2017. március 21., kedd

Birka, a svéd vikingsziget

Larawyn posztja adta az ötletet, habár nem teljesen vikinglányokról fog szólni. :) Amikor a legelső nyári utazásomat terveztem Svédországba, eldöntöttem, hogy mindenképp szeretnék hajókázni egyszer. Nem csak a szigetbeli kompon, hanem egy igazi kirándulóhajón. Ehhez a barátom is nagyszerű alanynak bizonyult, úgyhogy közösen kezdtünk keresni a legmegfelelőbb célpont után. Végül az egyik munkatársának köszönhetjük Birkát, ami valóban szuper választásnak bizonyult.

Hajóval két órára található Stockholmtól, ami nem máshonnan indul, mint a mesés Városháza melletti hajóállomásról. Már a kezdéstől odáig voltam. :) Maga az utazás nagyon békés, ráadásul a hajó emeletén fantasztikus a kilátás. Igaz, ami igaz, augusztusban is meglehetősen szelesek már a napok, így jól jött a plusz meleg ruha. Én rettentő mód élveztem a hajókázást; fényképeztem, bámészkodtam és reméltem, hogy a sziget is sok érdekességet fog mesélni nekünk.


Svédország legelső városának tartott település, Birka, korának, a 9. századnak, legfontosabb tengeri támaszpontja volt. Meglehetősen közel feküdt a fővároshoz, mégis védett helyen, a Balti tenger szívében. A 700-as évek végén alapított Birkát közel kétszáz évig lakták. Később, bizonyos politikai körülmények miatt, a lakosság zöme átköltözött Sigtunába, a közeli városkába. Fontos szerep jutott még egy német szerzetesnek, Ansgarnak, aki itt alapította meg Svédország első keresztény közösségét. Emlékére külön emlékművet állítottak fel a sziget egyik legmagasabb pontján. Az egykor 700-1000 fős lakosságú hely mára inkább turistalátványosság, ugyanakkor jelentős örökség is. A Unesco Örökségi Listáján is előkelő helyen szerepel, hiszen olyan sírokat, viking korabeli edényeket, ruhákat, történelmi emlékeket rejt magában, ami megóvásra érdemes. A mai napig folynak ásatások, kutatások, melyek során újabb és újabb kincsekre bukkannak a helyi régészek.

Miután partot értünk, rögtön elénk sietett a helyi turistavezető, aki angolul tartott előadást a szigetről, illetve körbe is vezetett minket a fontosabb helyszíneken. Andreas, a vezetőnk, helyi ruhába bújva magyarázott, ráadásul külön értékeltem, hogy szépen, érthetően beszélt. Még én is tudtam követni. Maga a sziget meglehetősen lakatlan, emberrel nem is igen lehet találkozni, viszont birkákba könnyen botolhat az ember. :) A túra során láttunk helyi házikókat, egy kisebb hajót, illetve egy meglehetősen aprócska múzeumot is, melyben az eddigi ásatások eredményeit adták közre. Emellett rendszeresen szerveznek különféle programokat, workshopokat és a gyerekek számára is igyekeznek érthetően, játékosan mesélni erről a különleges korról. Nyáron érdemes csobbanni is egyet a vízben, erre külön partszakasz is rendelkezésre áll. Mivel a hajó csak néhány óráig marad, ezért ügyesen kell beosztani az időt. Hipp-hopp eltelik, főleg ha az ember kicsit alaposabban szétnéz. :)


Ha valaki Svédországban nyaral, ráadásul hosszabb ideig, annak tökéletes választás lehet ez a kisebb kirándulás. Azóta is egy csodaszép napként őrzöm az emlékezetemben. :)

További információk: http://www.birkavikingastaden.se/en/
(Képek forrása: saját, Pinterest)

2017. március 10., péntek

Az öt legjobb svéd könyv - szerintem

A Skandináv Ház Alapítvány Facebook oldalán osztották meg ma reggel ezt a bejegyzést. Bevallom, nem mindegyik szerzővel értek egyet, sokakat hiányolok is a listáról, úgyhogy úgy döntöttem, megírom a saját listámat. :)

Nem olyan régóta olvasok skandináv irodalmat. Az utóbbi három évben vált igazán kedvessé számomra, főleg azóta igazán, amióta magam is jártam azon a vidéken (többször is). Nem telhet el úgy egy év, hogy ne csempésszek egy kis skandináv hangulatot a mindennapjaim közé; olyan mint egy csipetnyi varázslat. Meglehetősen elfogult vagyok a svédekkel, ez talán érthető is. Főleg tőlük szoktam válogatni, de a norvég-dán-izlandi körben is mozogtam már, nem idegen terep a számomra. Nem rangsoroltam a listát, nem is tudnám, hiszen mindegyik pont egyformán szívcsücsök könyvhöz-, illetve szerzőhöz kapcsolódik.

1. Selma Lagerlöf: Nils Holgersson csodálatos utazása 
(Selma Lagerlöf: Nils Holgerssons underbara resa genom Sverige) 

A mesesorozatot ismertem, néztem is, bár nem rendszeresen. Az az igazság, hogy elvoltam vele, de nem éreztem annyira közelinek magamhoz. Igazán azután kezdett érdekelni, miután hazajöttem az első svéd utamról. Rögtön el is döntöttem, hogy pótlom ezt a hiányosságomat, leginkább azért, mert Nils-szel és a vadludakkal, illetve Selma kisasszonnyal gyakran találkoztam, amikor a 20 koronással fizettem. :) (Azóta Astrid Lindgren és Harisnyás Pippi vették át a stafétát.) 

Maga a könyv igaz, hogy gyerekeknek íródott és eredetileg földrajzkönyvnek szánta az írónő, ez inkább egy plusz zamatot ad a történetnek. Svédország domborzatának kialakulása, a helyi jellegzetességek, szokások, tradíciók is szépen kirajzolódnak, illetve nem elhanyagolható a finom, érzékeny didaktikai vonal sem. Nils nagyon komoly karakterfejlődésen megy keresztül, amit mi is nyomon követhetünk. Számomra órási élmény volt ez a történet, alig vártam, hogy egy újabb érdekességet tudhassak meg erről a vidékről.

2. Stieg Larsson: A tetovált lány
(Stieg Larsson: Män som hatar kvinnor) 

Igazából az egész Millenium trilógiát írhatnám, de mégis az első részt emelném ki. Egyrészt azért, mert itt ismerkedhetünk meg ezzel a különleges lánnyal, Lisbeth Salanderrel, másrészt a skandináv krimi műfaj ezzel a könyvvel robbant be igazán a könyvpiacra. Előtte is íródtak ugyan könyvek, de Larsson trilógiája jelentette az áttörést. Érdekesség, hogy az eredeti címe az, hogy "a férfiak, akik gyűlölik a nőket." Beszédes. Nekem a magyar fordítás jobban tetszik. :) 

A könyv már az első fejezetével megvett kilóra, és hiába borzasztó a téma, egyszerűen nem eresztett. Larsson stílusa nem egyedi, nem ismerhető fel bármelyik sorból, viszont a karakterei baromira élnek. Megelevenednek és egyáltalán nem kétdimenziós satnya figurák. Lisbeth és Mikael az egyik kedvenc nyomozó párosommá nőtte ki magát. Egyáltalán nem lehet sejteni semmit, a történet vége duplán üt, a csattanó pedig rendesen a földhöz vág. Döbbenetesen zseniális az egész! Olvassátok! :)

3. Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak 
(Fredrik Backman: En man som heter Ove)

Ove jött, látott és győzött. Nem véletlenül Svédország egyik legnagyobb sikere ez a történet, és nem hiába olyan népszerű szerző Backman. Ez a fiatalember valami csodát hajtott végre; egy olyan embert szerettetett meg velem, akiről sosem feltételeztem volna, hogy közel férkőzhet a szívemhez. Ove kezdetben kicsit sem szerethető figura, sőt, egy kiállhatatlan, házsártos alak, akitől mindenki óvakodik. Senkihez sincs egy jó szava, a rend számára külön szócikkel bír a szótárban. Abszolúte nem az a fajta szomszéd, akihez jó szívvel átugranék egy kis kölcsön kávéért. 

Apránként derül fény minden eltitkolt fájdalomra, szomorú emlékre. Ove története kezdetben fekete-fehér, később kiegészül néhány színnel, de a végére egy valóságos szivárvány kerekedik belőle. Csodaszép, emberséges és megindító történet, aminek a végén az ember akaratlanul is végigtekint a saját életén. Nem szoktam sírni könyveken, nagyon ritkán érzékenyülök el ennyire, de Ove előcsalogatta őket. Potyogtak a végén... :')


4. Katarina Mazetti: Pingvinélet 
(Katarina Mazetti: Mitt liv som pingvin)

Mazetti volt az első svéd írónő, akivel megismerkedtem skandináv barangolásom kezdetén. Azonnal lekenyerezett az utánozhatatlan stílusával, a szarkasztikus, kissé feketébe hajló humorával, a szerethető karaktereivel. Sajnos már az összes magyarul megjelent művét olvastam, de már alig várom a következőt! Remélem, mihamarabb olvashatok tőle valami újat, valami frisset. :) 

A könyv az előző háromtól eltérően nem Svédországban játszódik, hanem egy hatalmas luxushajón, ami az Antarktisz felé tart. Csodás környezet, sarkvidéki állatok és egy utánozhatatlan utazó csapat. Mindenki külön egyéniség, és olvasóként mi is beleeshetünk a címkézés csapdájába. Pedig a könyv épp ennek ellenkezőjére tanít: "Minden ember jéghegy. Ne feledjük, hogy személyiségünk kilenctizede a felszín alatt található. Ez teszi érdekessé az életet." 

5. Mats Strandberg - Sara B. Elfgren: A kör
(Mats Strandberg - Sara B. Elfgren: Cirkeln)

Az a helyzet, hogy a svédek nem írnak ám sok YA regényt. Nem igazán ők az éllovasai ennek a műfajnak, épp ezért volt nagy rácsodálkozás ez a boszorkányos-mágiás-varázslatos trilógia a svéd szerzőpáros tollából. Az első rész még nem volt annyira átütő, de az utolsó kötetre már egyenesen a szívem szakadt meg, hogy egyre fogynak a lapok és lassan búcsút kell vennem Engelsfors kis boszorkányaitól. 

Amikor a skandinávok ifjúsági könyvet írnak, az nem az a habos-babos, csillámpónis fajta, hanem sötét, kicsit nyomasztó, de mégis nagyon magával ragadó történetté áll össze. Sokszor összeszorult a szívem, kapkodtam a fejem, és forgattam a szemem, de imádtam a különleges hangulatát és a magával ragadó cselekményét. Nem adta könnyen magát, megküzdött velem, de a végén alulmaradtam. Bekebelezett. Rajongásomat mi sem támaszthatná jobban alá, mint hogy képes voltam magammal cipelni a három órás vonatutamra a legvastagabb, harmadik kötetet is. Nem bírtam ki, hogy ne olvassak belőle útközben. :) 

+1: Camilla Läckberg: Jéghercegnő 
(Camilla Läckberg: Isprinsessan) 

Fjällbacka, egy vonzó, kis létszámú svéd városka, Göteborgtól 150 km-re. Egy festői paradicsom, ami nyáron megtelik turistákkal, télen pedig az ott lakók népesítik be az aprócska községet. Ideális helyszín egy krimi írónőnek is, aki kicsit megkavarja az állóvizet. :) Az írónő, Camilla, Fjällbackában született és nőtt fel, rengeteg gyerekkori emléke fűződik ehhez a helyhez. Az egész sorozat ott játszódik, azon a helyszínen, a környékbeli helyek szerepeltetésével. Mindegyik részben történik valami szörnyűség, de eközben az állandó szereplők, mint pl. Erica Falck írónő és Patrik Hedström nyomozó élete lassan külön életet él a háttérben. Miattuk éri meg igazán belefogni, mert Camilla egy utánozhatatlan atmoszférát kölcsönöz ezzel a történeteinek. 

A legelső könyvben éppen Erica barátnője lesz az áldozat, épp ezért személyesen is érinti az ügy és akaratlanul is belevonódik a nyomozás eseményeibe. Mi is vele együtt csöppenünk bele ebbe az izgalmas, olykor kissé nyomasztó munkafolyamatba és egészen a végéig találgatunk, melyik szereplő tűnik a legsárosabbnak. Nehéz ám kitalálni, kicsit sem könnyű. :) Nem kell attól tartani, hogy minden oldalon kinyírnak valakit, erről szó sincs. Camilla fontos részt szentel szeretett városkájának bemutatására is, így mindegyik regénnyel egy kicsit úgy érezhetjük, Fjällbacka már önálló szereplővé nőtte ki magát. Nőies krimi, nem az a vérfagyasztó fajta. A skandináv krimi műfaj meghódításához ideális kezdet. :)

Természetesen még sok más könyvvel ki lehetne egészíteni, nem is egészen könnyű összerakni csupán ennyi könyv részvételével ezt a listát. Ha van ötletetek, mi hiányzik, mivel egészítenétek ki, írjatok! :) Érdekelne a ti listátok is! 

(Képek forrása: Pinterest, Google)

2017. március 8., szerda

Németországi kiruccanás

Rettentő izgalmasan indult a március. Szinte fel sem ocsúdtam, és már a repülőn találtam magam Anyával és a húgommal karöltve. A húgom életében először repült, Anyukám ezelőtt csak kétszer utazott a levegőben, úgyhogy gyanítom, nélkülem nem pontosan tudták volna döccenők nélkül abszolválni az utat. :) A másfél órás utazás hipp-hopp eltelt, és már a kijárathoz igyekeztünk. A másik oldalon pedig ott várt ránk a bátyám, akivel több, mint egy éve nem találkoztam.  

Nem kifejezetten a városnézés volt a cél, hanem sokkal inkább a babázás és a segítségnyújtás motivált bennünket. Nem elhanyagolható a városnézés-repülés-vásárlás trió sem, de itt most nem ez a rész vált hangsúlyossá. A bátyámék Nürnbergtől nem messze, egy kisebb városkában laknak. Nagyon kellemes környék; csupa családi ház, helyes kerti törpék, ugató kutyusok és rügyező bokrok fogadtak. Mindenütt lehetett érezni a tavasz közeledtét. :) Mivel szerda éjszaka érkeztünk meg, aznap nem igazán történt semmi említésre méltó. Az unokahúgomat is csak alva nézhettem meg, de élőben látni egészen más élmény volt, mint a Skype-on integetni neki. Mégiscsak ez az igazi! 

Csütörtökön délelőtt, egy kiadós alvás után már vártam, hogy felébredve is találkozhassak a kisasszonnyal. Nem győztem betelni vele, annyira édes és aranyos baba! :) Aznap elmentünk vásárolni a helyi üzletbe. Útközben lelkesen kattintgattam a meseszép hóvirágokat, krókuszokat, rügyező bokrokat. Mindig új energiával telve indulok útnak egy számomra idegen helyen, úgyhogy a tíz perces séta kifejezetten jólesett a kissé szemerkélő esőben. Szerencsére hamar elszállt a rossz idő, csak a szél maradt meg, úgyhogy jól jött a téli kabát. (Pedig én majdnem a tavaszi ballonomat vittem...) Gyerekkoromban gyakran jártunk Németországba nyaralni, mert Apukám rendszeresen zenélt külföldön. Ennek köszönhetően számomra egyáltalán nem idegen a nyelv, az ottani kifejezések, a helyi ételek. Mindet magamba szívtam már kicsi korom óta. :) Ennek örömére felelevenítettem a kissé begyöpösödött német tudásomat is, így bátran rendeltem vagy kértem segítséget németül. Élelmiszert venni, ahogy korábban is hangoztattam, szintén élmény, mert a szélesebb kínálat és választék rendre azt eredményezi, hogy a fél boltot felvásárolnám. Így is eléggé megrakodva igyekeztünk hazafelé. Aznap más nagyobb esemény nem is történt, élveztük az együttlétet. :)


Pénteken újabb sétára indultam, ezúttal a helyi pékségbe. Anyukám elárulta, hogy itt isteniek a péksütik. Kicsit elcsevegtem a kedves eladó nénivel, aki készségesen, kedvesen és mosolygósan szolgált ki. Négyféle sütit választottam, mindegyik eszméletlen finom volt! Visszafelé egy elég kellemetlen nénivel találkoztam, aki nehezményezte, hogy az előkertben fotózgattam egy kis feketerigót. Felháborodva kérte ki magának, hogy miért nem tájékoztattam mindenkit, hogy fotózni fogok. Cicanadrágban, edzőcipőben és kis hátizsákkal tényleg úgy nézhettem ki, mint valami titkos ügynök... A sógornőm felvilágosított, hogy a németeknél szokás egymást feljelentgetni valamilyen bagatell ügyből kifolyólag, úgyhogy a néni valószínűleg ezért volt kiakadva. Sietve elhagytam az utcát és szerencsésen megérkeztem. Utána kissé félve vettem újra elő a fényképezőgépem... Elég mély nyomot hagyott bennem ez a csörte. :( 

Délután mégis felvérteztem magam, és ezúttal, távol a perlekedőktől, felderítettük a városka óvárosi részét is. Nagyon szeretem az efféle, rusztikus kinézetű házikókat, amiket gyakran festett zsaluk díszítenek. A helyi templomba is betértünk, egyszerűsége és puritánsága mindannyiunkat megfogott. Anyukám még az orgonát is szívesen kipróbálta volna, de ehhez a helyi lelkész beleegyezése is szükségeltetik, így erről inkább lemondtunk. :) A közelben egy kisebb tanya is található, ahol bocik és birkák legelésznek. A birkák különösen jó fotóalanyoknak bizonyultak, rögtön odagyűltek hozzánk, amint közelebb mentünk a kerítéshez. :)   


Szombaton kora délután, nagy nehézségek és sietség árán, de úton voltunk a nagyvárosba, Nürnbergbe. 8 évesen jártam itt utoljára, de az emlékeim eléggé megkoptak ez idő alatt, így minden az újdonság erejével hatott rám. Hiába jöttünk végig az utakon szerda éjszaka, nappal egész más arcát mutatta a város.
Nürnberg Bajorország második legnagyobb városa, fontos kereskedelmi- és kulturális központ. A II. világháború olyan súlyos rombolást okozott, hogy szinte az egész várost újjá kellett építeni. A háború utáni rekonstrukció során törekedtek arra, hogy a város ismét eredeti pompájában tündökölhessen, így a mai Nürnberg a középkori falvak hangulatát idézi. A város szélén húzódó városfal és a bástyák alatt egészen úgy érezheti magát az ember lánya, mint egy középkori királylány. :) Sajnos a várba nem jutottam be, de a következő alkalommal mindenképpen szeretném. Ezen kívül megtekinthető a híres reneszánsz festő, Albrecht Dürer háza, valamint a helyi vasúti múzeum is. 

A sétálóutca tömve van a jobbnál jobb ruha-cipő-és egyéb üzletekkel; igazi, hamisítatlan fashion streeti hangulat fogadott. Hétvégén igazán nagy a tömeg, sokan járnak akkor a belvárosban, úgyhogy talán érdemesebb egy hétköznapot belőni városnézésre. Egy szép templomot is lencsevégre kaptam, de ezt is csak kívülről tekintettük meg. Az utca meglehetősen nagy, ráadásul egy ponton szerteágazik, úgyhogy kész kis túra megtalálni a kijáratot. :) Mi kifejezetten vásárlási célból mentünk, persze. Amikor megláttam, hogy itt négyemeletes C&A üzlet van, alig akartam hinni a szememnek. Rendesen bevásároltam magamnak, így farmert, felsőket, fehérneműket is zsákmányoltam, ezen felül még a cipő részleget is meg akartam nézni, de erre sajnos se keret, se idő nem maradt. Legközelebb. :) Ebédre fantasztikus gyrost ettünk, de nem ám olyan gagyi töröknél, mint Pesten, hanem igazi, török kenyérbe adott, gazdagon megrakott szendvicset, ami talán életem egyik legjobb gyrosa volt. Feltétlenül ki kell próbálni! A vásárlás után, kissé kifáradva, beültünk egy nagyobb Starbucksba, ahol a bátyám mindenkit meghívott egy innivalóra. Én csokis frappuchinot ittam, mennyei. :) Ráadásul a minket kiszolgáló lányról kiderült, hogy magyar, így jóval egyszerűbb volt rendelni is. :D 


Vasárnap, az utolsó nap, a bátyám felkínálta, hogy a két húgával szívesen bemegy Nürnbergbe, a belvárosba egy kicsi városnéző túrára. Ezt szuperül elterveztük, de végül nem tudtuk megvalósítani, mert egyrészt az idő is kevés volt, másrészt lógott az eső lába, nem mertünk kockáztatni. Így viszont csak a főpályaudvarig utaztunk, ahol megebédeltünk, vettünk haza szuvenírt (édességek, lekvárok), és még én is találtam egy-két apróságot, amivel elköltöttem a maradék aprómat. 20.30 után indult vissza a gépünk, így éjfél előtt nem sokkal haza is értünk. 

Ez a pár nap is hihetetlenül feltöltött, és megállapítottam magamban: gyakran elég csak kicsit kiszakadni a megszokott környezetből, máris olyan impulzusok érnek, hogy az ember szinte újjászületve tér haza. Nagyon szuper élmény volt, ráadásul egyáltalán nem bánom, hogy a városnézésre elég kevés idő maradt. Mindannyian feltöltekezve, élményekkel telve tértünk haza. Alig várom a következő látogatást! Addig is számolom vissza a napokat a keresztelőig, amikor is már nem csak nagynéniként, hanem egyúttal keresztanyaként fogok részt venni. :)

(Képek forrása: Pinterest, saját)

2017. február 28., kedd

A színpompás február

Bár a cím megtévesztő lehet, hiszen még nincs itt a tavasz, számomra ez a február igazán eseménydúsra sikerült. Bővelkedett különféle programokban, eseményekben, felejthetetlen pillanatokban. Hihetetlen, hogy ilyen hamar véget ért, de bevallom, én sem táplálok túlzottan gyengéd érzelmeket az utolsó téli hónap iránt, úgyhogy a magam részéről epedve várom már a tavaszt!

Könyvek és olvasás 

Az előző hónaphoz képest az olvasás kissé háttérbe szorult a mozgalmas hétvégéimnek köszönhetően, de ezt most egyáltalán nem bánom. :) 5 könyvet olvastam el, amik javarészt mesék. A saját kihívásom teljesítése miatt alaposan bele kellett húznom az északi mesékbe, úgyhogy nekiveselkedtem a lapp gyűjteménynek, az Öregasszony a Holdon címűnek, ami különleges hangulatának hála, egészen elvarázsolt az északi tájak, az északi emberek közé. Nagyon élveztem a soron következő Camilla kötetet is, ezúttal A kőfejtőt kerítettem sorra, de már izgatottan várom a folytatást. A hónap csalódása Colette Rossant: Sárgabarackok a Níluson c. könyve, ami ígéretesen indult, majd szép lassan unalomba fulladt. Egy általam még nem olvasott Benedek Elek mesekönyvvel  (Az aranyalmafa) zártam a februárt, úgyhogy őt és A kőfejtőt jelölném a hónap kedvence címre. Fej-fej mellett, mégis más műfaj a kettő. 

A beszerzések terén itt sem fogtam vissza magam, de a "zsákmány" jelentős része ajándék. :) Én magam mindössze három könyvre csábultam el, ebből a Békavári uraságot két példányban is a magaménak tudhatom. 
❅ Tracy Chevalier: A hölgy és az egyszarvú ❅
❅ Tracy Chevalier: Leány gyöngy fülbevalóval ❅
❅ Kenneth Grahame: The Wind in the Willows ❅
❅ Helen Davies – Csépány Zsuzsa: Kezdők svéd nyelvkönyve ❅
❅ Kenneth Grahame: Békavári uraság és barátai ❅
❅ Colm Tóibín: Brooklyn ❅
❅ Joy Adamson: Oroszlánhűség ❅
❅ Nicolas Barreau: Egy este Párizsban ❅
❅ Neil Gaiman: Északi mitológia ❅


A két Tracy Chevalier szintén antikos szerzemény, a "fizess könyvvel" való akciónak hála nullás. A Békavári uraságot először angolul szereztem be, ráadásul még plusz kedvezményt is kaptam a Pázmányos diákomra :), Anyától pedig megkaptam a svéd nyelvkönyvet, amivel márciusban tervezek ismerkedni. Egy kedves molytól vettem meg magyarul is a békásat, úgyhogy most már teljes a boldogság. :) A Brooklyn a szüleimtől kapott diplomaosztós ajándék, amire már régóta fájt a fogam. Márciusban tuti sorra kerül! Az Oroszlánhűség kedvezményes antikos példány, a februári akcióban egy szuper, 35%-os kedvezményt forgattam ki rá. Az új Barreau a Drágától, az Északi mitológia pedig a szüleitől, azaz diplomaosztós ajándékok - II. felvonás. (Plusz nasik és diplomás plüss bagoly!) Esküszöm olyan, mintha szülinapom lett volna, igazi könyvesős hónapom volt. :)

Filmek

Nem sok filmre jutott időm, de jó kis popcorn mozi volt az új Amerika kapitány rész, illetve az Idegpálya is. Befejeztük a BBC-s Sherlockot is, de számomra óriási mélyrepülés volt a negyedik évad. Teljes szembeköpése az izgalmas, érdekfeszítő és zseniális első évadnak. Nagy-nagy kár érte, pedig a színészeket még mindig nagyon bírom. Főleg a cuki Martin Freeman-t, nálam ő a favorit. :)

Programok

Unatkozásról szó sem volt, minden hétvégére jutott valami. :) Az első hétvégén a barátom látogatott el hozzám, a következő hétvégén én mentem ki hozzá, Bécsbe, ahol ismét egy csodás hétvégét töltöttünk el együtt. :) 18-án diplomaosztó és közös ebéd, ünneplés, tortázás, majd egy felhős, ámde pihenős hétvége a Mátrában. A hétköznapokon a Kresz teszteket oldogattam serényen, és nagy örömmel jelenthetem, hogy sikerült, márciusban pedig kezdetét veszi a következő szakasz: a vezetés! Nem mondom, hogy nincs bennem félelem, hogy milyen lesz, de egyelőre még mindig a kíváncsiság és az izgatottság dominál. Remélem ez a lelkesedés ki is tart a tanfolyam végéig. :) Baráti találkák és pesti shopping délutánok is helyet kaptak, úgyhogy tényleg nagyon sokszínűnek mondhatom az idei februárt.

Más

Nikkincs és Dóri, továbbá Kata posztjai engem is arra sarkalltak, hogy még tudatosabb legyek, úgyhogy a márciusi terveim között szerepel az, hogy alaposan átnézzem az itthoni dobozaimat, ruhákat, könyveket, csecsebecséket és kiszanáljam azokat, amikre már semmi szükségem. Ennek örömére már négy könyvet el is adtam! Szerencsére nem vagyok az a túlzottan halmozós típus, de azért épp itt az ideje egy tavaszi nagytakarításnak és válogatásnak. A lelkemnek is jót fog tenni, ha nem halmozódik annyi minden a szekrényemben, ráadásul a könyvespolcomon is szabadul fel hely, ami szintén nem utolsó szempont. Úgy tervezem, hogy a továbbiakban is megmaradok a tudatos vásárlásnál, azaz csak olyat és csak annyit venni, amennyit el is tudok olvasni. Már négy éve mérsékelt fogyasztó vagyok, és rendszeresen olvasok könyvtárból, illetve e-könyveket is. Csak így lehet kordában tartani a könyvvásárlási lázat, mert diák pénztárcával egyelőre nem csaphatok könyves bacchanáliákat. :) Ráadásul nem is az a célom, hogy halmozzam magam körül a tárgyakat, hanem inkább élményeket szeretnék gyűjteni. Világot járni, utazni, új helyeket felfedezni! Inkább erre szeretnék félre tenni a későbbiekben egy ötszázadik könyv helyett. :) 

És hogy mit hoz a március? Rettentően várom már, főleg azért, mert holnap éjszaka már Nürnbergben alszom a bátyáméknál, és újra kicsit világot látok. :) Nem mellesleg végre élőben is megfoghatom Őaranyosságát is, ez pedig külön öröm! Ezen felül szülinapozom, a híres-hírhedt huszonötödiket, és végre vezetni fogok! Szerintem szuper hónapnak nézek elébe! Ráadásul napról napra melegszik az idő, fényesebbek a reggelek és csicseregnek a madárkák. Hát mi ez, ha nem a tavasz reményteljes ígérete? :)

(Képek forrása: Pinterest, saját)

2017. február 16., csütörtök

Vienne 2.0

Mondhatnánk úgyis, diplomaosztós ajándékként kaptam, de megint úgy alakultak a körülmények, hogy ismét egy csodás hétvégét tölthettem el Bécsben a barátommal. Ezúttal kicsit lazábbra vettük a dolgokat, nem ragaszkodtunk kifejezetten ahhoz, hogy lejárjuk a lábunkat. A fájós tappancsaim így is időnként tiltakoztak az újbóli bevetés ellen. 
Az utat újfent a hiperszuper railjet vonattal tettem meg. Azt hiszem, új kedvenc közlekedési eszközt avattam. :) Annyira szuper, gyors, kényelmes, ráadásul még elég kedvező árú is. Hülyeség lenne Budapestről mással utazni, csakis ezt ajánlom. ;)

A hétvége két fő pontra összpontosult: szombaton a Haus des Meeres-t néztem ki magunknak, vasárnap pedig a Természettudományi Múzeumban csatangoltunk hosszú órákon keresztül. Mindkettő izgalmas és tanulságos élmény volt. Kiegészítettük még egy kis könyvesboltos nézegetéssel, belvárosi épületek fotózásával, illetve egy finom Vapiano ebéddel. :) Még mielőtt elmetróztunk volna az akvárium felé, az én kérésemre meglestük a bécsi Duna-partot. Sosem láttam még máshol. Mivel én is a Dunakanyarban élek, nap mint nap látom a Dunát, érdekelt, felveheti-e a versenyt egy külföldi társa. Jelentem: nem. A bécsi Duna-part szörnyen jellegtelen, egyáltalán nem olyan csodás, mint Budapesten, vagy bárhol a Dunakanyarban. Lehetséges, hogy csak azon a részen ilyen kiábrándító a rész, ahol mi jártunk, simán el tudom képzelni. Mindenesetre újfent megállapítottam, milyen szerencsések is vagyunk, hogy a Duna itt folyik keresztül és gyönyörködhetünk benne.  

A Haus des Meeres, avagy a Tengerek háza egy önkéntes alapon működő, 10 szintes akvárium, illetve tropikárium. Az utolsó két emelet már csak kilátóként funkcionál, ott állatokat már csak elvétve találunk. Félkörszerűen lehet bejárni a különböző emeleteket, mindegyik szinten különféle tematika szerint. Több, mint 10 ezer-féle fajjal találkozhatunk: édes-és sós vízi halakkal, teknősökkel, cápákkal, krokodilokkal, hüllőkkel, trópusi madarakkal, majmokkal, rovarokkal... Egy magamfajta állatbarát számára maga a paradicsom. :) A rovaros részt leszámítva, nagyon élveztem, egyedül a nagy tömeg nehezítette meg a nyugodt nézelődést. Időnként kiürült egy-egy rész, olyankor elmélyülve figyelhettük meg, ahogy egy kaméleon igyekszik felkapaszkodni egy vastagabb faágra, vagy épp egy cuki, piros kismadár békésen zuhanyzik a mini vízesésben. Az épület tetején csodás kilátás nyílik a városra, érdemes körbejárni az egész szintet, mert minden oldalról más különleges épületet fedezhetünk fel messze a távolban. Innen egy-két panorámaképet is készítettem. :) 
A barátom sorban állás közben ijedten nézte, hogy szinte csak gyerekeket és szülőket láttunk, de aggodalomra semmi ok. Szerintem nyugodtan lehet párban, egyedül, barátokkal, vagy épp családdal körbejárni ezt a talpalatnyi kis "szigetet". A legjobban a hatalmas, óriási tengeri akvárium tetszett, ahol cápák, teknősök és halak úszkáltak békésen. 


Tipp: Hétvégén sajnos nem élnek az aktuális kedvezmények, mindenkinek teljes árú jegyet kell fizetnie. Egy felnőtt jegy jelenleg 17,60 €, hétköznap viszont érvényesek a különféle akciók, így vásárolhatunk diák -, kisgyerek -, illetve nyugdíjas jegyet is. 


A Vapiano nagy kedvencem, ráadásul mindig újítanak valamit az étlapon. Ezúttal szuper finom garnélás-spenótos tésztát ettem. Zseniálisan finom! Mindkettő hozzávaló a kedvencem. Élek-halok a spenótért, a garnéla pedig a svédországi kiruccanásaim alatt került igazán közel hozzám. Ezzel a párosítással rögtön megvettek kilóra. :) A desszertes pultnál megosztoztunk egy tiramisun és egy epres krémen. Innen az epres krém volt isteni, bátran ajánlom nektek is! :)


Vasárnap késő délelőtt villamosoztunk el a Természettudományi Múzeumba. A lustálkodós reggeli után szinte sokként ért, milyen nagy is ez az épület, mennyi látnivaló akad benne. Egy gimnáziumi osztálykirándulás keretében jártam itt legutóbb, de az emlékeim alaposan megfakultak. Teljesen elfelejtkeztem arról, hogy igen komoly ásványrészlegen kell átverekednünk magunkat. :) Az első terem még izgalmas volt, de a negyediknél már kezdtem unni magam és csak úgy átsuhantam a polcok között. A dínós részleg kifejezetten érdekes volt, ez a rész érdekelt az első emeletről a leginkább. Ez csakis a Jurassic Parknak köszönhető. :D Még egy hatalmas, műanyag dínó is helyet kapott, aki időnként megmozdult és veszedelmes hangokat produkált. Kislányként tuti megijedtem volna, felnőtt fejjel viszont inkább izgalmas megoldásnak találtam. :) Az első emelet rettentő hosszú, nem érdemes minden termet tüzetesen végignézni, mert az emeletre már alig marad energiánk. A második emeleten életnagyságú, kitömött állatokkal találkozhatunk. Nagyon logikus a felépítés, hiszen az egysejtű lényektől jutunk el az emlősökig, ahol minden jelentősebb faj képviselteti magát. Megdöbbentő volt látni, milyen hatalmas pl. egy rozmár. Hihetetlen nagy! Nem tudom, arányosak-e ezek a preparációk, de ha igen, elég ijesztő lehet élőben találkozni vele.

Kb. 4 órát töltöttünk el a múzeumban, a végére konkrétan nem éreztem a talpam. Délután már nem is igazán mentünk sehová, inkább csak vissza a szállásra és filmeztünk egyet. :) 

Tipp: Az információs pultról lehet szerezni angol-és német nyelvű térképet, ezzel jóval könnyebben kiszűrhetők azok a részlegek, amik kevésbé érdekelnek bennünket. 


Még mindig rengeteg programot lehetne beiktatni, pl. rettentő kíváncsi vagyok a schönbrunni kastélyra és a híres állatkertre is, de ebben a ködös, felhőtlen időben nem lenne olyan szép a kilátás. Ha legközelebb arra járok és már tavasz lesz, feltétlenül sorra szeretném keríteni. :) 

(Képek forrása: saját, Pinterest)

2017. február 13., hétfő

Romantika a köbön

Nyakunkon a Valentin nap, csupán egyetlen nap választ el attól, hooogy...

...túléljünk egy teljesen átlagos keddet. Bármennyire is romantikus típus vagyok, ezt a napot nem igazán tudom hova tenni. Ráadásul nem szívlelem azokat a külföldről átvett napokat sem, amiket látványos módon próbálnak beszuszakolni a hazai ünnepek közé. Számomra a Valentin nap is ide tartozik. Mivel ez már a harmadik alkalom, hogy egymástól több kilométerre ünnepeljük a barátommal, ezért nem is kerítünk akkora feneket neki. Kimerül egy-egy kedves üzenetben, kis ajándékban, de semmi több. Mi enélkül is tökéletesen ki tudjuk mutatni, mennyit is jelent számunkra a másik. 

De hogy ne érje szó a ház elejét, összeállítottam egy romantikus ajánlót, hogy én mit ajánlok ezekben a napokban, ami, ha nem is feltétlenül a menthetetlenül csöpögős kategória, mégis szívmelengető a maga nemében. :) Ezekben a változékony, hol fagyos-hol napos időkben pedig kifejezetten jólesnek egy bekuckózós délután vagy este. 

KÖNYVEK 

Stephanie Perkins: Anna és a francia csók - Nos, kategóriájának éllovasa is lehetne, hiszen csak úgy süt a lapokról az igaz szerelem, mégis megmaradt annak, ami. Egy kedves, szerethető, olykor túlcsorduló történetnek, ahol az ember pontosan tudja, mi fog történni a végén, de nem számít. Időnként kellenek ilyen könyvek is az életünkbe. 

Cecelia Ahern: Ahol a szivárvány véget ér - Bájos levélregény és igazi, szívet dobogtató romantikus történet a jobbik fajtából. A film is szuper választás, de szerintem érdemes a könyvvel kezdeni. Ad egy plusz tünemény-faktort, ahogy az egész útjára indul és ez a különleges kapcsolat fokozatosan átalakul valami mássá. Valami sokkal szebbé. 


Jennifer E. Smith: Milyen is a boldogság? - Voltaképpen bármelyik Smith könyvet írhatnám, mégis Ellie-re és Graham-re esett a választásom. 2 évvel ezelőtt, amikor olvastam, egy különösen nehéz periódust éltem át és kifejezetten vágytam az ilyen lélekmelengető olvasmányokra. Ez a könyv pont ilyen. Kellemesen belesüppedős, kedves, de nem émelyítően, aranyos, de nem cukormázasan. 

Nicolas Barreau: A nő mosolya - Nem hagyhattam ki az egyik kedvencemet, amit az elolvasása után azonnal a szívembe zártam. Habkönnyű, édes, de magával ragadó francia történet, amit sokan a csoki szuffléhoz hasonlítanak. Kívül kissé ropogós, belül olvadós-krémes. Hihetetlenül hamar befalható, de ezekből is látszik, hogy az élet szép. La vie est belle. 

Varró Dániel: Szívdesszert - Lelki bonbon, csupa-csupa ennivalóan édes, tüneményes verssel. Avagy szerelmi vallomás varródani módra. Lehet ezt nem szeretni?! :)

"A szívem el van, ó, egészen andalodva, és ímé, reszketeg, 
amióta veled éjente, hajnalonta 
itt ímélezgetek."

FILMEK

A szerelem hálójában - A Szívdesszertes versrészlet után kihagyhatatlan ziccer. :) Meg Ryan és Tom Hanks varázslatos egymásra találását képtelen vagyok megunni. Romantikából csillagos ötös! 

Mamma Mia - Bevallom, nem csak az Abba számok és a nyilvánvaló svéd kontent miatt szeretem menthetetlenül ezt a feelgood musicalt, hanem a fantasztikus szereplőgárda miatt is. Colin Firth, Meryl Streep, Stellan Skarsgård és még Mrs. Weasley (Julie Walters) is? Kihagyhatatlan! És igen, képes vagyok századszorra is leülni és megnézni, közben pedig végigmosolyogni az egészet. Hiába, imádom. :)

Bridget Jones naplója - Könyvben nálam nem megy, filmben viszont annál inkább. Renée annyira szerethető karakter és annyira át tudom érezni a vívódásait, habár nekem azért elég egyértelmű lett volna, hogy Mark Darcynál nem lesz jobb. ;) A zenék, a szereplők, a poénok - kortalanok. Az abszolút kedvenc romkomom. 


Büszkeség és balítélet (2005) - Ide azért is biggyesztettem egyértelműen az évszámot, mert nem a sokak által és szeretett BBC-s feldolgozásra gondolok. Óóóó, nem. Sokkal inkább a Keira Knightley főszereplésével készült csodaszép fényképezésű, varázslatos zenékkel (Dario Marianelli - ha valakit esetleg érdekelne) körbeszőtt andalító filmre, ami, bár jócskán túllépi a két órás keretet, így is teljesen magával ragad. Elvarázsoló élmény.

Sok hűhó semmiért - A végére pedig egy klasszikus. :) Kislányként láttam először, már akkor is teljesen levett a lábamról, főleg a Kenneth Branagh által játszott Benedek, de később ez az érzés még tovább erősödött. Az egyik legkedvesebb filmem, ami minden ízében magában hordozza a romantikát, a szerelmet, a szeretetet és élet igazi örömét. Nem lehet nem szeretni a filmből áradó dolce vita érzést. Az intrójától mindig futkos a hátamon a hideg, csupa libabőr leszek tőle. :) *még most is*

ZENÉK 

Nehéz kérdés, hiszen tobzódunk a nyálas, agyonhallgatott dalokban. Ezeket csak minimálisan válogattam be a listámba. Lesz ismerős és kevésbé ismerős előadó, de mindannyian megalapozzák az igazi, romantikus hangulatot. Akár a holnapi estéhez, akár más alkalomra, szerintem mind szuper választás. :)

Remélem, találtok majd olyan könyvet, filmet, amit még sosem láttatok és ötletet merítetek majd ebből a bejegyzésből. Mindenkinek szép hetet kívánok! :)

(Képek forrása: Pinterest, Google)

2017. február 9., csütörtök

#Svédszerelem - Skokloster

Olyan régen írtam utoljára Svédországról, hogy úgy éreztem, ideje kicsit visszautazni, ha csak gondolatban is. :) Még van egy-két ötlet a tarsolyomban, amit bejegyzés formájába öntenék, úgyhogy időnként csepegtetek majd néhányat az elkövetkezendő időkben.

Talán emlékeztek, amikor a legelső bejegyzésemet írtam erről a mese-fantasztikus országról, hogy rengeteg kastély található errefelé. Ezek a slott névre hallgatnak. (Svéd nyelvtudásom meglehetősen kezdetleges, még csupán néhány szóra korlátozódik, de apránként majd szépen bővül. Legalább a kastélyt már tudom. :D) Skokloster egy csodás épület, aminek egy jelentős része nem mellesleg ingyen megtekinthető. (A földszint, illetve az átmeneti kiállítások érhetők el.) A svéd kormány arra törekszik, hogy a legtöbb múzeum ingyenesen elérhető legyen bárki számára. Plusz piros pont a svédeknek! 

Sigtunához hasonlóan, a kastély is a Mälaren tó partján található. Földrajzilag Uppsalához van közelebb, illetve az Arlanda repülőtérhez. Stockholmtól sem elérhetetlen, de érdemes autóval megközelíteni. Barokk stílusban épült a 17. század végén. Jelenleg a svéd állam fennhatósága alá tartozik, így eredeti pompájában, korabeli bútorokkal és berendezési tárgyakkal berendezve látogatható. 
A különlegessége abban rejlik, hogy sosem sikerült teljesen befejezni. A mai napig renoválják, alakítják, építgetik, de még mindig nem tökéletes a végeredmény. Ha valakit érdekel a kastély története, a különleges kiállítások, illetve a felső szint, annak jegyet kell váltania az idegenvezetésre. Szerintem egyébként nem szükséges erre költeni, bőven elég, ha az ember a maga tempójában járja végig a termeket. Valamennyi helyiség szépen berendezett, gazdagon díszített. Az egyik terem pl. tele van faltól falig érő portrékkal, festményekkel.

Gyönyörű ékszereket, cipőket és ruhákat is találtam, imádom az efféle különlegességeket. :) Továbbá itt található az olasz festő, Giuseppe Arcimboldo festménye, a Vertumnus is. Ez a portré kizárólag gyümölcsök és zöldségek felhasználásából készült el. Első látásra-hallásra szokatlan ötlet, de mindenképp érdemes megnézni. :) Egyedülálló a maga nemében. Jelentős még a fegyveres gyűjteménye is, főleg a 17. századi katonai fegyverekből kaphatunk egy mélyebb merítést.


A kastélyt egy viszonylag nagy park veszi körül, ami minden évszakban várja látogatóit. Én mégis a tópartot emelném ki, csodaszép ez a környék. :) A mi ottjártunkkor egy különleges rendezvény zajlott éppen, lovagi tornákkal, lovagi bemutatókkal és helyi kézműves mesterek részvételével. A tornára plusz belépőt kellett venni, addig inkább a kastély kertjében sétálgattunk. Szerintem a környéken mindenképp kihagyhatatlan látnivaló, nekem is fantasztikus élmény volt végigjárni. A park mellett egy korabeli templom, illetve egy kisebb kápolna is helyet kapott. Számomra egészen elképesztő, de majdnem minden helyen találtunk sziklára vésett rúnajeleket is, ez afféle helyi különlegesség. :)


Plusz tipp: Próbáljátok ki azt a nagy gallért, ami a montázsban is látható. Nagyon vicces, bár kicsit szúrós. Olyan barokk hercegnős érzés! :)