Göthe Salmander, az új kedvenc
december 18, 2016
Nem lesz nehéz kitalálni, miről is lesz szó ebben a bejegyzésben. Hát persze, hogy a Legendás állatokról és megfigyelésükről! Nagyon kíváncsi voltam már a filmre és sorra néztem a kibővített előzeteseket, de idő szűkében nem jutott rá alkalom, hogy megnézzem. Idáig. És abszolút nem bántam meg! Mi több, új kedvencet avattam. :)
A film előtt nem sokkal sorra kerítettem a könyvet is, de csalódtam. Tudom, hogy egy tankönyvről, egy bestia-listáról van szó, amiben Göthe sorra veszi az összes, általa megfigyelt lényt, de számomra ez inkább egy száraz felsorolásnak tűnt, amit vizsgára olvas az ember. Ha ebből kellene vizsgáznom, valószínűleg nagyobb örömmel forgattam volna, mert sokkal érdekesebb, mint bármelyik egyetemi jegyzet, ám olvasmánynak korántsem szórakoztató. Kicsit aggódtam, hogy hogyan fog ebből egy izgalmas, magával ragadó film kerekedni, de mivel Rowling néni aktívan részt vett a forgatókönyvírásban is, nem kellett mitől tartanom. Az eredmény önmagáért beszél.
A történet a Harry Potter előtt játszódik, kb. 70-80 évvel, de ezúttal nem a Roxfortban, hanem az előkelő, nagyvárosi és nyüzsgő New Yorkban vagyunk, ahol szintén egy komoly varázsló társadalom éli a mindennapjait. Igyekeznek megbújva, titkon létezni, hogy ne adhassanak okot a mugliknak (ahogy ők nevezik: magnixoknak), hogy rájöjjenek, a világ messze nem csak szimpla emberekből áll. Ám egy bizonyos sötét varázsló már rezegteti a lécet és közel a lebukás veszélye... Eközben a városba érkezik a híres professzor, a bestiák szakértője, Göthe Salmander is. A két szál pedig lassan, de biztosan kezd összeérni.
Elöljáróban ennyit a történetről. Már a kezdet kezdetén, ahogy felcsendült a jellegzetes dallam, úgy éreztem, hogy igen, megérkeztem. Itthon vagyok. Persze ez kicsit furán hangozhat, hiszen egy film, egy zene nem jelenthet otthont, mégis a Harry Potter a gyerekkoromat idézi fel, egy otthonos, bensőséges érzést kelt bennem. Nem számít, hogy kívülről tudom már a filmeket, hogy rongyosra olvastam a könyveket, hogy azóta felnőtt lettem. Rowling világából nem lehet kinőni. :)
Az ígéretes kezdet pedig elég volt ahhoz, hogy kényelmesen belesüppedjek a székembe, és csak ámulva nézzem az eseményeket az előttem levő hatalmas vásznon.
A helyszín, ahogy említettem, ezúttal New York. Az 1920-as évek elején járunk, amikor az elismert bestia szakértő, Göthe Salmander a városba érkezik. Már a belépője igen emlékezetesre sikeredett: a nagykabátos, álmélkodó tekintetű fiatalember folyamatosan egy kopott bőröndöt hurcol magával. Később kiderül, hogy ez a bőrönd is hasonló funkcióval bír, mint Hermione tágító bűbájjal ellátott gyöngyös táskája a Halál ereklyéiből. :)
Göthe igencsak ügyetlen ember benyomását kelti, hiszen a film első 15-20 percében már sikeresen bajba sodorja magát, amivel akaratlanul is bevonódik a mellette párhuzamosan futó cselekmények sorozatába. Bizony, hiszen amellett, hogy Göthe New Yorkban tartózkodik, a varázslók egy sötét varázslótól tartanak. Megmagyarázhatatlan támadások történnek, emberéletek forognak kockán. A kissé baljós, sötét hangulat miatt engem ez a rész folyamatosan a Félvér herceg hangulatára emlékeztetett. Ott is hasonló esetekről cikkeznek az újságok, ráadásul az elszabadult halálfalók törnek-zúznak London-szerte. Itt szerencsére nem olyan drasztikus a pusztítás, de a varázslók félnek. Ahogy az emberek is. Sötét erőket sejtenek a levegőben, boszorkányokról suttognak.
Göthe szerencsétlenkedései közepette megismerkedik egy mugli emberkével, Jacob Kowalskival, aki a szerencsések egyike. Saját szemével győződhet meg arról, hogy a másik világ is létezik. Fontos szerephez jut egy lánytestvér-pár, ők képviselik a kicsivel romantikusabb vonalat. Emellett rengeteg vicces jelenet színesítette a filmet - ezzel igyekezték lazítani a másik, nyomasztóbb hangulatú szálat.
A látványvilág egészen elképesztő. Tudom, hogy számítógépes technikával készültek, de mára ez már olyan fejletté vált a laikus szeműeknek, hogy tényleg úgy éreztem, érző-lélegző lényeket látok a szemem előtt. Fantasztikus volt! Bizonyos lényeket beazonosítottam a könyvből is, de szerencsére Göthe mindegyikről mondott néhány szót. Ráadásul kiderült, az ő munkája nem csak az állatok ismertetése, hanem a védelmük is. A kedvenc "bestiám" a furkász lett, de azt a láthatatlanná váló lajhár-szerű lényt is elfogadnám magamnak. :)
A szereplőkre egyáltalán nem lehet panasz, mindenki kitett magáért! Eddie Reydmane tökéletes választás volt az álmélkodó, csodálkozó tekintetű, meg nem értett, különc professzor szerepére. Mást nem is tudnék ezek után elképzelni! A mellékszereplők, úgy mint Jacob Kowalski, a testvérek és a Salemi boszorkányok köre is fantasztikusan lett kiválasztva. Mindig volt olyan szereplő, akit nagyon megszerettem (Göthe, Jacob és a lányok), vagy akit nagyon nem zártam a szívembe (Graves, és tudom, sajnáltam, de rettentően ellenszenves volt szegény Creedence is).
A kosztümök, a díszletek, a zene - mind csodás és remekül kiegészíti a filmet. Nem tudok semmilyen negatívumot felhozni, egyszerűen csak sajnáltam, amikor véget ért és felgyúltak a fények. Még szívesen néztem volna tovább!
Természetesen újranézős lesz, és már most várom 2018-at, amikor megjelenik a folytatás. Kicsit úgy érzem, újraélhetem a gyerekkorom. Nekem ennél több pedig nem is kell.
Eredeti cím: Fantastic Beasts and Where to Find Them
Rendező: David Yates
Időtartam: 140 perc
Bemutató dátuma: 2016. november 17.
2 megjegyzés
Eszter, te nem tudsz olyan bejegyzést írni, ami engem ne érdekelne! :) Mikor megláttam, hogy erről a filmről készült bejegyzés, egyből elhatároztam, hogy most már minél hamarabb meg kell néznem, ugyanis eddig is terveztem, de sosem úgy alakult, hogy sikerült volna, tegnap viszont beteljesítettem ezt a célomat. A véleményem hasonló a tiédhez, nekem is nagyon tetszett és biztos nagyobb élmény moziban, de itthon sem panaszkodom. Nagyon nagyot nevettem, mikor Göthe először eltűnt a bőröndben Jacob szeme láttára és ő egy másodpercnyi hatásszünet után felnevet. Ennél a jelenetnél az egész családom megkérdezte, hogy jól vagyok-e, annyira rázott a nevetés. Egyértelműen ez a kedvenc jelenetem és persze az a mondat, hogy "Mit szólna hozzá, ha személyesen adnám át a könyvet?". És meg is nyugtattál, mert rosszul éreztem magam amiatt, hogy Creedence annyit szenvedett, de nekem ellenszenves, köszönöm, hogy megosztottad, hogy nem vagyok vele egyedül. És köszönöm ezt a remek bejegyzést! Imádtam! :)
VálaszTörlésJajj, ne túlozz... :) De jólesik, ha tetszenek az irományaim! :)
TörlésIszonyú aranyos film, mi is rettentően élveztük a húgommal. :) Arra a jelenetre én is emlékszem, de azt is nagyon szerettem, amikor Quinny rétest sütött Jacobnak és Göthének. Valami elképesztően varázslatosra sikerült! Hasznos lenne a konyhában is, ha néhány pálcasuhintással tortát varázsolhatnék az asztalra. :)
Nagyon szívesen, örülök, hogy osztod a véleményem! :) Köszönöm a kedves soraidat, cukik, mint mindig! :)