A fordításokról, avagy milyen egy jó fordítás (szerintem) - Témázás

május 30, 2018

Úgy tűnik, az utóbbi időben csupa olyan témával hozakodnak elő a Témázós lányok, amiről én is szívesen írok / írnék, ráadásul ez utóbbi még közel is áll hozzám.

Több egyetemi kurzust is végeztem a témában; először kifejezetten a műfordítás kapott helyet (ebből kapásból kettőt is végighallgattam), illetve érintőlegesen foglalkoztunk jogi- és gazdasági szövegekkel is, de itt és most kifejezetten az elsőre szeretnék koncentrálni. Ami azt illeti, a kurzust egy nagyon kedves tanárnőm tartotta, aki maga is gyakorlott fordító. Mostanság ő tolmácsolja Antoine Laurain-t, de korábban Theresa Révay könyvei is általa váltak elérhetővé a magyar olvasók számára. Mégis, ha a munkásságát nézem, egyértelműen az egyik legnagyobb "dobása" Az idegen, azaz a Közöny újrafordítása volt, melyet négykezes megoldással, a férjével együtt készített el. Erről írtam egy picit a legutóbbi havi zárásban is, bár közel sem olyan részletesen, mint amennyire megérdemelné. Elképesztő munkáról van szó, amit csakis egy jelzővel tudnék illetni: briliáns.

Az idegenről 

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy eleve olvastam a regényt franciául is, dolgoztunk vele az órákon, így valamennyire ismerősen forgok a könyv részleteiben. Ami azt illeti, egy roppant tömör, egyszerű nyelvezetű, steril szövegről beszélünk, ahol nemcsak az abszurd mint stílus jelenik meg, hanem nagyon fontos töltete van a szövegnek is. Pont ezzel az egyszerűséggel és jó értelemben vett puritánsággal vált Camus olyan elismertté az írók között. Megkockáztatom, előtte nem igazán mertek ennyire egyszerűen fogalmazni, hiszen ha csak Dumas-ra, Hugo-ra, Stendhalra, Flaubert-re gondolunk, egyből a hosszú leírások, elképesztőbbnél elképesztőbb metaforák, hasonlatok és más írói eszközök jutnak az eszünkbe. Épp ezért nyúlt vissza ehhez korszakának legfoglalkoztatottabb átültetője, Gyergyai Albert is. Rettentően kiszínezte, toldotta-foltozgatta a szöveget, és teleaggatta olyan szavakkal, amik már akkoriban is kissé elavultnak számítottak. Szaknyelven szólva, csúnyán felülstilizált. Ebből a helyzetből pedig sürgősen ki kellett mozdítani Camus művét. Úgy érzem, a fordítópáros nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a regény eredeti olvasata is bárki számára nyilvánvalóvá válhasson, és Camus megkapja azt a magyar hangot, ami igazán tükrözi a stílusát. Bár a szöveg alaposan megújult, ez egyáltalán nem vált a kárára, sőt. A korábbi változathoz képest így ritmusosabbá, sodróbbá vált, van egyfajta íve az egész történetnek, amit szépen nyomon tudunk követni olvasás közben. 

A jó fordítás...

  • legyen élvezetes, könnyen olvasható,
  • illeszkedjen a magyar nyelvhez, azaz ne legyenek benne nyakatekert szavak, magyartalan kifejezések,
  • legyen benne felfedezhető az író eredeti stílusa, és ne akarjon a fordító is íróvá avanzsálni, mert az szörnyen kínos, 
  • magyarázza meg azokat a kifejezéseket, amik gazdagíthatják a szöveget (lábjegyzet!),
  • ne legyen "tapadós", ne legyen tele szóról szóra lefordított szavakkal, mert ilyen esetekben nagyon kilóg a lóláb, 
  • és végezetül: igazi élményt adjon!
▴▾▴

Ez a lista közel sem biztos, hogy az összes fontos információt tartalmazza, de hirtelen ezek jutottak az eszembe. Tény és való, hogy rengeteg szuper fordítást tudnék felhozni, amit kifejezetten élvezettel olvastam. Ilyen pl. Tóth Tamás Boldizsár Harry Potterje, ami a sok magyarítással igazi csemege (elég csak az Abszol-útra, a Kóbor Grimbuszra, McGalagony professzorra gondolni...), de ugyanígy rajongok a Joanne Harris könyvekért, főleg a Csokoládé trilógiáért, amit Szántó Judit, Szűr-Szabó Katalin és még jó pár fantasztikus fordító ültetett át a mi nyelvünkbe.

Legutóbb Marina Fiorato Muránói üvegfúvóját (Fazekas Eszter) forgattam elképesztő élvezettel, ugyanis tele volt szebbnél szebb költői képpel. Voltak olyan sorok, amiket többször is elolvastam, annyira megfogtak... Különleges élmény volt még a Parfüm titkos útjai, ami egy fiatalember, Matolcsi Balázs, munkáját dicséri, és a tavalyi évem egyik legkiemelkedőbb olvasmányává vált. Külön kiemelném még Kertész Juditot, akit főleg a különböző skandináv könyvekből ismerek, és nagyon megszerettem a fordításait az utóbbi évek során. 

A rossz fordítás... 

Szerencsére engem nagyjából elkerültek a rosszul fordított könyvek, úgyhogy csak hallomásból találkoztam a szörnyű Tótisz András-féle katasztrofális sorokkal. Pont elég is volt ennyi belőle... A YA könyveknél érzékeltem egy időben erőteljes színvonalcsökkenést, de még mindig találni a piacon olyan könyvet, amiért megéri belekezdeni egy újabb tinirománcos történetbe. Szóval nem általános a tendencia. :)

▴▾▴

Paddington nevével már mindenki találkozott, ha máshol nem, hát Londonban, ahol az egyik legforgalmasabb vasútállomás nevét viseli. Én viszont most a mackóra gondolok, akinek kalandjait kétszer is megfilmesítették. Idén januárban olvastam el az első részt, ezúttal angolul, és kíváncsiságból hozzávettem a magyar fordítást is. Megdöbbentő tapasztalat volt, ugyanis majdnem ugyanazokat tapasztaltam, mint anno a Gyergyai-féle fordításnál. Felülstilizálás, indokolatlan mondatbővítések, vagy éppen mondatkihagyások. Nem vártam persze, hogy minden szóról szóra úgy jelenjen meg a magyar kötetben, mint ahogyan az eredetiben, mert bizonyos esetekben muszáj kurtítani, vagy épp átdolgozni egy mondatot, ha nem lehet tökéletesen átadni, de azért na. Az, hogy lecsalunk mondatokat, az hogyan fér bele egy fordításba?! Ez kvázi az olvasók átverése! Főleg olyan mondatoktól kellett könnyes búcsút venni, amik ugyan nem emelték a szöveg minőségét, de bizonyára fontosak voltak a szerző részéről, és határozottan meglepő volt ezzel szembesülni. 

Utószó

Mindezek mellett óriási tisztelet minden egyes magyar fordítónak, mert fantasztikus munkát végeznek, sokszor olyan szoros határidőkkel, amit mi el sem tudunk képzelni. A többség pedig még mindig igyekszik odafigyelni arra, hogy minőségi, élvezetes munkát adjon ki a kezei közül, és így mi, olvasók, is egy szuper élményben részesülhessünk. Köszönet érte valamennyiüknek! 

(Képek forrása: unsplash.com)

Hasonló bejegyzések

9 megjegyzés

  1. Nahát, nagyon érdekesen hangzik a Közöny újrafordítása, szemeztem is vele, de lehet, hogy akkor meg is próbálkozom vele majd. Kíváncs lettem rá. :) Ezer éve olvastam, már nem sokra emlékszem.

    Nem is tudtam, hogy a Paddingtonból van könyv is. Szomorú, hogy így elrontották a fordítását. :/

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, ha felkeltettem az érdeklődésed! :) Szerintem mindenképp megér egy újraolvasást, sokkal frissebb és maibb az egész, nem olyan avítt és unalmas, mint Gyergyainál. Nem tagadom, kicsit az elfogultság is beszél belőlem, de ég és föld a kettő közötti különbség...

      Van bizony, először 2008-ban jelent meg. Tandori Dezső fordítása egyébként, épp ezért lepett meg, hogy mennyire "érdekes" megoldások felé nyúlt. Szerintem sokkal jobb eredetiben olvasni, olyan ízes, brit az egész! :)

      Törlés
  2. "Az, hogy lecsalunk mondatokat, az hogyan fér bele egy fordításba?!"
    Szia, nem feltétlen a fordító hibája. Nékem is volt már olyan szerkesztőm, aki nem csak majd' minden jelzőt kihúzott az elkészült ferdítésből, de egész mondatokat s nem egy bekezdést is eltüntetett a "nagy műből".:P (Szerencsére a 'felettes szerkesztő' felülbírálta az urat, amikor sírva-kétségbe zuhanva szaladtam hozzá panaszra, így visszaállhatott a lelki békém, igaz, dupla munka árán:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Ó, értem, köszi a pontosítást! Sajnálom, hogy veled is előfordult ez a helyzet... De, ahogy látom, ügyesen megoldottad a problémát! :)

      Törlés
    2. Ó, hisztiben mindig is jó voltam. :D

      Úgy látom, A muránói üvegfúvó többünk közös kedvence. Az volt az első könyvem Fioratótól, azóta is nagy szerelem, s emlékszem, mennyire csodáltam a fordítását (igaz - pirulva ismerem be -, enyhe, sóvár irigységgel: Bárha, bárha én is így tudnám egymásba fűzni a mondatokat!)

      :)

      Törlés
    3. Igen, nagy meglepetés volt, mert már egy ideje fent volt a várólistámon, de úgy döntöttem, ideje újra Fioratot olvasni, és nagyon jól tettem! Az éves kedvenceim közé is bekerült. :)

      Törlés
  3. De jó, hogy csatlakoztál, Sister, örülök, ha neked tetsző témákat hoztunk mostanság. ;)
    Nekem nagyon tetszett a megközelítésed, és hogy meséltél picit műfordítás-tanulásról és egy-egy konkrét fordítóról is. Nagyon szuper a listád is a jó fordítások ismérveivel, egyetértek. :)

    Külön örülök egyébként, hogy ennyire tetszett neked A muránói üvegfúvó! Engem pár éve, amikor olvastam, totál elvarázsolt. :) És valóban szép a nyelvezete is, a stílusa, képei.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De aranyos vagy, PuPi, köszönöm! :* Igen-igen, abszolút tetszik, úgyhogy amelyik megszólít, arról írni is szoktam. ;)

      Örülök, hogy tudtam valami érdekeset is mondani! Igazából ez a téma már motoszkált bennem is, főleg Az idegen olvasása kapcsán, úgyhogy így duplán örülök, hogy ez lett a havi témátok. :))

      Jaj, egy gyöngyszem az a könyv, kedvenceltem is! Nagyon megszerettem! Emlékszem, amikor lelkendeztél róla, meg az értékelésedet is megtaláltam, szóval ez egy szuper keresztmetszet lett! :)

      Törlés
    2. :) :*
      Ó, örülök, hogy olvastad az értékelésem is róla. :)

      Törlés