roppant logikus és áttekinthető: egy ideje a friss szerzemények egy külön polcon kapnak helyet, ahogy létezik már képregény-, illetve skandináv krimi szekció is. Nem beszélve arról, hogy mivel kislánykorom óta tag vagyok, rengeteg ismerős arccal találkozom, akikkel mindig jut idő egy kis beszélgetésre, eszmecserére. Egyszerűen feltölti a lelkem: kikapcsol, inspirál és motivál. Sosem tudnék leszokni róla: az életem egy nagyon fontos és jelentős szeletét képezi mind a mai napig.
Amiért még inkább megéri könyvtárazni...
- környezettudatosságra nevel, avagy nem csak a fast fashion elkerülése létezik
- pénztárcabarát (egy évre nálunk 2000 Ft a tagság!)
- tágítja a komfortzónánkat
- segít kiszűrni a felesleges beszerzéseket - engem rengeteg könyvtől mentett már meg, amiket anno lelkesen felpakoltam a kívánságlistámra
- sok, olvasni szerető ember között lehetünk - ez szerintem nem szorul további magyarázatra, hát hol máshol vannak könyvmolyok, mint itt?
- szuper esőprogram - kevés jobb dolgot tudok elképzelni nyunyás, ködös őszi időben, mint bóklászni a könyvtárban :)
Ha kíváncsiak vagytok a többiek véleményére, olvassátok el az ő bejegyzéseiket is!
(Képek forrása: Pinterest // Tumblr)
