Bécs harmadszorra

május 18, 2017

Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar visszatérek a császárvárosba, de ha már így alakult, egyáltalán nem bánom. :) Még áprilisban beszéltünk róla, hogy jó lenne a nyári találkozónk előtt egyszer együtt tölteni a hétvégét, és kicsit távol lenni a megszokott keretektől. Ráadásul a legutóbbi tervemet is sikerült megvalósítanunk, mert ezúttal Schönbrunnt és környékét fedeztük fel. 

A szállás, azaz a garzon, amit a barátom bérelt, a Schottenringnél helyezkedett el. Ez a szeglete Bécsnek egyébként is nagyon hangulatos; egy közeli park, kiülős éttermek, kávézók és csendes, fák alatti pihenőhelyek érték egymást kb. 1 km-es körzetben. Péntek délután a szokásos piros vonattal utaztam, majd délután negyed 5 körül landoltam is a pályaudvaron. Pár percnyi várakozás után sikeresen egymásba botlottunk és indultunk is a lakáshoz. Egy gyors lepakolás, felfrissítés után - akkor szerintem simán 30 fok volt a városban, majd' megsültünk! - elindultunk sétálni és vásárolni. :) A közeli park épp ideális volt, ráadásul nem is volt túlságosan messze sem. Jó nagy kört tettünk, közben megbeszéltünk ezt-azt, kivel mi történt aznap, és hasonlók. :) A kiadós séta után betértünk a helyi Sparba, vettünk fincsi vacsorának valót és teli szatyrokkal ballagtunk vissza. 


Szombaton reggel esőkopogásra ébredtem. Már pár nappal korábban láttam, hogy elég rossz időt jósolnak a hétvégére, de reménykedtem benne, hogy ez csak átmeneti. Mivel esőben nem igazán lehet semmi értelmeset csinálni, inkább visszaaludtunk és egy óra elteltével már nyoma sem volt az esőfelhőknek. Hét ágra sütött a nap, szinte hívogatott, hogy menjünk ki a szabadba. Nem is húztuk nagyon az időt, villám reggeli, és indultunk is. :) Az U4-es metróvonal visz ki Schönbrunnhoz, ami épp ideális volt számunkra, még csak át sem kellett szállni. Jó messze van, a város másik felén, de megéri ennyit utazni! A közel 40 perces metrózás után izgatottan és lelkesen vártam az aznapi programot. Régi vágyam volt már látni a bécsi állatkertet, és amilyen szerencsés vagyok, ezt a barátom is tudta, így a szombat délutánt teljes egészében az állatkertnek szenteltük. 


A jegypénztárnál már eleve kombinált jegyet vettünk, azaz az állatkertbe, a pálmaházba, és egy kisebb afrikai házba is bebocsátást nyertünk. Amilyen kicsinek tűnt az állatkert a térképen, olyan megdöbbentő volt a különbség a valóságban. Egyáltalán nem pici! Annyi látnivaló van, hogy az ember nem győzi kapkodni a fejét. A csodás építészeti stílus itt is itt hagyta a keze nyomát; az állatkert javarészt gyönyörű, barokk stílusú épületekkel van tele. Ráadásul folyamatos fejlesztés és szépítkezés alatt áll; egy kedves osztrák néni felvilágosított, hogy épp a napokban nyílt meg az új Zsiráfház. Ez a zsiráfok távolságtartásából egyből nyilvánvalóvá vált. Mindketten a tömegtől távol, egy csendes sarokban kerestek menedéket. A néni szerint még szükségük van némi időre, amíg hozzászoknak az emberekhez. :) 


Már a bejáratnál teljesen odáig voltam, mert az állatkert plakátjai szerint óriáspanda és koala is látható. És mindkettőt láttuk is! :) Életemben először láttam igazi pandát, nagyon cuki! Igaz, éppen aludtak, amikor meglestük őket, de attól még ugyanolyan élmény volt. Koalamackóval már a fővárosi állatkertben is találkoztam, de akkor éppen aludt (mint az esetek többségében), így bíztam benne, hogy ezúttal a pofiját is látom. Odafelé megint a szokásos alvó pózban találtam, de visszafelé, már útban a kijárathoz, végre megmutatta magát teljes valójában is. Különleges volt még a jegesmedve kifutó, ami egy kör alakú, csigaház-szerűen felépülő, interaktív, kiállításokkal teli részleg. Egy hatalmas tartályban még a jegesmackót is megfigyelhettük, miközben egy kilyukasztott gumilabdát próbált atomjaira szedni. A legfelső részen egy óriási terasz kapott helyet, ahol rá lehet látni a medencére, illetve a zöld területre is, ahol a medve kedvére sétafikálhat. Amikor oda értünk, épp egy fiatal fiú mesélt a jegesmedvékről, de hasonló előadást a fóka show alatt is hallottunk. :) Láttunk még igazi császárpingvineket, alvó oroszlánokat, kíváncsi orángutánt, bébi elefántot, üvöltő farkast és hasast ugró óriásfókát is. :) Végigjártunk egy szuper függőhidat, amit az erdős részben húztak fel, de az ott lakó állatok (a hiúz, illetve a szürke farkas) nem igazán mutatták meg magukat. A magaslati részen gyönyörű panoráma nyílt a városra is. Rengeteg állatot láttunk még, de amit mindenképp ki kell emelnem, az a különleges, nyolcszögű afrikai részleg. Itt egy-egy cikkelyben laktak az állatok, és mindegyik részen középen lehetett belátni a kifutóra. Még nem láttam sosem hasonló elrendezést, de nagyon tetszett. :) 


Az erdős rész után felértünk az éttermes szekcióhoz is, ahol egy tiroli hangulatú, kifőzde-jellegű helyre ültünk be. Én schnietzelt ettem, a barátom Leberkäse-ét, ami igazából a párizsira emlékeztet. Semmi különleges. :) Finom fagyit is ettünk, mert úgy kimelegedett az idő, hogy jólesett egy kis hideg. Végül este 6 körül értünk haza, kissé elfáradva, de élményekkel telve. 

Másnap, azaz vasárnap már napsütésre keltünk. Az aznapi terv a hiányzó két épület meglátogatása, illetve az állatkert megkerülése volt. Az afrikai házban főleg madarak, illetve különféle növények kaptak helyet. Jóval kevesebb állat volt, viszont találtunk egy viszonylag nagyobb, ürge kifutót, ahol az ürgékről is sikerült egy szuper fotósorozatot lőni. :) A pálmaház viszont lenyűgöző, már csak a külsejét tekintve is. A hatalmas belmagasságú épületben tetőig érő fák fogadtak, színes hortenzia-paradicsom és kellemes, párás idő. A kevés látnivaló ellenére is sok időt töltöttünk a két épületnél, közel két óráig bámészkodtunk. Mivel ismét kezdett nagyon kimelegedni az idő, elindultunk felfelé, az árnyas fák felé. Útközben egy bátor mókussal is összetalálkoztunk, aki szökdécselve rohant a bokrok közé, de ezúttal résen voltam és le is kattintottam. :) A sétaút egyenesen a Gloriett oldalához vezetett, majd onnan szépen, fokozatosan csurogtunk le a palotához. Mesebeli látvány volt, ahogy a dombtetőn napoztak, piknikeztek, pihentek az emberek, közben a palota előtti téren apró hangyának tűntek az ottani járókelők. :) A palotát és a Gloriettet is csak kívülről néztük meg, így is pont jó volt. Visszafelé három átszállással mentünk haza, mert én kifejezetten villamosozni szerettem volna. Így sokkal jobban lehet várost nézni. :) Késői ebédünket ezúttal egy bécsi Mekiben ettük, ahol kipróbáltam a panírozott garnélát - nyami! Az estét Star Wars filmnézéssel zártuk. Másnap reggel már csak a pályaudvarra igyekeztünk, ahol a vonat két és fél óra alatt hazaröpített. Megint egy szuper hétvégét töltöttünk együtt, ebből most bátran töltekezhetek fel a következő találkozónkig! :) 


A bécsi állatkert honlapja: https://www.zoovienna.at/

(Képek forrása: saját)

Hasonló bejegyzések

4 megjegyzés

  1. A városról egyből a Sissi filmek jutottak eszembe :) Nagyon sokszor láttam és nagyon szeretem őket,annak ellenére is,hogy már egy ideje tudom,hogy nem volt olyan tündérmese az igazi életük,mint ahogy az be van állítva.

    Lassan én is eljutok majd Győr állatkertjébe, július közepei program egy barátnőmmel :D -igazából családtag,de nem találtak még ki ilyen kapcsolatra rokon nevet,ezért maradok a barátnőnél :) -

    Nagyon jól hangzik minden,amit csináltatok,bár a filmekhez nem tudok hozzászólni,mert ,még nem láttam őket.
    Tengeri herkentyűt csak egyszer ettem,mikor Horvátországban voltunk,de akkor sem én rendeltem,csak megkóstoltam az unokanővérem választását. Finom volt,különleges. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem jársz messze az igazságtól, mert ugye maga a schönbrunni palota is királyi rezidencia volt éveken át. :) Az ilyen filmek mindig kicsit sarkítanak, de ennyi szerintem belefér.

      Óhhh, ott szerintem még nem is jártam, mármint a győri állatkertben! Pár éve, amikor Veszprémben nyaraltunk, megnéztük a veszprémit, azóta meg főleg külföldi állatkertekbe járunk, úgyhogy viszonylag nagy a lemaradásom a hazaiakat tekintve. Amit nagyon szeretnék még látni az a szegedi vadaspark, és a nyíregyházi állatkert. :) Ezek fent vannak a bakancslistámon is. Győr egyébként is nagyon klassz város, én is ezer éve jártam ott. Nekünk most Sopron van betervezve (többek között), és azt is nagyon várom. :))

      Óh, ez most a Zsivány Egyes volt, amit megnéztünk, de sajnos elég uncsira sikeredett, messze nem olyan izgalmas, mint a hetedik rész, az Ébredő erő. Ne aggódj, én is csak Dáviddal néztem újra az eddigi részeket, mert megelégeltem, hogy folyton csak kukán nézek, ha szó van egyik-másik filmről. Így már nagyjából van egy alap rálátásom. :)

      Én naaaagy halas vagyok, nagyon szeretek halat enni, de a polip, tintahal és egyebek annyira nem vonzanak. A garnélarák viszont isteni! Svédországban rendszeresen főzök tejszínes garnélás spagettit, ezt már sikeresen továbbfejlesztettem. :) Itthon nagyobb hipermarketekben kapható tisztítva, egyszer érdemes tenni vele egy próbát! Engem a csirkére emlékeztet, de azért más. :) És hihetetlenül jó alapanyag! A kóstolgatás nálam is megy, mert én magam kicsit bátortalan vagyok az új ízek kipróbálásában, de máséba szívesen csipegetek bele. :)

      Törlés
    2. Így lehet szeretni őket,szóval én elnézem nekik :D

      Én még nem jártam Győrben,illetve nagyon sokszor jártam. Ez érdekes dolog,mert mikor vonattal megyek a nagyszüleimhez,mindig Győrön megy át, szóval már rengetegszer voltam,de még egyszer sem szálltam le róla. Részben ezért is vagyok izgatott az út miatt,mert ez ennek a monoton megállok ott,de sosem láttam kapcsolatnak vége lesz a várossal. :) Illetve egy történetem van vele,hogy egyszer 2 órán keresztül nem mozdult el a peronról a vonat és emiatt nagyon későn értem haza és nagyon rossz nap kaptam ezt ki,de ez nem a város hibája,szóval nincs fekete folt. :)

      Én ezt a rálátást még egy ideig nem fogom megszerezni,de megmondom őszintén,nem is vagyok annyira a kultuszok híve. Nem aszerint választok(semmilyen kategóriában),hogy mit mennyire értékelnek az emberek,inkább kedvfüggő. :)

      Én addig csak halrudacskát ettem és nem olyan mirelit rántott halat,de ennyi volt. Az a pár falat áttörés volt,de nyilván még nem alakult ki,eszem-e őket a jövőben,ha lesz rá lehetőségem. Ó,én a csipegetés királynője vagyok,bár csak megfelelő helyen és személytől.. nem ijesztek el ezzel akárkit. :D

      Törlés
    3. Győr nagyon klassz hellyé nőtte ki magát, szerintem élvezni fogod a kiruccanást. ;)

      :) Én sem mindig, de a SW kivétel volt ilyen szempontból. Ráadásul így egy csomó tök jó filmzenével gazdagodott a gyűjteményem, az új filmből nagyon szeretem Rey témáját. :)

      Majd még meglátod. Nem mindenki tud azonosulni a tengeri herkentyűk világával, én gyerekkorom óta szeretem a halat. :) A csipegetés nálunk is megy, én Dávidtól szoktam kunyerálni egy-egy falatot, mert ő mindig (na jó, az esetek többségében) olyan fincsi ételt választ, hogy nem bírom ki, hogy ne kóstoljam meg. :) Bár náluk ez családi szokás, ide-oda megy a csipegetés. :)

      Törlés